Alacsonyabb ligákban aligha számít ritkaságnak, hogy egy-egy játékos sportfelszerelésért vagy egyéb juttatásért cserébe vált csapatot. Amikor pedig a szükség úgy hozza, egy kis kolbász vagy éppen néhány hordó sör is jó fizetőeszköz lehet az aranylábú játékosért. Lássunk néhány példát, amikor egy játékos ehető ellenszolgáltatás fejében igazolt át másik csapathoz.
Ernie Blenkinsop - egy hordó sör
Az első világháború után járunk, amikor még finoman szólva sem voltak ennyire tehetősek a csapatok. Egy helyi szénbányász fia, Ernie Blenkinsop apja nyomdokaira lépett és futballistát faragott magából, ám tehetségét csakhamar észrevette a másodosztályú Hull City. Végül Blenkinsop átigazolási ára 100 font lett, ám a csapattársait állítólag egy extra hordó sörrel sikerült meggyőznie a Tigriseknek.
A Cudworth Village-ből induló játékos végül egészen a Liverpoolig és az angol válogatottig vitte, a Vörösök pedig több, mint 200 hordónyi sör értékű összeget fizettek a Sheffield Wednesday-nek 1934-ben. Ebből azért igazán megvendégelhették volna még a korábbi csapattársakat is!
Ion Radu - két tonna hús
A román elsőosztályból való kiesést követően igen nagy anyagi gondokba került a CS Jiul Petrosani csapata, az elnök pedig megpróbált minden értékesíthető játékost elsózni, hogy életben maradjon a klub. Ion Radu végül két tonna marha- és sertéshúsért cserébe került a negyedosztályú Valcea gárdájához, a húsok árából pedig kifizették a többi játékos felé elmaradt pénzeket.
Végül egyik csapat sem menekült meg hosszabb időre, a Valcea például hat év múlva, 2004-ben csődöt jelentett is megszűnt. Lehet, hogy ez volt a disznók bosszúja?
Kenneth Kristensen - a súlya garnélarákban(!)
A norvég harmadosztályú Vindbjartban igen eredményesen futballozó Kristensennek végül 75 kiló garnélarák lett az ára, habár az őt megszerző klub, a Flekkeroy elnöke először azt hitte, csak humorizálnak odaát. Ám mivel a kis szigeten lévő Flekkeroy igen híres halászatáról, gond nélkül kiperkálták a tengeri herkentyűket.
Sajnos arról nincs feljegyzés, hogy Kristensen hogy muzsikált, ám a történészek megemlítenek egy másik vicces esetet Norvégiából, amikor is 2005-ben a korábban elsőosztályban is szerepelő Bard Erik Olsen azért tért vissza futballozni az ötödik ligás Tronvikhoz, mert ajánlottak neki heti egy ingyen pizzát...
Marius Cioara - 15 kiló kolbász
És már megint Románia! Úgy tűnik, Cioara nem volt olyan értékes, mint Kristensen, hiszen a 15 kilónyi hús maximum egy lábát érhette, ám a negyedik ligás Regal Hornia számára ez volt a másodosztályú Aradtól érkező játékos ára.
A történet vége azonban nem lett happy end, Cioara olyannyira megalázónak vélte a dolgot, hogy másnap bejelentette visszavonulását. "Elveszítettünk egy remek játékost... és elveszítettük egy egész heti kajánkat is" - mondta félig viccesen a Hornia elnöke az eset után. Cioara végül Spanoylországban kezdett farmer életmódot, ám arról nem szólnak a jelentések, hogy vajon tart-e állatokat...
Hugh McLenahan - Három teli hűtő jégkrém
Ezek még nem azok az idők voltak, amikor a United több tízmillió vagy akár százmillió fontot ki tudott volna csengetni egy játékosért, főleg nem egy csődközelben lévő, alacsonyabb ligás együttesnek. Hugh McLenahan aláírását végül Louis Rocca, a Vörös Ördögök akkori egyik menedzsere három teli hűtő jégkrémmel hálálta meg a Stockportnak, lévén, hogy Roccának sikeres fagyibiznisze volt.
Csak úgy poénból átszámolva az árakat, Kylian Mbappé 160 millió font körüli vételára most olyan 192 millió Magnum lenne...
McLenahan balszerencséjére nem éppen a MU sikerkorszakában csatlakozott a klubhoz, 1931-ben története legrosszabb eredményével, a 22. helyen esett ki a United és maradt is ott egészen 1936-ig. A hátvédnek végül több, mint száz mérkőzés jutott a Unitednél.
Vannak tehát olyan hihetetlen sztorik, amelyekért nem is kell hosszú éveket visszamenni az időben. Most ti jöttök! Ti mely futballistákért fizetnétek kajában, ha elnökök lennétek és mit adnátok érte? Esetleg néhány rántott husit, néhány palacsintát vagy 20 kiló csirkefarhátat?