Persze nem erre számítottunk előzetesen, hogy amiatt kell izgulnunk, hogy utol tud-e érni minket az utolsó helyezett, de Ausztria és Dél-Korea ellen is hiányzott valami a csapat játékából, leginkább a gólok, illetve a sokkal hatékonyabb helyzetkihasználás.

Mindkét rangadón egy-egy gólt tudtunk csak ütni, ami nem túl jó előjel a lengyelek ellen, akik általában nem vállalnak sok kockázatot, és a kazahok ellen például csak a hosszabbításban kaptak gólt, addig alaposan leizzasztották a tavaly még velünk együtt az A csoportos vébén szereplő ázsiaiakat.

A lengyelek is kikaptak Koreától, az ukránokat pedig 2-1-re verték, így három mérkőzés után négy ponttal állnak. Nekünk csak három van, de létezik olyan forgatókönyv, amely szerint feljuthatunk, ehhez az kellene, hogy a lengyeleket verjük, majd este Korea győzzön Ausztria ellen, az utolsó körben pedig el kellene kapni a kazahokat, és azért szurkolni, hogy a lengyelek megtréfálják Ausztriát.

Egyelőre tehát sok tényezőn múlik a dolog, a legfontosabb az lenne, hogy a nekünk szabott feladatot megoldjuk, és három pontot kasszírozzunk a lengyelek ellen. A két ország novemberben találkozott utoljára, akkor 2-1-re nyertünk Sofron István és Orban Brance góljaival, ők most nincsenek ott Kijevben.

Tavaly februárban a lengyelek büntetőkkel győztek le minket a Budapest Sportarénában rendezett olimpiai selejtezőn, de 2015-ben Krakkóban mi nyertünk 2-1-re a döntőnek beillő meccsen, azzal a győzelemmel jutottunk újra az A csoportba.

Összesen eddig 53 alkalommal csaptunk össze a lengyelekkel, és tizenhétszer nyertünk mi, harmincszor ők. Kulcskérdés lesz, hogy mit tudunk kezdeni a lengyelek hatalmas termetű kapusával, Przemyslaw Odrobnyval, aki tavaly az olimpiai selejtezőn kivédte a szemünket, és aki egyelőre 93 százalékkal dolgozik a ketrecében Kijevben.