Az nem kérdés, hogy a teniszben kitolódtak az életkorok, Ivo Karlovic nemsokára betölti a 38-at, de még mindig ott van a világranglistán a legjobb 20 játékos között, Radek Stepánek 39 lesz idén, ám vele is találkozunk még a legrangosabb tornák főtábláin is, míg Tommy Haas 38 évesen és jó néhány műtét után sem gondolta úgy, hogy szögre akasztja a szerelését. Roger Federer pedig maga a csoda, 35 évesen és 174 naposan olyan teniszt tudott a pályára tenni, ami Grand Slam-győzelmet ért. Nála csak az ausztrál legenda, Ken Rosewall tudott idősebben major trófeát nyerni az Open Érában, ám annak már 45 éve...
Úgy ültek Federer fonákjai, ahogyan talán soha, amikor Rafael Nadal ellen játszott. Ez is az egyik kulcsa volt annak, hogy végül a svájci örülhetett. Én személy szerint ebben nem igazán hittem a döntő előtt, azt gondoltam, hogy a spanyol ismét kikészíti majd a fonákját. Abban pedig végképp nem hittem, hogy Federer majd öt szettben fog tudni nyerni...
De megcsinálta, úgy, hogy előtte a fináléig vezető úton Nisikori Kejt és Stan Wawrinkát is döntő játszmában küldte haza. Egészen 1975-ig kell visszamenni az időben, hogy hasonlóra találjunk példát Melbourne-ben. Akkor John Newcombe tudta úgy elhódítani a trófeát, hogy legalább három ötszettes meccset is megnyert. Más Grand Slam-tornákon sem mostanában fordult elő, a legutolsó ilyen menetelést Gastón Gaudio mutatta be a 2004-es Roland Garroson. Csak ugye például az argentin mindezt 25 évesen hajtotta végre, nem pedig 35 évesen...
Írta a döntőt követően Juan Martín del Potro. Nem véletlenül éppen őt idéztem, Federer elég sok erőt adhat az olyan játékosoknak, mint például DP, aki szintén sokat szenved a sérülésekkel. Ne feledjük, Roger félév kihagyás után tudott most nyerni. 2009-ben hódította el del Potro a US Open-trófeát, de még lehet ő is újra GS-bajnok, hiszen Fed is elég sokáig volt kitartó a 17. és 18. címe között. 2012-ben nyert Wimbledonban, azóta pedig 17 major torna volt, ennél többet korábban két GS-cím között csak két játékos várt: Arthur Ashe 1970 és 1975 között, míg Boris Becker 1991 és 1996 között.
Azt sem lehet mondani, hogy Federernek szerencséje lett volna a sorsolással. Tény, hogy sem a világelső Andy Murrayt, sem pedig a hatszoros bajnok Novak Djokovicsot nem kellett legyőznie, ám ettől függetlenül négy top 10-es játékos így is az útjába került. Mats Wilander tudott 1982-ben legutóbb úgy a Roland Garroson győzni, hogy négy top 10-es játékossal (Ivan Lendl, Vitas Gerulaitis, Jose Luis Clerc és Guillermo Vilas) is szembekerült. Wilander akkor 18 éves volt...Federer a cseh Tomás Berdychet, a japán Nisikorit, honfitársát Wawrinkát és Nadalt múlta felül.
Ez a nehéz sorsolás annak volt köszönhető, hogy csak 17. kiemeltje volt a tornának. Az sem megszokott, hogy valaki ennyire hátul rangsorolva meneteljen át a mezőnyön. Az Australian Openen Thomas Johansson tudott 2002-ben 18. kiemeltként győzni. A 17-es szám egyébként anno Pete Samprasnak is szerencsét hozott, ő 14., egyben utolsó Grand Slam-címét 2002-ben a US Openen ugyanígy 17. kiemeltként szerezte meg.
Vajon Federernek is ez lesz az utolsó major győzelme? Az élet erre majd választ ad, de az biztos, hogy hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy most élünk és láthatjuk őt játszani.