Szombat este játszották a bajnoki döntővel felérő Videoton-Ferencváros mérkőzést, amely 0-0-ra végződött. Mondhatnánk, hogy a tét rányomta a bélyegét a mérkőzésre és hogy egyik fél sem akart vesztesen távozni a Pancho Arénából, valójában viszont egyszerűen egy pocsék szar meccset láttunk, a szokásos magyaros felfestés mellett.

A hangulatot természetesen semmi kritika nem érheti, az ezerfejű ismét jelesre vizsgázott mindkét oldalon, ám a csodálatos szurkolótáborok nem ilyen futballt, nem ilyen játékosokat érdemelnének. Csendben jegyzem meg, ezt ugyanúgy elmondhatnánk a stadionját szégyenteljesen felavató Diósgyőr esetében is.

A kritika most elsősorban nem a ferencvárosiaknak szól - habár a zöld-fehérek egy győzelemmel eldönthették volna a bajnoki címet -, hiszen Thomas Doll fiai nem csak kezdeményezőként léptek fel, de nemes egyszerűséggel jobban is játszottak, mint a valóban győzelmi kényszerben játszó Videoton.

A fehérváriakon én a magam részéről nem először láttam azt a totális érdektelenséget, amely jellemezte a csapatot a Fradi ellen is. Korábban is írtam, hogy már Pakson és Mezőkövesden is egy olyan "szerb válogatottat" láttam, amelyet egyszerűen nem érdekel, hogy nyer-e vagy veszít, totálisan leszarják az eredményt. A csekk nem lesz soványabb, az meg aligha érdekli a két-három évre érkező zsoldosokat, hogy néhány őrültnek a klub címere jelent mindent. Ez persze valószínűleg csak egy érzés, de úgy tűnik, hogy a szerb vonal és a szerb mentalitás nem éppen kifizetődő.

Lazovics fetrengései továbbra is életem legnagyobb szekunder szégyenérzetét váltják ki, a Husztira való folyamatos ívelgetés megmosolyogtató, Kovács István pedig 26 évesen is egy hatalmas ígéret.

Persze a jelenlegi bajnokesélyes Ferencváros is csak egy jó nagy szemétdomb kiskirálya lehet ilyen teljesítménnyel. Hogy mást ne mondjunk, 2018-ban a zöld-fehérek még nem tudtak bajnokit nyerni idegenben, négy meccsen pedig gólt is csak kettőt szereztek. Thomas Doll folyamatos hisztije és nyomásgyakorlása a bírókra már-már Paulo Sousa-i "magasságokban" jár, a csapatból kimagasló Paintsil pedig vélhetően olyan gyorsan menekül majd el Magyarországról, amilyen gyorsan csak lehet.

Nem csak a szombati 90 perc, de a két csapat teljes szezonja óriási keserűséggel töltheti el azokat, akik egy pillanatig is elhitték, hogy ez egy sikeres európai kupaősz lesz. A honi futballt ismét ez a két borzalmasan gyenge, egyáltalán nem szerethető, de legalább jó szurkolótáborral rendelkező csapat képviseli majd a kupákban, aminek már most sejthetjük az eredményét. A duóhoz ráadásul még csatlakozik majd vélhetően egy Újpest/Puskás Akadémia és egy Paks, Debrecen vagy Honvéd is, ami szintén korai kiesést jelent majd.

Az ember évről évre azt érzi, hogy meredeken süllyed a színvonal, amelyet sajnos az eredmények is alátámasztanak. Nem kell persze, hogy egy bajnoki döntő csodálatos színvonalú legyen és remek játékot hozzon, de azért könyörgöm, lássunk már néha értelmes és szórakoztató futballt Magyarország két kirakatcsapatától. Tényleg olyan nagy kérés ez?