A franciaországi Európa-bajnokság eddigi legjobb meccseként emlegetik a szurkolók a szerda esti Magyarország - Portugália találkozóról, amely 3-3-as végeredménnyel záródott. A döntetlen azt is jelentette, hogy a magyar válogatott óriási meglepetésre megnyerte az F-csoportot, tette mindezt veretlenül (1-2-0), Walesszel holtversenyben a legtöbb gólt szerezve (6). 

Ez utóbbit nagyban köszönhetjük a portugáloknak lőtt három gólnak. Az elmúlt évtizedekben nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy komoly téttel bíró mérkőzéseken háromszor is a kapuba találjunk, szerdán azonban majdnem minden összejött, három távoli lövéssel háromszor is előnybe kerültünk. Portugália viszont egy európai szintű topcsapat, világklasszis játékosokkal, így hiába voltunk extrák elöl, mivel hátul bele-bele hibázgattunk a meccsbe, végül be "kellett" érnünk egy döntetlennel. 

Kikockázva a három portugál találatot megállapíthatjuk: a magyar válogatott olyan védelmi hibákat követett el, ami a Dárdai-Storck féle érára egyáltalán nem jellemző. Kaptunk gólt pontrúgásból, kerültek a védelmünk mögé és a szélen is kipasszolták a védekezést. Cristiano Ronaldót kétszer is őrizetlenül hagytuk - vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem sikerült levédekezni a a villámgyors portugál klasszist - ami óriási luxusnak bizonyult és a győzelembe került. 

Mindezekre azért lesz érdemes figyelni, mert a nyolcaddöntőben azzal a belga válogatottal találkozunk, amely hasonló kaliber, mint a portugál. Szívós, harcos mezőnyjátékosok és 3-4 klasszis támadó, akik a svédek ellen is megmutatták, a semmiből is képesek gólt szerezni. 

Hiányérzetünk ezzel együtt sincs a Portugália elleni meccs kapcsán, hiszen egyrészt megőriztük a csoportelsőséget, másrészt rúgtunk három csodás gólt, ennél többet pedig nem is kívánhatnánk. A külföldi fórumokon és közösségi oldalakon áradoznak az őszinte játékról, mindenkinek bejött a nagy adok-kapok, így újabb szimpatizánsokat szerzett a magyar csapat. 

Hogy ez lett a meccsből, az betudható annak is, hogy a magyar válogatott számára tulajdonképpen tét nélküli volt a szerdai mérkőzés. A fesztelen játék látványt szült, nagy volt a kontraszt a könnyed és laza magyar és az idegbeteg portugál játékosok között. 

Hogy mit mondott Bernd Storck a meccs előtt az öltözőben azt nem tudjuk, mindenesetre a mérkőzést figyelve óhatatlanul is eszünkbe jutott a görögök elleni athéni találkozó. Az Eb-selejtező utolsó fordulójában úgy utaztunk el a hellénekhez, hogy mi a biztos 3., a görögök a tuti 6. helyen zárják a selejtezőt, vagyis tét igazából azon a meccsen sem volt.

A görögök elleni selejtezőmérkőzés

Akkor rúgtunk utoljára hármat, cserébe kaptunk négyet. A meccs képe ott is hasonló volt, belementünk az adok-kapokba, tetszetős gólokat szereztünk, de hátul szellősen védekeztünk és végül 4-3-ra kikaptunk. Jó meccs volt az is, az eredmény ott se számított.  Ha levonjuk a következtetéseket a két találkozóból, akkor - félve ugyan - de kijelenthetjük: amikor látványosan jól megy a támadójáték, önmagunkhoz képest pocsékul teljesítünk hátul. 

Melyik utat válasszuk? Támadjunk vagy védekezzünk? A kérdés inkább költői, hiszen a válogatott kiváló kezekben van, és biztosak vagyunk benne, hogy a szakmai stáb a belgák ellen is a megfelelő döntést hozza majd. Mindenesetre nem tennénk fel nagy pénzéket egy újabb gólfesztiválra.