A világelső szerb bicskája ismét beletört Stan Wawrinkába, nem tudott mit kezdeni azzal az eszeveszett tempóval, amit a svájci a labdamenetekben diktált. Tavaly a Roland Garros-fináléjában tisztességgel viselte, hogy 'Stan the Man' feltörölte vele a salakot, az viszont már túl sok volt neki, hogy most New Yorkban is kezdett megismétlődni a párizsi forgatókönyv. Ennek érdekében olyan eszközhöz nyúlt Nole, amit csak egy szóval lehet jellemezni: gusztustalan!
Az első szettet megnyerte Djokovics, de azt is csak rövidítésben, pedig már 5-2-nél volt két szettlabdája. Várható volt, hogy nehezen fogja tudni tartani a feljavuló svájcit. Így is lett, mindent megpróbált a labdamenetekben, de nem találta az ellenszert. Ettől függetlenül a második és harmadik szett is elsősorban az idegek harcáról szólt, amelyekből Wawrinka jött ki jobban. Mentálisan és játékban is verve volt a világelső, így miután a negyedik játszmában is brékhátrányba került, előhúzta a "sérült vagyok" kártyát. A lábát húzta, mint akinek görcsöl, de fura módon a labdamenetekben meggyógyult és egy-egy olyan csúszást, kitámasztást mutatott be, amit elég nehéz elképzelni, hogy valaki begörcsölt lábbal képes megcsinálni...Aztán persze jött a bicegés, a gyötrelmes fej.
Ezzel még nem is lett volna olyan nagy probléma, mert sem Stan, sem mi nem először láthattunk ilyet Novak Djokovicstól. Wawrinka szépen kezelte a helyzetet, 3-0-lal ültek le szusszanni. Ugyan a görcsre nem lehet ápolást kérni, de ilyenkor ki szoktak találni valami más sérülést, így kihasználva az extra 3 percet. Djokovics is ezt tette, viszont nem 0-3-nál, amikor ő jött adogatással, hanem 1-3-nál. Na, itt már a svájcinál is kezdett elszakadni a cérna, mert ez teljesen szembe ment a tenisz etikettel. Megtehette a szerb, mert nincs erre vonatkozó szabály, de joggal perelt a svájci, hogy miért nem egy gémmel korábban kérte ki az ápolást Nole.
A lábujjain valóban voltak bibik, amit lehetett kezeltetni, ami fájhatott is piszkosul, és ami biztosan nem volt kellemes. De ez gyakorlatilag mellékes, pontosan tudta, hogy egy sima ápolással 0-3-nál semmit nem ér el, utána felmennek a pályára és Wawrinka ugyanúgy lebombázza. Itt egy gusztustalan, már-már szánalmas húzás "kellett" tőle, ahhoz, hogy ez a drámai alakítás eredményre vezessen. Szerencsére ez sem volt elég, de nem sokon múlt, hogy nem jött be neki. A svájci természetesen mondta a magáét, pedig tudta, hogy ezzel csak magának árt. De volt annyira összeszedett és mentálisan erős, hogy 0-30-ról megfordította a gémet, amikor a meccsért adogatott.
Ha egy olyan játékos próbál meg valami hasonlót, aki könnyen lehet, hogy soha nem jut már annak közelébe, hogy nagy címet nyerjen, arra még lehet azt mondjuk, hogy jól van, esetleg, hogy csibész húzás. Tizenkét Grand Slam-trófeával a vitrinedben, világelsőként viszont nem ezt várnánk. Egyszerűen nem méltó egy ilyen játékoshoz, aki nem mellesleg több millió gyerek példaképe. Fantasztikus eredményei vannak Djokovicsnak, rengeteget jótékonykodik, egy vicces figura, azonban a pályán még mindig csinál olyan dolgokat, ami miatt nehéz vele megbarátkozni. Tudni kell tisztességgel veszíteni!