A Partizan Belgrád elleni hazai 0-4-gyel az utolsó magyar csapat, a Videoton is elbúcsúzott a nemzetközi kupáktól. A fehérváriak kiesése azt jelenti, a magyar delegáció ugyanúgy 16 meccset játszott, mint az előző évben, amely elmarad a két, valamint a három évvel ezelőtti 18-as számtól.

A két elégtelen osztályzat ellenére is legyünk azonban korrektek a Honvéd és a Vasas együttesével is. Egyik fővárosi alakulat esetében sem lehet azt állítani, hogy állandó kupaszereplők lennének, a kispestiek évtizedek után szagoltak bele ismét a Bajnokok Ligája légkörébe, míg a Vasas bronzérme nem kis bravúr volt a tavaly évben. Mindkét gárdánk izraeli riválist kapott és a vereségek ellenére leszereplésről egyik esetben sem beszélhetünk.

Az már sajnos a magyar foci problémája, hogy csapataink már az első körben is találkozhatnak Hapoel Beer-Shevákkal és Beitar Jeruzsálemekkel. Amíg a honi labdarúgásban nem alakul ki egy igazi keménymag, amely évről évre bizonyíthat külföldön és amíg ezek a gárdák nem gyűjtögetik szorgosan a koefficiens-pontokat, addig nagyon nehéz dolgunk lesz Európában.

Honvéd és Vasas - 2-2 vereség

Az talán nem is kérdés, hogy a fővárosi duóból a piros-kékekre lehetünk inkább mérgesek. Ne feledjük, az angyalföldi gárda idegenben a 88. percig 3-1-re vezetett, majd következett egy tankönyvekbe illő összeomlás. A Beitar fordítását egészen felfoghatatlan védelmi hibák előzték meg és a zárt kapuk miatt azt sem mondhatjuk, hogy a lelkes izraeli ultrák hajszolták bele a mieinket a hibákba. Sajnos a jeruzsálemi gólok megtekintését követően az emberben sok gonosz kérdés merül fel, amelyen aztán Michael Oenning nyilatkozata sem segített. Az elképesztő szétesést követően a hazai visszavágó már csak formalitás volt és ugyan a kettős vereség reális egy Beitar ellen, annak módja viszont nagyon sok embert keseríthetett el.

Három rúgott gól a Hapoel Beer-Sheva ellen és két szoros vereség - egy csapat ellen, amely a piaci érték szerint kétszeresét éri a magyar bajnoknak, a realitások alapján viszont ennél sokszor jobb együttes, egyáltalán nem rossz eredmény. Azonban a Hapoel megfogható lett volna, ezt bizonyítja, hogy hazájuk bajnokságában is akadozva indították a szezont, valamint a szlovén Maribor ellen már ki is estek az Európa Ligába.

A kispestieket nem erősítették meg a nyáron, sőt Hemingway parancsnok büszkén vállalja, hogy a vörös-feketék inkább csak nevelőegyesület, ennek szellemében pedig legjobbjaikat évről évre értékesítik. Amíg viszont a csapat teljesítménye szinte kizárólag Davide Lanzafame hozzáállásán és kedvén múlik, a kispestiektől ne várjunk sokat. Persze ez nem az ő hibájuk, tetszett volna a Vidinek megnyernie a bajnoki döntőt - mondhatják jogosan a 19. kerületben.

Osztályzat: Elégtelen

Videoton - 3 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség

Ha Marko Nikolics nem vall kudarcot egykori csapata ellen, és mondjuk okos futballal, némi balszerencsével a Videoton hazai pályán 2-1-es vereséget szenved vagy idegenbeli góllal esik ki, minden gond nélkül adtunk volna kitűnő osztályzatot a fehérváriaknak. Noha a piros-kékek két bosszantó ikszet is bezsebeltek (bosszantó bár, de a koefficiens-pontok szempontjából lényegtelen), a Bordeaux elleni továbbjutás a világon minden csalódottságunkat törölte. A francia gárda kiütése hatalmas bravúr, azért pedig fájjon az ő fejük, hogy ennyire nagy arccal, a magyar csapatot lenézve léptek pályára.

Még a Partizan elleni első 90 perc is jól nézett ki, ha pedig Pátkai Máté berúgja a ziccert Belgrádban, meggyőződésünk, hogy most lenne magyar csapat az Európa Liga főtábláján. A 0-0 után viszont a Vidi szerb trénere érthetetlen taktikával küldte ki övéit a Pancho Aréna gyepére, ráadásul a játékvezetés is hozzátette a magáét, így bár irreális különbséggel, de a fehérváriak végül simán búcsúztak az EL-től.

A három sikerrel megvívott kör azonban így is megsüvegelendő, az elmúlt évek legnagyobb bravúrjával megfűszerezve pedig semmi kritika nem érheti Juhászékat. Vitán felül áll, hogy a piros-kékek teljesítményével elégedettek lehetünk, ők hozzátették a magukét a magyar foci idei felemelkedési kísérletéhez.

Osztályzat: Jó

Ferencváros - 2 győzelem, 2 vereség

Kimondani is szörnyű, de a magyar rekordbajnok, a magyar szinten kimagasló lehetőségekkel bíró Ferencváros 13 éve nem tudott legalább két kört menni egyik nemzetközi kupasorozatban sem. Norvég, horvát, bosnyák, albán és dán ellenfelek állták útját a Fradinak azért, hogy legalább a csoportkör elő-előszobájába lépjen, ez pedig akkor is csalódást keltő, ha mondjuk egy Rijeka vagy egy Midtjylland nehezen verhető kategória a magyar csapatoknak.

A zöld-fehérek azonban idén elkerülték a bukást, hiszen mondjuk a Vidivel ellentétben nekik sikerült legalább a kötelezőt hozniuk. A hullagyenge Jelgava elleni kettős siker után viszont egy újabb nagyon fájdalmas kiesés következett, 45 percnyi álomfutball után 135 percnyi rémálmot kaptak a fanatikusok Korcsmár Zsolt Midtjyllandja ellen.

A Ferencváros pedig azóta sem talált magára, ám hiába üldöznék Németországig a fradisták Thomas Dollt, a mestert ilyen szerződés mellett seprűvel sem lehetne elkergetni az Üllői út padjáról, így jobb híján vagy visszatérnek az ultrák és belehajszolják a Fradit egy jó szezonba, vagy egy újabb középszerű bukdácsolás vár rájuk.

Osztályzat: Elégséges

Összegzés

Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor a Videoton Bordeaux elleni sikerétől eltekintve egy betli az idei szezon is. Ha a franciákat kivesszük a kalapból, csapataink nyolc meccset játszottak erősebb ellenfél ellen, ebből pedig egyetlen 0-0-val büszkélkedhetünk hét vereség mellett. Szomorú továbbá, hogy még a tavalyi hat győzelmet is sikerült alulmúlni, a nyolc vereség pedig szintén "kínosnak" nevezhető.

A tavalyi két elégtelen, egy elégséges és egy közepes/jó osztályzat után még annak ellenére is egy picit jobb a szánk íze, hogy az eredmények összességében gyengébbek, mint 2016-ban - ezt azonban csak a franciák kiütésének köszönhetjük.

Te hogy látod a bizonyítványt, mit gondolsz a magyar csapatok teljesítményéről?