Bulvár

Egyre több futballista lesz politikus

Talán egy csapat sem adott az elmúlt években annyi politikust a világnak, mint az AC Milan.

A politika és a labdarúgás - jobb helyeken - két, egymástól teljesen elválasztható része az életünknek. Magyarországon már megszokhattuk, hogy előbbi szerves részét képezi utóbbinak, ráadásul az sem ritka, hogy visszavonult focisták a politikai pálya felé kacsintgatva próbálják kihasználni népszerűségeket - gondoljunk csak Urbán Flóriánra, Váczi Zoltánra vagy Thomas Sowunmira.

Külföldről korábban viszonylag kevés példát tudtunk volna felhozni ilyen átjárásokra, az elmúlt években azonban többen is belekóstoltak a politika világába. Külön érdekesség, hogy az AC Milan kapcsán számos nevet tudunk felsorakoztatni - talán éppen Silvio Berlusconi személye miatt?

Ha a korábbi Rossoneriket említjük, ott van mindjárt George Weah, akiből hamarosan Libéria elnöke lehet. Szintén fontos szerep vár Kaha Kaladzéra, aki megnyerte a tbiliszi polgármesteri választásokat. A most Ukrajna szövetségi kapitányaként dolgozó Andrij Sevcsenko is politizált egy ideig, míg a visszavonult kapus, Christian Abbiati jobboldali nézeteit hangoztatja, amikor éppen arra van szükség.

Ám a milánói négyek mellett is találunk ismertebb játékosokat, akik a futballt követően pályát váltottak. Frank Lampard David Cameronnal ápol szoros barátságot, Romario a Brazil Szocialista Párt embere lett, Javier Zanetti a mexikói és argentin politikába kóstolt bele, Roman Pavlyuchenko Vlagyimir Putyin táborába állt be, Cristiano Lucarelli mindig is hírhet kommunista volt, Diego Maradonának George Bush csípte a szemét sokáig, Lilian Thuram pedig a bevándorláspolitikával foglalkozik kiemelten.