Vélemény

Van szörnyűbb az andorrai vereségnél...

Mégpedig az, ahogy a magyar foci sokat látott, sokszor megbukott nevei fogadták azt.

Sokáig nem tudtunk, nem akartunk semmit sem írni az andorrai vereségről, mi sem tudtuk hova tenni ugyanis ezt az eredményt. Felesleges itt már bárkibe is belerúgni, minden rosszat elmondtak helyettünk a szurkolók és egyetlen olyan kritika sincs, ami ne lenne maximálisan jogos. Tragédia, szánalom, posvány... és az ember messze nem fogy ki a jelzőkből. Az andorrai szégyent talán csak egy dolog teszi még fájóbbá, az Urbán Flórián-Csank János és sorstársaik által kihányt nevetséges karakterhalmaz. Egy ilyen vereség után ugyanis izgatottan lehet feltörni a süllyesztőből, hogy aztán az értelmetlen fröcsögéssel begyűjtsön az ember néhány lájkot és jobb esetben még egy-egy interjúra is felkérjék a delikvenst.

A sok borzalom közül talán Flóri durcáskodása volt a legelkeserítőbb, akinek a szókincse és érvrendszere is kimerül néhány tőmondatban.

Én ingyen és bérmentve elmegyek mellé, és egy év alatt megreformálom a magyar labdarúgást, ennél rosszabb úgysem lehet.

Hangoztatta a mérkőzést követően az az ember, akinek az edzői lajstromában olyan méltán híres gigaegyüttesek is helyet kaptak, mint az Újhartyán, a Veresegyház, a Csornai SE, a Reactor FC és a Nagykőrösi Kinizsi. Ilyen önéletrajzot követően nem is kérdés, hogy már a 2018-as világbajnokságra kijutnánk vele.

Urbán legutóbb a Magyar Nemzetnek nyilatkozott az utánpótlás-nevelésről, a túlfizetett magyar futballistákról, valamint a politikai szerepvállalásáról is.

Természetesen Urbán szavaiban van igazság, kritikái jogosak, ám megoldásokat nem kínál a felmerülő problémákra, ahogy erre megmondóember-státusza óta igen ritkán volt csak példa.

Csank Jánost is sikerült valakinek megkérdeznie a Nemzeti Sportból, hogy mit szól a buszsofőrök, hentesek, pocakos építők elleni szégyenhez, ő pedig természetesen úgy tüzelt, mintha csak egy nagyvadat üldözne valamelyik csodaszép hazai erdőben.

"Velem kapcsolatban időről időre előveszik a Jugoszlávia elleni két meccset, arról viszont nem tudok, hogy Ausztriában ennyiszer emlegetnék a kilenc nullás, Spanyolország elleni vereséget, amelyet másfél évvel később szenvedtek el Európa-bajnoki selejtezőn szomszédaink."

De azért a világklasszisokkal felálló Jugoszláviát ne említsük már egy lapon Andorrával.

Hát a francért nem döglik meg a szomszéd tehene is, nem igaz?

Persze a lájkvadász, saját anyukájukat is eladni képes celeb-megmondóemberek is szép számmal megjelentek, egy-egy megosztásért, felfele fordított hüvelykujjért, leírva véleményüket a 0-1-ről. Vujity Tvrtko például a szurkolók pénzét követeli vissza harsányan.

"MENNYI?! Mennyi pénzről mond le az elképesztően magas pénzéből a "hibás teljesítésért"?! A sajnálkozó nyilatkozatok helyett konkrét számokat várok! A visszafizetett pénzt pedig adják a jól teljesítőknek!!!"

De említhetnénk Hajdú Pétert (értitek, HAJDÚ PÉTERT), aki szintén Bernd Storck lemondását kérte karácsonyra, sok egyéb tanácsra sajnos nem futotta a strandról. Istennek és a marketingesnek legyen hála, hogy legalább Kasza Tibi nem formált véleményt, ahogy ezúttal Puzsér Roberttől sem olvashattunk semmi frankót.

Nálam mondjuk legjobban Horti "valamiért sosem közvetítettem egyetlen rangos meccset sem életem során, mert csak üvöltözni tudok" Gábor verte ki a legjobban a biztosítékot, aki azokat kérte számon, akik merészelték levetetni a mezt Dzsudzsákékról a 90 percnyi förtelem után.

"Szétgyalázzák a mezt, odaállnak valamiért, aztán kidobálják a mezt! Ezek meg elkapkodják! Miközben vissza kellene vágni! Ahogyan megérdemlik! Sokadik égés, és még mindig ragaszkodna hozzájuk! Vagy csak az ingyen mezben feszítés a fontos? Úgy néz ki, az andorrai bukás nem ugyanazt jelenti a magyar embereknél!" - fogalmazott az "entertéjnör".

Mindezek persze apró hangyának sem tűnnek amellett, amit a politika összetákolt néhány óra alatt. Cunamiként söpörtek végig az interneten a "sózzunk be minden pályát", "ezért kell annyi stadion?" és a "zavarjunk el mindenkit dolgozni" jellegű hányások. Valószínűleg ezeknek már sosem lesz vége, mindegy is, merről fúj éppen a szél a magyar politikában.

Így fogadta a több száz magyar a kudarcot

Továbbra sem lehet azt mondani, hogy ezek egy része nem maximálisan jogos és igaz, de nagyon szomorú, hogy ma Magyarországon Hajdú Péterek és Csank Jánosok a véleményformáló emberek, azokat pedig meghurcolják, akik több ezer kilométert utazva, több százezer forintot elköltve merészeltek elégtételt venni a magyar futball egyik legkínosabb kudarca miatt. Ki lehet találni, hogy mi történt volna a futballistákkal mondjuk Boszniában vagy Szerbiában egy ilyen katasztrófát követően, de ott aligha álltak volna meg a helyi ultrák a mezek levetetésénél.