Van Gaal kirúgásáról gyakorlatilag december óta folyamatosan cikkez az angol sajtó – nem véletlenül, a csapat újév előtt zsinórban három meccset bukott el borzalmas játékkal a bajnokságban, és nagyjából akkorra vált világossá az is, hogy esélyük sem lesz beleszólni a bajnoki címért folyó küzdelembe -, sokáig mégis úgy tűnt, a holland edző akár még szerződésének harmadik évét is kitöltheti a csapatnál. A klubot ugyanis belső érdekellentétek feszítik: a játékosok, és a Bobby Charlton, illetve Sir Alex Ferguson a másodedző Ryan Giggs megbízásának lefixálásán ügyködött, míg a vezérigazgató Ed Woodward mindenképp nagy nevet akart a kispadra. Miután januárban rövid idő alatt Pep Guardiola és Carlo Ancelotti is kikerült a képből, a Unitednek nem maradt más lehetősége, mint a Giggs, Van Gaal, Mourinho hármasból választani. Végül hétfőn a holland kiesett a versenyből.
A portugál edző befolyásos ügynökén, Jorge Mendesen keresztül próbált hatni a manchesteri döntéshozókra, és állítólag sikerült is kialkudnia egy előszerződést, aminek értelmében nem kevesebb, mint 22 millió font üti a markát, ha mégsem ő lesz a United edzője a következő szezonban. Erre azonban nagyon kevés az esély, a legpatinásabb angol lapok ugyanis sorra hozzák a sztorit, miszerint legkésőbb kedden bejelentésre kerül, és bizonyosan Mourinho lesz.
Van Gaal koporsójába állítólag az ütötte az utolsó szöget, hogy képtelen volt normális kapcsolatot kialakítani a játékosokkal. A sztárok nem bírták a folyamatos szigort, az értelmetlen kötöttségeket, és azt sem, hogy a holland menedzser a nap szinte minden másodpercére kiterjedő kötelezettségeket rótt rájuk. Van Gaal rutinjához hozzátartozott az is, hogy a meccsek utáni első közös edzést a hibák kijavítására szánja: ilyenkor kiragadott szituációk elemzésével vezette le, ki és miben hibázott a találkozón, mindezt a teljes csapat előtt. Amikor a keret két rutinos játékosa, Wayne Rooney és Michael Carrick arról panaszkodott, hogy mindezt sokan megalázónak érzik, Van Gaal változtatott, és e-mailben küldte ki a meglátásait. Amikor rájött, hogy a játékosok ezt sokszor meg sem nyitják, csavart egyet a sztorin, és megfigyeltette, megnyitják-e egyáltalán a levelét, és ha igen, mennyi ideig olvassák. Ennek eredménye végül az lett, hogy a játékosok a telefonjukon nyitották meg a leveleket, majd letették a készüléket kb. 20 percre, amíg valami egészen mással foglalkoztak.
Van Gaal fixa ideája volt az is, hogy a játékosok nem improvizálhatnak, és mindenkinek pontosan azokat a feladatokat kell ellátnia, amit ő a posztra vonatkozóan kijelöl neki. A középcsatárnak például az a dolga, hogy átvegye a felpasszolt labdát, kitolja a szélre, és sprinteljen vissza a kapu elé, de a szélső sem cselezhet büntetlenül, mert minden esetben be kell várja a mögötte érkező szélső hátvédet a kombinációhoz. Nem véletlen tehát, hogy a gárda támadójátéka végzetesen kiszámíthatóvá vált, amit az is jelez, hogy a United a szezon végére csak alig valamivel szerzett több gólt, mint a naptári év szinte teljes egészét a kiesőzónában töltő Sunderland.
Mit várhatunk Mourinhótól?
A portugál menedzser rajongói gyakran érvelnek azzal, hogy Mourinho a legjobb megoldás arra, ha gyorsan akarsz remek eredményeket elérni. Igen ám, csakhogy a United jelenleg nagyon mélyen van, Mourinho pedig több mint tíz éve nem ment olyan csapathoz, amely ennyire kevés ponttal végzett a bajnokságban. 2004-ben, első chelsea-s szezonjában +16 pontot pakolt rá elődje, Claudio Ranieri teljesítményére, de azóta az Inter, a Real és újra a Chelsea padján sem tudott túl nagy ugrást produkálni az első szezonjában: átlagosan mindössze +0,7 pontot tett hozzá az előző évben nyújtott bajnoki teljesítményhez.
Mourinho ráadásul 2003 óta nem vett át olyan csapatot, amely nem indul a Bajnokok Ligájában. Sőt, igazából még sosem szembesült azzal a problémával, hogy egy olyan csapatot kell újra naggyá tennie, amelyik három éve végzetesen és minden szempontból alulmúlja azt a potenciált, amire anyagi helyzete predesztinálja. A United esetében viszont pontosan erről van szó: a fizetési kerethez képest a gárda nagyon kevés pontot szerzett a bajnokságban, és meg sem közelíti azt a szintet, amit korábban Ferguson rendszeresen hozott.
Azt is meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy bár Mourinho eddigi karrierje alapján valóban nem tűnik hosszú távú megoldásnak, az a városi legenda sem feltétlenül igaz, hogy rendszeresen romhalmazt hagy maga után. A Realtól való távozása után a csapat BL-t nyert, első chelsea-s korszakának lezárulta után is csak két év kellett a Kékeknek egy újabb bajnoki címhez, és az Internél is inkább az volt a probléma, hogy a keret kiöregedett, mintsem az, hogy Mourinho szétrombolta az öltözőt.