A mai modern labdarúgás egy újabb kitűnő bizonyítékot kapott az elmúlt napokban arra, hogy egyre csökkennek a különbségek a csapatok és a válogatottak között. A túlhajszolt játékosok gyakran félvállról veszik a kötelező győzelmeket, a szövetségi kapitányok rotálnak, pihentetnek, ez pedig ahhoz vezet, hogy a kicsik is egyre több borsot törnek a náluk lényegesen erősebb gárdák orra alá. Ugyanakkor ha jobban megfigyeli az ember, talán ezt a bukmékerek egyelőre figyelmen kívül hagyják - még mindig simán vannak 4-5-ös hendikepek egy San Marino vagy Gibraltár ellen, holott ritka, hogy egy csapat így kiütne egy másikat.

A mögöttünk hagyott néhány napban erre számtalan remek példát láthattunk.

Norvégia például 4.5-es hendikeppel csapott össze San Marinóval, amely egy igencsak elhibázott határnak látszódott. A miniállam csapata legalább ötgólos különbséggel tétmeccsen az utolsó tizenegy alkalomból csupán háromszor kapott ki, a norvég futball viszont rég nem látott mélységekben szenved.

Ugyanilyen furcsa volt a Litvánia-Málta mérkőzés határa, ahol a bukik vártak legalább két-három gólos sikert a balti államtól, noha 2011 óta nem volt olyan mérkőzés, hogy hármat tettek közé a a zöld-sárgák. A litvánoknak végig egyenrangú partnerei voltak a szigetországiak és csak balszerencsés körülmények között kaptak ki 2-0-ra.

És akkor még nem is beszéltünk az olyan hihetetlen meglepetésekről, mint Azerbajdzsán csehországi döntetlenje, Montenegró dániai sikere, Szlovénia pontszerzése Anglia, Fehéroroszország botlása Luxemburg ellen, vagy Svájc és Izrael szűkös győzelme Andorra, valamint Liechtenstein ellen.

Érdemes lehet a jövőben figyelni azokra az esetekre, amikor egy nagyon kiscsapat egy középkategóriába tartozóval játszik, mert bár egy Spanyolország, Németország vagy Franciaország képes lehet 6-7 góllal kitömni egy Gibraltárt, de egy Lettország vagy Bosznia ellen már kaphatunk olyan hendikepet, amelyre megéri fogadni.