U21-es Eb

Mi a közös Pirlóban, Figóban, Cannavaróban és Sukerben?

  • MVB80

A korábbi U21-es Európa-bajnokságok legjobbjai között több olyan nevet is találunk, akikre évtizedek múlva is emlékezni fogunk.

Jordan Pickford, Bruno Fernandes, Renato Sanches, Goncalo Guedes, Saúl Niguez, Marco Asensio, Gerard Deulofeu, Serge Gnabry, Davie Selke, Gigi Donnarumma, Federico Bernardeschi.

Pár név azok közül, akik már a felnőttek között is letették a névjegyüket, jelenleg pedig a lengyelországi U21-es Európa-bajnokságon hajtanak azért, hogy csapatukkal a kontinens csúcsára érjenek.

A korábbi korosztályos Eb-k legjobbjai között találunk néhány egészen márkás nevet is, de ahogy az lenni szokott, nem mindenki futotta be azt a karriert, amit a nagy siker után jósoltak neki.

1978-ban vitték le a korhatárt 21 évre, persze a mostani tornán is találunk ennél idősebb játékosokat, ennek az az oka, hogy az életkori kritériumoknak a selejtező elején kell megfelelni, az idei Eb-n az 1994. január elseje után születettek szerepelhetnek.

Ki nyeri az U21-es Eb-t?
   
Spanyolország 2.60
Németország 4.80
Olaszország 5.00
Anglia 7.75
Portugália 10.00
Szlovákia 28.00

1978-ban Jugoszlávia lett a győztes, és a legjobb játékos is innen került ki Vahid Halihodzic személyében, aki később kétszer volt a francia bajnokság gólkirálya és a Ligue 1 legjobb külföldi játékosa, és edzőként is büszke lehet jónéhány eredményre, volt például afrikai BL-győztes a Raja Casablancával, francia kupagyőztes a PSG-vel, valamint vb-nyolcaddöntős az algériai válogatottal. Jelenleg ő Japán szövetségi kapitánya.

1980-ban a Szovjetunió nyerte a tornát, és itt is a győztes csapat adta az MVP-t, Anatolij Demjanenko neve szinte összeforrt a Dinamo Kijevvel, amellyel többek között hat szovjet és egy ukrán bajnokságot nyert. A magyar futballrajongóknak egy fájdalmas emlék juthat eszébe a neve hallatán, mivel tagja volt annak a szovjet csapatnak, amely 6-0-ra kivégezte Détáriékat az 1986-os vébén. A Dinamóval edzőként is nyert bajnokságot és kupát, de dolgozott Azerbajdzsánban és Üzbegisztánban is.

1982-ben egy bizonyos Rudi Völler vitte el a pálmát, pedig a németek 5-4-es összesítéssel elbukták a döntőt az angolok ellen. A 90-szeres válogatott német csatár megfordult az 1860 Münchennél, a Werdernél, a Románál, a Marseille-nél és a Leverkusennél is, ehhez képest nem sok a BL- és olasz kupa-győzelem, de a német válogatottal szerepelt győztes, valamint vesztes vb-döntőn is, sőt szövetségi kapitányként is eljutott a 2002-es torna utolsó meccséig, de Ronaldo keresztülhúzta a számításait.

1984-ben ismét Anglia ünnepelt, és a legjobb csapat csatára, Mark Hateley az arany mellé egy egyéni elismerést is begyűjtött. Hateley nagy vándor volt, a Coventryben kezdett, aztán játszott a Milanban, a Monacóban, legnagyobb sikereit a Rangersszel aratta, amellyel 11 trófeát nyert, köztük hat bajnoki aranyat. 1984 és 1992 között összesen 32 meccs jutott neki az angol válogatottban, 9 góllal hálálta meg a bizalmat.

1986-ban a magyar csapat az elődöntőben 3-1-re nyerte az első meccset a spanyolok ellen, akik a visszavágót 4-1-re húzták be, majd a fináléban az olaszok ellen büntetőkkel kerekedtek felül. A spanyol csapatban játszott Manolo Sanchis, aki igazi Real Madrid legenda-lett, 13 évig volt csapatkapitánya a blancóknak, összesen 710 meccsen lépett pályára, nyert nyolc bajnokságot, két Király Kupát, két BL-t, két UEFA Kupát, Világkupát, a válogatottal pedig az 1988-as Eb-n és az 1990-es vébén is részt vett, de pechjére, az még nem a seleccion sikerkorszaka volt.

Az 1988-as Eb legjobbja is egy védő lett, aki Sanchissal ellentétben felnőttként is tarolt a nemzetközi porondon, Laurent Blanc 1998-ban vébét, két évvel később Eb-t nyert a francia csapattal. Klubszinten is csurrant-cseppent ez-az, két francia kupa (Montpellier, Auxerre), egy hazai arany (Auxerre), egy Király Kupa és KEK a Barcával, egy angol bajnoki cím a MU-val, majd edzőként a Bordeaux és a PSG játékosai is a levegőbe dobálták a bajnoki címek, francia kupa és Ligakupa-döntők után.

1990-ben a Szovjetunió elég meggyőzően, 7-3-as összesítéssel pofozta le Jugoszláviát a döntőben, de mégis a vesztesből került ki a kitüntetett, a menetelés során hat gólt szerző Davor Suker fogadhatta a társak gratulációját. Osijek, Dinamo Zagreb, Sevilla, Real, Arsenal, West Ham, nem rossz karrier, főleg, hogy spanyol bajnoki cím, BL- és Világkupa-diadal is belefért. Nem beszélve a horvát válogatottal elért vb-bronzról, Suker 45 válogatott góljából hatot az 1998-as vébén szerzett, aminek ő lett a gólkirálya.

1992-ben az olasz fiatalok pezsgőzhettek, akik közül a 3 gólig jutó Renato Buso a gólkirályi címet is megkaparintotta. Buso játszott a Juvéban, a Fiorentinában, a Sampdoriában, a Napoliban, a Lazióban is, de a felnőtt válogatottságig nem jutott el, és nem is tudott igazán kiteljesedni.

Az 1994-es győztes nevét mindenki ismeri, Luis Figo a kiapadhatatlan portugál aranybánya egyik legfényesebb drágaköve, akinek nagy fájdalma, hogy utánpótlásszinten volt Eb- és vb-győztes, de a felnőttek között csak egy Eb-ezüstig jutott. A Sportingból induló és az Interből visszavonuló Figo legszebb éveit a két spanyol gigásznál, a Barcánál és a Realnál töltötte, a bajnoki címeket igazságosan elosztotta, kettő itt, kettő itt, a katalánokkal a KEK-ben, a madridiakkal a BL-ben ért a csúcsra, és 2000-ben az Aranylabdával is pózolhatott.

Fabio Cannavaro 2006-ban lett a France Football által alapított díj győztese, abban az évben, amikor az olasz válogatott története negyedik világbajnoki címét nyerte. Cannavaro 1996-ban lett az U21-es Eb királya, de már két évvel korábban is tagja volt a tornagyőztes olasz csapatnak, ekkor állt össze a felnőttválogatottban is nagy hatékonysággal dolgozó Cannavaro, Nesta védőpáros. Napoli, Parma, Inter, Juventus, Real, al-Ahli, UEFA Kupa-győzelem, scudettók, spanyol bajnoki aranyak, lesz miről mesélni az unokáknak a jó Fabiónak.

1998-ban Spanyolország a negyeddöntőben, az elődöntőben és a fináléban sem kapott gólt, így pedig máris nem olyan meglepő, hogy a kapus, Francesc Arnau lett a befutó. Aki 1996 és 2001 között bajnokságot, Király Kupát, spanyol Szuperkupát és KEK-et is nyer a Barcával, de nem tudott elsőszámú kapussá válni, így 2001-ben eligazolt a Málagához, onnan is vonult vissza 2011-ben.

2000-ben Olaszország 2-1-re nyert a csehek ellen a döntőben, így öt kiíráson belül negyedik sikerét aratta az azzurrini. A 2000-es csapat motorja és a döntő hőse Andrea Pirlo volt, aki 3 góljával egyben a torna aranycipőse is lett, azóta pedig szépen kinőtte magát.

Megteremtette a mélységi irányító prototípusát, leakasztott két scudettót, két BL-t, klubvébét, olasz kupát, szuperkupákat a Milannal, majd amikor már a többség herótozta, hogy lassú, kiégett, hagyja már abba, elment a Juvéba, és ott is halomra nyerte az érmeket. 2006-ból van egy vb-aranya, 2012-ből egy Eb-ezüstje, 2004-ből egy olimpiai bronza, és még mindig csapatja, az MLS-ben szereplő New York City szurkolóinak nagy örömére.

2002-ben ismét egy kapuskesztyűben landolt a díj, Petr Cech a franciák elleni döntőben csak egy tizenegyest engedett be, a többinél ő győzött, nem csoda, hogy még azon a nyáron elvitte a Rennes, aztán később jött a Chelsea, manapság meg az Arsenalnál vetődget a speciális fejvédőjében. A 124-szeres cseh válogatott a Chelsea-vel bezsákolt négy PL-aranyat, ugyanennyi FA Kupát, három Ligakupát, három Szuperkupát, egy BL-t, egy EL-t, az Arsenallal kicsit szerényebb a termés (FA Kupa, angol Szuperkupa), de most, hogy kiderült, hogy Wenger marad, még bármi lehet. Igaz, BL-győzelem biztos nem lesz.

2004-ben az olaszok visszahódítottak a címet, 3-0-ra oktatva Szerbia és Montenegró a döntőben. Alberto Gilardino a fináléban egyszer, a tornán négyszer ünnepelhetett, és pályafutása elején úgy rugdosta a gólokat, hogy úgy nézett ki, a legnagyobb olasz csatárok között fogják emlegetni. Parmában félisten volt, a Milannál is egész jól pötyögtetett, Firenzében sem mondott csődöt, de 2012-ben nem volt túl jó ötlet a Genoához igazolni. 188 góljával ő lesz a legeredményesebb aktív játékos a Serie A-ban, ha Totti tényleg visszavonul, világbajnokság és BL-győztesnek mondhatja magát, ami azért nem mutat rosszul egy névjegykártyán.

Ajax, Real Madrid, Milan, Schalke, idén nyártól ismét Ajax. Megvan? Klaas-Jan Huntelaar 2006-ban duplázott az ukránok elleni döntőben, úgyhogy a gólkirályi címet is begyűjtötte az Eb-arany mellé. Hiába a neves csapatok, a Vadász nem tűzhetett nagy skalpokat a trófeájára, bajnoki aranya például még nincs, van helyette két holland kupasikere az Ajaxszal és egy német a Schalkéval. Volt holland és német gólkirály is, az Oranjéban 76 fellépésén 42 gólt szerzett, de 2015 ősze óta nem hívták meg.

2007-ben ismételtek a hollandok, az MVP-t pedig úgy hívták, Royston Drenthe. A rasztahajú ballábas játékos 2007-ben honfitársával, Wesley Sneijderrel együtt igazolt a Real Madridhoz, és bár az első két idényben még megkapta a lehetőséget, később kölcsönadták, előbb a Hérculesnek, majd az Evertonnak. Innen már nem lefelé vezetett az út, orosz bajnokság, angol másodosztály, Törökörszág, végül Egyesült Arab Emírségek. Utolsó csapata tavaly nyáron engedte el, azóta inkább a rapzenével foglalkozik.

2009-ben Németország 4-0-ra lemosta Angliát a döntőben, de a legjobb játékost a házigazda Svédország adta, Marcus Berg tett is érte, mert négy meccsen hét gólt kalapált össze. Az augusztusban 31 éves csatár a Götebörgből indulva kipróbálta magát Hollandiában (Groningen, PSV), Németországban (Hamburg), 2013 óta pedig a görög Panathinaikoszban riogatja a kapusokat. Idén 22 góljával ő lett a gólkirály a görög ligában, 2007-ben ez még Göteborg-játékosként is összejött neki, de akkor 14 találat is elég volt.

2011-ben Spanyolország 2-0-ra verte Svájcot, és ezúttal nem a gólkirály, Adrián lett a díjazott, hanem Juan Mata. Talán kevesen tudják, de az apró termetű irányító a Real Madrid Castilla játékosa volt, a felnőttek között azonban már a Valenciánál mutatkozott be. Innen vitte el a Chelsea 2011-ben, majd amikor José Mourinhónál alig-alig játszott, elment a MU-hoz, a sors fura fintora, hogy most megint a portugál az edzője.

Mata előbb lett világbajnok, mint U21-es Eb-győztes, majd 2012-ben a felnőtt Eb-t is megnyerte, az olaszok elleni döntőben övé volt az utolsó gól. A Valenciával, a Chelsea-vel és a MU-val is nyert kupát, a londoniakkal a BL-t és az EL-t is behúzta, majd a MU-vel idén angol Szuperkupát, Ligakupát és egy újabb EL-aranyat tehetett a vitrinbe. És mivel 29 éves, pár jó éve még biztos lehet.

2013-ban ismételte magát a történelem, a spanyolok végeztek az élen, de a gólkirály Álvaro Morata helyett csapattársa, Thiago Alcantara lett a kiválasztott. Thiago édesapja, Mazinho 1994-ben még a brazil csapat tagjaként lett vb-győztes, ő azonban a spanyol válogatottat választotta. 14 éves volt, amikor a Barcelonához került, a katalánokkal mindent megnyert, amit csak lehetett, de igazán csak a 2011-2012-es és a 2012-2013-as idényben számított alapembernek.

2013 óta a Bayernt erősíti, a BL-győzelemről pont lemaradt, de négy bajnoki címmel, két kupával, európai és német Szuperkupával, valamint klub-vb-sikerrel kárpótolta magát. A spanyol U17-es válogatottal egy, az U21-esekkel két Eb-t nyert, a felnőtteknél viszont egyelőre nem jutott nagy siker közelébe.

A mostani megelőző tornán Svédország lett a befutó, amely 0-0 után jobban rúgta a tizenegyeseket, mint a portugálok. Az ezüstérmes csapat középpályása, William Carvalho különösen szomorú lehetett, mert ő hagyta ki az utolsó párban a büntetőjét, vigasz gyanánt megkapta a legjobb játékosnak járó elismerést.

A 25 éves középpályás némi harmadosztályú kitérőt és egyéves belga légióskodást leszámítva a Sporting kötelékébe tartozik, ez egy portugál kupagyőzelmet fialt eddig. A válogatottal viszont tavaly nyáron sikerült egy 3-3-as döntetlent elérni a magyarok ellen, így a csapat továbbevickélt a csoportból, amitől akkora lendületet kapott, hogy meg is nyerte az Eb-t.

Június 30-án megtudjuk, ki csatlakozik ehhez a díszes társasághoz, aztán néhány év múlva kiderül, sikerült-e befutni azt a pályát, amit ez a nagy siker előrevetített.