Régóta mondogatom: el kell engedi azt az illúziót, hogy egy játékos értékét a piacon teljes mértékben az aktuális képességei határozzák meg. Gyanítom, ez sosem volt így - ha más nem is, az könnyedén belátható, hogy az árat mindig is jelentősen befolyásolta, mennyire van szüksége erősítésre a vásárlónak, és mennyire pénzre az eladónak -, de az utóbbi évek már végképp arról szólnak, hogy a játékosok piaci ára elvált attól a szűk értelemben vett teljesítménytől, amit a pályára képesek lerakni.

A tavalyi Pogba-üzlet kapcsán azt írtam, új időszak köszöntött be a futball-bizniszben: ezt követően már senki nem lepődhet meg azon, ha egy játékosért elsősorban nem azért fizetnek sokat, amit a pályán nyújt. Ousmane Dembélé 105-150 milliós vételára és Barcelonába költözése ebből a szempontból tehát már nem ismeretlen terep, igaz, látni kell, hogy benne nem a marketingértéket és a profi háttércsapat által kimunkált közösségi médiás jelenlétet kellett megfizetni.

Dembelé árát két szempont határozta meg alapvetően:

1) az, hogy a Barcának _mindenképpen_ jelentős erősítésre volt szüksége, miközben a piac összes szereplője tisztában van azzal, hogy egy kb. 200 millió eurós pénzhalmon csücsül Neymar eladása miatt; 

2) az, hogy Dembelé jelenleg a világ egyik legtehetségesebb 21 éven aluli játékosa, azaz _potenciálisan_ a közeljövő egyik domináns focistája.

A kettő együtt adja a 100 millió euró feletti átigazolás összeget. Vegyük észre: nem azt állítom, hogy a Barca vezetősége jól, helyesen mérte fel az erőviszonyokat, pusztán annyit mondok, hogy a piac adottságai alapján nem volt más választásuk, mint kifizetni az elsőre irreálisan hangzó átigazolási díjat. Azzal viszont, hogy kifizették, éppen azt bizonyították, hogy hiába a közvélemény sarkos értékítélete, valójában ma már egyáltalán nem irreális 100+ millió eurót fizetni egy potenciálisan világklasszisként értékelt játékosért.

Sokan ellenérvként említik, hogy a francia srác még száz felnőtt meccsen sem szerepelt eddigi karrierje során - alig múlt húsz éves, teszem hozzá gyorsan, érdemes megnézni, egy-két hazai tehetség jó pár évvel érettebben hol tart ugyanebben a mutatóban -, de valójában éppen ez az egyik fő erénye. A piac ugyanis jelenleg többre értékeli a potenciált, mint bármi mást, és adott esetben egy brutálisan tehetséges, de még keveset bizonyító játékos többet érhet annál, mint akiről már rég kiderült, hogy csak bizonyos szinten használható hosszú távon. Így kerülhetett néhány éve 50-80 millió fontba Anthony Martial, így kérhet akármennyi pénzt a Monaco Kylian Mbappéért, és ezért lehet, hogy a Juventus baráti áron tud megvenni egy Blaise Matuidihez hasonló, rutinos, hasznos kiegészítő embert.

A kérdés innentől már kizárólag annyi, vajon téved-e a Barca, amikor úgy gondolkozik, hogy Ousmane Dembéléből rövid úton a világ egyik legjobb játékosa lehet. A beteljesülés nyilvánvalóan ezer külső körülménytől is függ - sérülések, szerencse, játékstílus, kulturális alkalmazkodó-készség, etc. -, így mi most csak annyit tehetünk, hogy megnézzük, miben kiemelkedő Dembélé a pályán, mik a legfőbb erénye, hátrányai, milyen stílusban játszik, a pálya mely részén, milyen szerepkörben hasznosítható leginkább, majd ezt összevetjük azzal, amire a Barcelonának szüksége lesz az előttünk álló szezonban.

A francia támadó három legnagyobb erénye, hogy gyors, lélegzetelállító magabiztossággal cselez, illetve, hogy képes döntő passzokat kiosztani a támadóharmadban. Bár fiatal kora miatt még bőven van mit csiszolni a játékán, az már most látszik, hogy mind a két lábával pontosan ad be, pontrúgásból konstans életveszély, és a letámadásban is hasznos, mert képes fegyelmezetten, a taktikai utasításokat maximálisan betartva focizni. Egyelőre sokszor dönt rosszul, elhamarkodottan, ebből kifolyólag esetileg feleslegesen csavarodik rá a labdára, de ezek olyan sallangok, amiket szépen lassan le lehet nyesegetni róla. Ha ez sikerül, ösztönösen kreatív, a pálya minden pontjáról gólveszélyes támadó fegyver válhat belőle.

Kevesen tudják, de Dembélé sokáig futsalozott is a nagypályás focikarrier mellett, ennek köszönhetően vált abszolút kétlábas, technikailag tökéletesen képzett játékossá. Avatatlan szemnek talán kicsit túl sok érintéssel játszik, talán hajlamos túlzottan sokat cipelni a labdát, és tény az is, hogy a pálya szélére kitolva szintekkel kevésbé hasznos, mint középen, de ezzel együtt is az egyik legkomplexebb tehetség a 21 éven aluli korosztályban. 

Mindazonáltal nem szabad elvárni tőle, hogy azonnal belenő Neymar cipőjébe. Védekezésben, a letámadás segítésében akár még upgrade is lehet, de gólszerzésben egyelőre nem veszi fel a versenyt a legnagyobbakkal, és azt is érdemes figyelembe venni, hogy hatalmas vételára és a felfokozott médiafigyelem igencsak próbára teszi majd mentális képességeit. Abban pedig még a csodálói is egyetértenek, hogy Ousmane Dembélé nem feltétlenül ebben a tekintetben emelkedik kortársai fölé...