Vélemény

Ideje lenne átgondolni a foci leghülyébb szabályát

Ha nem jár minden kezezés és minden műesés után sárga lap, akkor miért kell egy játékost olyan esetben is büntetni, ha a mezét levéve az elhunyt társakra emlékezik?

Cavani vetkőzös gólöröme sárga lapot ért / facebook.com/psg

Edinson Cavani, a Paris Saint-Germain uruguayi csatára az Angers elleni bajnokin tizenegyesből állította be a 2-0-s végeredményt, megszerezve ezzel 100. gólját a párizsi klub színeiben, amivel Zlatan Ibrahmovic (156) és Pedro Pauleta (109) mögött, a korábbi Eb-győztes Dominique Rocheteau-val holtversenyben a klub történetének harmadik legeredményesebb játékosa lett.

Cavani a gólja után lekapta a mezét, de nem annyira a mindent elsöprő öröme, sokkal inkább kegyeleti okokból, a pólóján lévő ACE Fuerza (ACE Kitartást) felirattal emlékezett a brazil Chapecoense játékosaira, akik életüket vesztették, amikor lezuhant a repülőjük Kolumbiában az Atlético Nacional elleni Copa Sudamericana-döntőre utazva.

Cavani természetesen sárga lapot kapott a mezlevételért, a Twitteren pedig egyből vitatéma lett az eset, a legtöbben a józan észt hiányolták a bíró döntéséből. „Beszéltem a játékvezetővel angolul, azt mondta, hogy szép gesztus volt tőlem a megemlékezés. Persze pontosan ismerem a szabályt, tudom, hogy nem szabad levenni a mezünket, és a pólón bármilyen feliratot hirdetni. Megértettem a bíró döntését, de nekem fontos volt ez az üzenet, és nem gond, hogy sárgát kaptam érte” – nyilatkozta a meccs után Cavani.

Az ilyen esetek után időről időre felmerül a kérdés, mi a bánatért van szükség erre a szabályra? A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) eredetileg azért hozta, hogy elejét vegye annak, hogy a játékosok politikai vagy vallási tartalmú üzeneteket közvetítsenek a gólöröm közben. Robbie Fowler, a Liverpool csatára 1997-ben például a kirúgott dokkmunkások iránti együttérzését fejezte ki, amikor a fejére húzta a mezét, az övé ugyanúgy előre eltervezett akció volt, mint Cavanié, de azért érezzük a különbséget a két eset között.

A FIFA 2004. július elsején vezette be a szabályt, amely kimondta, az a játékos, aki leveszi a mezét, sportszerűtlen viselkedés miatt sárga lapos figyelmeztetésben részesül. A szabály kiegészítéséből azt is megtudjuk, hogy a mezlevétel indokolatlannak számít, éppen ezért a játékosoknak tartózkodniuk kell az öröm túlzott mértékű kinyilvánításától.

Szép dolog, amikor a szabályalkotó testület tagjai összedugják a fejüket, és kitalálnak valamit nagy bölcsen, de a játékvezetők mindig elmondják, hogy a szabályok csak a keretet adják meg, azt azonban nekik kell a pályán mérlegelniük, hogy a leírt dolgokat miképp alkalmazzák. Emlékszünk a 2010-es világbajnoki döntőre, ahol Spanyolország és Hollandia játszott egymással, a bíró pedig az angol Webb volt? A hollandoktól De Jong ugyanúgy sárgával zárta a meccset, mint a spanyol Iniesta, miközben előbbi talppal ugrott neki Xabi Alonso mellének, míg a Barca középpályásának az volt a bűne, hogy a mezét levéve ünnepelte a győztes gólját a 118. percben (a mez alatti pólón egyébként az elhunyt Espanyol-játékosra, Dani Jarquéra emlékezett).

Iniesta 2010-ben a vb-döntőben követte el ugyanezt a "hibát', mint Cavani / zimbio.com

Elég régóta érvényben van ez a szabály ahhoz, hogy a játékosok tisztában legyenek azzal, mit kockáztatnak egy vetkőzéses gólörömmel, ugyanakkor egy vb-döntőben szerzett győztes gól éppenséggel elég ahhoz, hogy az ember elveszítse a kontrollt, és magából vagy éppen a mezéből kivetkőzve ünnepeljen. Viszont ha a bírónak megvan a joga, hogy mérlegeljen a szabálytalanságoknál, vagy éppen abban, hogy a játékosok nem mindig szalonképes mondatai közül mit engedjen el a füle mellett, és mit nem, akkor miért nem lehet ezt megtenni a mezlevételek esetében?

Nem kell vallástörténeti professzornak lenni annak a kiszúrásához, hogy ha a katolikus-protestáns ellentétet magában hordozó Celtic-Rangers skót rangadón a lengyel Artur Boruc az Isten áldja a pápát feliratú pólót viseli, az provokációnak számít. Ilyen esetben jogosnak érezzük a sárgát, és el kell ismerni, volt időszak, amikor a mez alatti feliratokból versenyt űztek a focisták, Mario Balotelli „Miért mindig én?” kérdése például a vicces kategóriába tartozott, de hogy Edin Dzekónak miért érte meg a „Boldog új évet” szöveget mutogatnia egy sárgáért, az rejtély.

Nem várjuk el, hogy a bíró minden meccsen szövegértelmezési pluszfeladatot kapjon azzal, hogy leellenőrizze mi is van a vetkőző játékos pólójára írva, de ha nem jár minden típusú kezezésért sárga lap, akkor miért kéne azért figyelmeztetni egy focistát, mert egy gólja után azokra a kollégákra emlékezik, akiket az egész világ gyászol?

2012 szeptemberében az akkor a Hannoverben játszó Huszti Szabolcs élete talán legszebb gólját lőtt a Werder Bremen elleni Bundesliga-meccsen, a 93. percben bemutatott ollózásával nyert a csapata 3-2-re. Huszti azt tette, amit sokat tennénk hozzá hasonlóan, ha egy ilyen téttel bíró meccsen ekkora gólt szereznénk: lekapta a mezét, és rohant ünnepelni a szurkolókkal. Hogy mi lett a vége? Deniz Aytekin bíró két sárga lappal kiállította Husztit, akinek a gólja előtt nem volt figyelmeztetése, vagyis mindkettőt a gólörömért kapta. Való igaz, hogy a gólörömmel kapcsolatos szabály kimondja, hogy ha egy játékos leveszi a mezét, maszkot vesz fel, a kerítésre mászik, vagy az ellenfelet provokálja, akkor sárga lap jár érte, és Husztinál a vetkőzés, valamint a mászás meg is valósult. A legszebb azonban az, hogy az esettel kapcsolatban még szakmai körökben sem voltak egységesek a vélemények, a korábbi FIFA-játékvezető Bede Ferenc, valamint a német játékvezető bizottság elnöke, Lutz Wagner szerint hiba volt két sárgával büntetni Husztit, a németek korábbi sztárbírója, Markus Merk viszont Aytekin pártját fogta.

De tudna mesélni a rendszer ellentmondásáról a francia Eric Hassli is, aki az MLS-ben szereplő Vancouver Whitecaps játékosaként a New England elleni tizenegyesgólja után kidobta a mezét a szurkolóknak, de alatta volt egy másik ugyanolyan dressz, ennek ellenére megkapta a sárgát, és mivel már volt neki egy, mehetett is le a pályáról.

Nincsenek illúzióink, a FIFA marad a mostani változatnál, mert ez a legegyszerűbb, ugyanakkor szomorú, hogy az olyan normális emberi gesztusoknak, mint egy őszinte öröm vagy az emlékezés, nincs helye a futballpályán. Vagy legalábbis megvan az ára.