NFL

Brutális mészárlásnak indult, felfoghatatlan történelmi meccs lett a vége

  • varin
megosztom

Akik 28-3-nál lefeküdtek aludni, azoknak nagyon mostoha reggelük lett. Nincsenek szavak arra, ami éjszaka történt.

Az esős hazaúton végig egy dolog járt az eszemben: vajon mit is írhatnék erről a meccsről, mi lenne méltó a New England 34-28-as győzelméhez. Megszokásunkhoz híven egy laza összefoglalón törtem a fejem, melyben még azt is megemlítettem volna, hogy sikerült eltalálnunk  Super Bowl győztesét, 1.60-as szorzón. Merthogy a Patriots nyert, ám ennek elmeséléséhez talán méltatlanok lennének a szavaim, ezt a meccset ugyanis látni kell.

Nagyon sokáig úgy nézett ki, minden idők egyik legunalmasabb döntőjét láthatjuk és csupán az jelenti az izgalmat, hogy vajon mikor ér ki a rendelt pizza, esetleg elfogy-e idő előtt a sör. Az első negyed pontnélkülisége bár azt ígérte, hogy nem látunk majd pontzuhatagot, az embernek végig az volt az érzése, hogy az Atlanta Falcons dominál a mérkőzésen és csak idő kérdése, hogy feltegyék a táblára az első pontokat. Végül ez LeGarrette Blount bénázásának köszönhetően meg is történt, erre pedig néhány perc alatt még két lapáttal rátett az ihletett formában játszó Falcons, köztük a sokáig MVP-kandidált Alford remekbe szabott visszahordott touchdownjával.

A félidő végére még szépíteni tudott a Patriots, ám a half time show 30 perce alatt azon töprengtem cimboráimmal, hogy bármennyire is kiráz minket a hideg a popzene szó hallatán,

bizony Lady Gaga az elmúlt évek legjobb félidei műsorát prezentálta.

Mivel azt hittem, a mérkőzés legizgalmasabb kérdése az lesz, vajon az American Horror Story sztárja megemlíti-e Donald Trumpot, esetleg csinál-e valami polgárpukkasztót, talán olyan odaadással figyeltem a műsort, mint előtte a televíziót egyszer sem.

Persze kár lenne Lady Gagára túl sok szót fecsérelni, de valljuk be, elegáns, szerethető, hozzá képest visszafogott és jó showműsort hozott össze a szünetre.

A New Englandet azonban ez sem rázta fel és az Atlanta újabb touchdownja után már 25 pont állt a felek között. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor nagyon sok szurkoló a kényelmes, meleg ágyat választotta, némi éjszakai alvás reményében a pokolian hosszú hétfői munkanap előtt. Ám ha van a világon egyetlen csapat, egyetlen franchise, egyetlen dinasztia, amelyet nem szabad leírni, az a Belichick-Brady fémjelezte Patriots.

Tulajdonképpen annyi buktató pontja volt ennek a mérkőzésnek, hogy meg sem lehet számolni. A legtöbb ilyen típusú meccsnél azt emlegetjük, hogy ekkor, meg akkor volt a momentum, de itt 23 percnyi momentum volt.

Végtelen számú olyan játék, olyan másodperc volt, amely ha kicsit máshogyan alakul, most az Atlanta Falcons öltözőjében folyna a pezsgő és mindenki arról beszélne, hogy Bradynek nem sikerült a bosszúhadjárat utolsó csatája.

De Tom Bradyt nem a feladós fából faragták és bár a mérkőzés után az MVP-nek választott ötszörös bajnok úgy nyilatkozott, egy percig sem adták fel a küzdelmet, 28-3-nál biztosan voltak olyanok a csapattársai között, akik ténylegesen feladták a mérkőzést. A 25 pontos hátrány kiegyenlítéséhez persze töménytelen mennyiségű szerencse is szükségeltetett, nézzük meg például David Tyree, akarom mondani, Julian Edelman hihetetlen elkapását, amely az egyenlítés felé vezető út egyik állomása volt.

Jöhetett a ráadás és amikor az érme fejet mutatott és eldőlt, hogy a Patriots kezdi a hosszabbítást, szerintem mindenki tudta, itt a vége. Egy drive a csodáért, 75 yard az örökkévalóságért. És az egész meccsen hatalmasat játszó James White fel is tette a koronát minden idők egyik legnagyobb NFL-estéjére.

Leírhatatlan 64 perc volt, talán még azok számára is egy csoda, akik zsigerből gyűlölik a New Englandet. Mert utálni lehet ezt a csapatot, de nem elismerni nem.

A rekordok döntője volt, Brady és Belichick ötödik gyűrűje is egyedülálló, mint ahogyan az irányító 466 passzolt yardja és James White 14 elkapása is rekord.

De illik megemlíteni Matt Ryant, aki alighanem minden idők legjobb teljesítményét nyújtotta vesztes irányítóként.

Ám a történelemkönyvek csak a győztesekről emlékeznek meg. Arról, hogy soha nem fordított csapat még 10 pontnál nagyobb különbségről és arról, hogy ez volt a legelső Super Bowl, amelyen hosszabbítás után kaptuk meg a választ.

Annyi mindent lehetne még írni erről a meccsről, de nem hiszem, hogy akár csak megközelítőleg visszaadná azt, ami Houstonban történt magyar idő szerint hétfő hajnalban. Ez nem csak a New England Patriots győzelme volt, hanem a sportág diadala is. Egy újabb tanúbizonyságot kaptunk ugyanis arról, hogy nincs az amerikaifutballnál szebb és nagyobb sportág. Mert itt tényleg minden megtörténhet…

megosztom