Pénteken délután vette kezdetét a kilencedik játéknap programja, méghozzá egy walesi-angol csatával, melynek főszereplői a 16. kiemelt Gerwny Price és a 17. Ian White voltak. Előbbi döntő legben nyerte az első két szettet, majd 2-0-ról kontrollálva a meccset 4-1-gyel ment tovább a 16 közé. Nem sokat szórakozott Vincent van der Voort sem, aki Dave Chisnall után Steve Beatont is lenullázta. Valamivel szorosabban alakult Jan Dekker és Dimitri Van den Bergh csatája, de lerágni ott sem kellett a körmünket, a fiatal belga 4-2-re győzött. 

Az esti szakasz az 5. kiemelt Mensur Suljovic és a 28. Robert Thornton összecsapásával vette kezdetét, amely az előzetes várakozásoknak megfelelően borzasztó szorosan alakult. A skót nagyon elkezdte a meccset, hibátlan kiszállózással és egy 110-es brékkel kényelmesen nyerte az első szettet a teljesen indiszponált osztrák ellen. Nem sokat kellett azonban várni, a rövid szusszanó után Suljovic is megérkezett a mérkőzésbe és két brékkel 3-0-ra simázta le a második felvonást. Folytatva a sormintát, a harmadik a skóté, a negyedik pedig ismét az osztráké lett, igaz, utóbbi szettben Thornton dobhatott a 3-1-es vezetésért, de éppen a kedvenc dupláját, a D20-at hibázta el. Nagyot harcolt Suljovic, így 2-2-vel mentek az újabb szünetre, ami egyben azt is jelentette, hogy akik velünk tartottak, már féltávnál kipipálhatták a szelvényüket - 5.5 szett felett (1.83 @   )   

A sorozatot az Úriembernek sikerült megszakítania, igaz, nem csak rajta múlt, ugyanis Thornton ismét dobhatott a szettért, de ezúttal is a drót rossz oldalán landolt a nyila. A kihagyott lehetőség ott is maradt a fejében, ezt pedig Suljovic kihasználta és 2-0-ra lépett meg. A skót azonban nem adta fel, visszaküzdötte magát 2-2-re, a döntő leget pedig ő kezdte. Teljesen fej-fej mellett haladtak, mindketten 121 pontra tették le magukat. Thornton veselkedett neki először, de a bulleyes kifogott rajta. Ami nem sikerült a skótnak, azt megdobta Suljovic, aki ezzel a továbbjutást is kiharcolta. 

Tudása alatt játszott az osztrák, de a kulcsfontosságú nyilaknál helyén volt a szíve, ellentétben skót riválisával, aki sorozatban három szettben rontotta el a szettnyilat. 

Thornton után egy másik skót, a kétszeres világbajnok Gary Anderson érkezett a ringbe, méghozzá a 63 éves Paul Limmel karöltve. Anderson gyorsan rövidre akarta zárni a meccset és az első két szettet nullára nyerve húzta be. De a szingapúri legenda sem dobott rosszul, olyannyira nem, hogy csupán a D12-t rontotta el egy 9 nyilas próbálkozásnál. Egészen döbbenetes lett volna, ha 28 évvel első tökéletes játéka után ismét dobott volna egy 9 nyilast világbajnokságon. Limnek is jutott azért egy játszma, a harmadikat tudta megnyerni, utána viszont Gary újabb kettőt hozott. 

A nap utolsó meccsén a címvédő Michael van Gerwen és a 32. kiemelt James Wilson feszült egymásnak. A holland zseni egészen varázslatosan kezdte a találkozót, hátsó pályáról egy 142-es kiszállót oldott meg, majd kicsivel később ezt majdnem egy 170-es követte. Nem hagyta levegőhöz jutni az angolt, pedig Wilson sem dobott rosszul. 

A szünetek sem hoztak változást, Van Gerwen tartva a parádés játékát, egyszerűen átgázolt Wilsonon. Az angol 96-os átlaggal leget sem tudott nyerni, és mindössze négyszer próbálkozhatott duplára.