Véget ért a magyar csapatok számára a 2017/18-as kupaszezon, a négy delikvens már a bizonyítványát is megkapta oldalunk szerkesztőségétől. Sajnos az igazán nagy sikerek ismételten elmaradtak - habár a Bordeaux kiverése talán sorolható ebbe a kategóriába -, márpedig ezért kis részben idén is a szokásos magyaros betegség a hibás, vagyis a buta kiállítások, melyek után csapataink kártyavárként omlanak össze.

Merthogy az elmúlt évekből töménytelen mennyiségű példát tudunk felhozni azon kupameccsekből, amelyek egy kiállításnak köszönhetően dőltek el. Talán a legjobb példa ebben a témában a 2014/15-ös BATE Boriszov-Debrecen Bajnokok Ligája-selejtező, amelyet a Loki előnyből várt és Fehéroroszországban még a vezetést is megszerezte. Ám jött Selim Bouadla máig megmagyarázhatatlan kiállítása és a Loki végül három gólt kapva búcsúzott a csoportkörös álmoktól.

De ha valamivel frissebb példát szeretnénk említeni, a Ferencváros-Midtjylland találkozó 45 percig álomszerű volt, majd egy piros lap négy gólt is hozott a dánoknak, mellyel már az Üllői úton eldöntötték a továbbjutás sorsát. De nézzük pontosabban a számokat.

Mint az a számokból is látható, a magyar csapatok több, mint másfélszer annyi piros lapot kaptak a 2009/10-es szezon óta, mint ellenfeleik.

A fenti statisztikát pedig az sem javítja tovább, hogy a magyar csapatok lényegesen kevesebb "lehetőségből" is ugyanannyi gólt szereztek emberhátrányban, mint a riválisok.

Hogy ezek az adatok pontosan mire is vezethetőek vissza, azt nehéz lenne megmondani. A megfelelő felkészülés hiánya, az edzők képzetlensége az ilyen helyzetekre vagy csak a játékosok fegyelmezetlensége - mind-mind közrejátszhat abban, hogy az elmúlt nyolc esztendőben igen sokszor hozták magukat lehetetlen szituációba a magyar csapatok.