Sportfogadás-suli

Ha ezt nem veszed komolyan, soha nem válsz nyerő sportfogadóvá!

megosztom

Mindenkitől azt hallod, hogy mekkorát kaszált a hétvégén? Sokszor úgy érzed, rajtad kívül mindenki nyerő, csak neked nincs szerencséd? Ebben a cikkünkben megpróbáljuk lerántani a leplet és rámutatni az igazságra: a profi sportfogadás a világ egyik legnehezebb terepe.

Mi az a túlélési torzítás?

A profi zsugások azt vallják, a megélhetésért játszani van olyan meló, mint bármi más. Hasonlóan gondolkoznak a profi fogadók is: pusztán a szerencsével nem lehet sokra menni, a fogadások kiválasztása és a jó döntések meghozatala pedig komoly munkát igényel.

Ehhez képest ismerős lehet a szituáció: az ember ismerősökkel találkozik vagy éppen az interneten szörföl és rendre olyan sztorikba botlik, amelyben a fogadó játékosok csak nyernek, veszteségekről és bukásokról szinte szó sincs.

Az interneten hemzsegnek a magukat profinak beállító és a "nyerő stratégiát" bitorló fogadói oldalak és önjelölt szakértők, ezrével töltenek fel nyertes fogadásokról szóló tiketteket, de veszteségekről, bukásokról, rosszul meghozott döntésekről soha nem esik szó. Mintha azok nem is léteznének.

A túlélési torzítás (survivorship bias) kifejezést először a második világháborúban használták, amikor Abraham Wald matematikus megoldotta azt a problémát, hogy a nagy veszteségeket szenvedő szövetséges bombázók melyik részére kell plusz golyóálló páncéllemezeket helyezni. 
A visszatérő gépek vizsgálatából kiindulva mérnökök eredetileg azt feltételezték, hogy a gépeken azoknak a részeknek van szüksége erősítésre, ahol a legnagyobb a golyónyomok koncentrációja (főleg a szárnyaknak és a gépek törzsének). Ez természetesen nem működött. Valójában a lyukak azt mutatták meg, hogy melyek a gépek legerősebb részei, hiszen ezek a visszatérő gépek voltak. Senki nem gondolt az elveszített gépekre. A kezdeti próbálkozásokkal ellentétben, Wald tanácsát követve a mérnökök oda helyeztek extra golyóálló páncélzatot, ahol nem voltak lyukak (a visszatérő gépeken), ami azonnali eredményeket hozott.

A szerencsejátékok világában viszont van egy örök érvényű igazság, mégpedig, hogy a ház mindig nyer. Vagyis ha mindenki, aki magáról azt állítja, folyamatosan nyereséget termelne, a fogadóirodák becsukhatnák a boltot. Akkor mi lehet az igazság?

Természetesen a válasz meglehetősen triviális. A játékosok többsége hazudik, vagy legalábbis nem mond igazat, ugyanis a sportfogadók többsége bizony veszteséges. Nem csak a rossz választások, hanem a hibás stratégiák és a nem megfelelően alkalmazott bankrollmenedzsmentek is jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a fogadók elveszítsék a harcot az irodákkal szemben.

De akkor miért ez a sok füllentés?

A történelmet a győztesek írják, a vesztesekről pedig senki nem beszél. Ez igaz a sportfogadás világára is, ezért sokan próbálják meg más színben feltüntetni a valódi énjüket - vagy eredményeiket -  ha úgy tetszik. Ennek okai meglehetősen egyszerűek: vajon ki hallgatna egy olyan emberre, aki folyamatosan bukik a tippjeivel? Vajon elég érdekes lenne egy sztori, amiben egy rossz meccsválasztás lenne a középpontban? A kérdések költőiek, hiszen a sikerrel vagy legalábbis annak látszatával könnyebb meggyőzni és lenyűgözni.

 

Az ok-okozat illúziója

Az olyan bizonytalan kimenetelű területeken, mint amilyenbe a sportfogadást is sorolhatjuk, rossz viselkedésminta, ha rosszul értékeljük saját magunk szerepét. A helyzetet nem megfelelő módon kezelő és látó egyéneknél súlyos mentális problémákat okozhat mindez. Ez a gyakorlatban nem mást jelent, mint a külső okokra és tényezőkre való támaszkodást.

Vesztes fogadások esetén a legtöbb játékos úgy érzi, nem az ő hibája a kudarc, ezért másokban keresi az okokat. Ilyenkor jönnek elő azok a megszólalások, hogy béna a csapat -  "én ezekre az többet nem fogadok!!" - , hülye a bíró, szerencséje volt az ellenfélnek és a többi.

A valóság ezzel szemben az, hogy a vesztes fogadások elemzése igenis kulcskérdése a sikeres sportfogadásnak. A nyertes tippek felkutatása egy tanulható képesség. A legtöbben viszont néhány sikeres fogadás után hajlamosak abba az illúzióba kergetni magukat, hogy "nagykirályok" és vérprofi játékosok, akik készen állnak arra, hogy kifosszák a bukikat.

Egy Michael Maubossin nevű pszichológus a 'A sikeres egyenlet' címet viselő könyvében ehhez a jelenséghez kapcsolódva azt írja, a probléma abból fakad, hogy a legtöbben az eredményekből vonják le a következtetéseket, pedig a helyes metodika az volna, ha az előrejelzési folyamatokban tennék mindezt.

Azokon a területeken, ahol a dolgok alakulásában a szerencsének - vagy előre nem látható folyamatoknak -  is komoly szerepe van, ott az előrejelzés és a végeredmény között nem törvényszerű a szoros összefüggés.

Hogy konyhanyelvre lefordítva mindez mit jelent? Azt, hogy nem minden nyertes tipp volt jó választás és a vesztes fogadások sem jelentenek automatikusan rosszat.

Ha a fogadót csak az eredmény érdekli, akkor jó eséllyel rossz következtetéseket vonhat le és soha nem fog megbízható képet kapni arról, hogy milyen nehéz sikert elérni a sportfogadásban. Ezért nem csak az eredményeket kell elemezni és vizsgálni, hanem az egész kiválasztást, a döntési mechanizmus folyamatát.

Tényleg rossz döntés hoztunk? Figyelmen kívül hagytunk érdemi információkat? Vagy bizonyos információkat túl- vagy aláértékeltünk? Ha ilyen kérdésekkel próbálunk meg közelíteni a fogadásainkhoz, nagy valószínűséggel reálisabban látjuk majd a tevékenységünket, ez pedig hosszú távon hozzásegíthet minket ahhoz, hogy nyereséges sportfogadóvá válhassunk.

Mi a sikeresség valódi esélye a sportfogadásban?

Egy általánosnak mondható megállapítás a sportfogadásban, hogy 100 játékosból csupán 3-5 közé tehető azok száma, akik hosszú távon képesek nyereséget termelni. Ezt a számot a legtöbb bukmékeriroda elismeri. 

A Harvard Medical School 2005-ben átfogó felmérést végzett egy neves és akkor igen népszerű online bukméker ügyfelei között. Ennek nyomán több, mint 40 ezer fogadási naplót elemzett ki, majd arra a következtetésre jutott, hogy közel 8 millió elhelyezett fogadás és 60 millió eurós forgalom után mindössze a játékosok 13 százaléka tudott felmutatni valamekkora profitot. 

Még érdekesebb - szintén ebből felmérésből származó - adat lehet, hogy az 1000 eurónál nagyobb profittal csupán 245 játékos rendelkezett a 40 ezerből.

Az elemzés kimutatta azt is, hogy a nem profi fogadóknak szinte esélyük sincs nyereséget termelni. Egy 10 százalékos marginnal dolgozó fogadóirodánál 200 darab azonos téttel megjátszott tipp esetén mindössze 10 százalék eleve az esélye, hogy plusszolni tudjon, de 1000 tippes minta esetén ez a szám akár 1-re is csökkenhet.

Vagyis a szakképzetlen kategóriába sorolt a.k.a. hobbi játékosnak csupán nagyon minimális esélye van arra, hogy profitot termeljen. A fentiek nyilván csupán egy felmérés eredményeit közlik, mindenesetre hűen visszaadják, hogy a profi sportfogadás nem könnyű munka. Tekintsünk is úgy rá!


A fenti tanácsok mindenképpen segítséget nyújtanak abban, hogy a sportfogadók legalapvetőbb hibáit elkerüld. Ha érdekel, szakértőink milyen egyéb tippekkel segítenének abban, hogy sikeres sportfogadóvá válhass, olvasd el az INGYENESEN letölthető kiadványunkat.

megosztom