Alexander Zverev (világranglista-54.)

A közel két méteres német srác, Alexander Zverev a jövő egyik nagy ígérete, aki 2014-ben a hamburgi elődöntőjével robbant be, mindössze 17 évesen. Azóta szépen lépdel előre a ranglistán, folyamatosan látszódik nála a fejlődés, nem csak mentálisan és technikailag, hanem fizikálisan is. Az idei szezonban már olyan nevek szerepelnek a skalpjai között, mint Marin Cilic, Gilles Simon és Grigor Dimitrov, de hatalmas csatára kényszerítette Tomás Berdychet és Rafael Nadalt is. Nincs még top 10-es teniszező ellen aratott győzelme (0-7), de nagyon érik, emlékezhetünk, hogy Indian Wellsben egy könnyű röptét rontott el Nadal ellen meccslabdánál. A salakszezon újabb áttörést hozhat számára, a hosszú lábaival a lassabb borításon sem mozog idegenül, a jó első szerváira pedig bármikor támaszkodhat. Nem lennénk meglepődve, ha első igazán nagy skalpját azt most tavasszal érné el, a kisebb, 250-es vagy 500-as tornákon pedig pláne oda kell rá figyelni, nagyon közel jár már ahhoz, hogy valahol ATP-döntőt játsszon. 

Guido Pella (világranglista-47.)

Szűkösen állnak a dél-amerikaiak klasszis teniszezőkből és a tehetségeik sem tudnak feltörni, de egy valakire, a 25 éves Guido Pellára felhívnánk a figyelmet. A balkezes argentint Challenger-játékosként könyvelhettük el az elmúlt években, ATP-szinten csak egy-egy meccset tudott fogni. Tavaly a kisebb versenyeket már elkezdte kinőni, olyan jól jöttek számára az eredmények, hogy a világranglistán is szépen előrejött, így pedig idén már az ATP-Touron is alanyi jogon lehet a főtáblán. Ez nagyban megkönnyíti a dolgát, és most látszik igazán, hogy az átlagnál talán egy picit több is rejtőzik benne. Már a legjobb 50 között jár, egyelőre kérdés, hogy ezt mentálisan miként sikerül feldolgoznia, de érdemes vele óvatosnak lenni. Dél-amerikaiként természetesen a salakot preferálja leginkább, a tengerentúlon Rióban játszott is egy döntőt, az európai tornákon is lehetnek nagy pillanatai, főleg Párizsban a Roland Garroson.

Pablo Carreno Busta (világranglista-51.)

Akiről Rafa Nadal azt mondja, hogy a "jövő spanyol teniszezője", abban biztosan van potenciál. A 24 éves Pablo Carreno Bustáról beszélünk, aki kis lépésekkel ugyan, de halad előre. Ebben a salakszezonban talán ő is eredményesebb lehet, mint korábban, a szezon eddigi részében ugyanis nem muzsikált rosszul. Sao Paulóban élete első ATP-döntőjét könyvelhette el, és komoly önbizalmat ad neki, hogy párosban is jól szerepel. Spanyolként természetesen a hazai versenyeken különösen figyelni kell majd rá, pláne Barcelonában, ahol már jó ideje él.

Jack Sock (világranglista-27.)

Az amerikaiakkal első sorban kemény borításon számolunk, de Jack Sock megállja a helyét salakon is, sőt komoly meglepetést is okozhat. Tavaly a Roland Garroson a legjobb 16-ig menetelt, ahol ha csak egy szettben is, de lejátszotta a pályáról Nadalt. Ez az eddigi legjobb egyéni Grand Slam-eredménye és az egyetlen ATP-címét is salakon nyerte (2014, Houston). Párizsban ismét jó lehet, illetve még Madridban érdemes vele óvatosnak lenni, ott ugyanis a gyors körülmények kedvezhetnek a játékának. 

Pablo Cuevas (világranglista-25.)

Az uruguayiak klasszisa, Pablo Cuevas volt az év eleji dél-amerikai túra nagy nyertese. Hatalmas menetelést láthattunk tőle, Rióban és Sao Paulóban is győzött, pedig előbbi helyszínen Nadallal is találkozott. Mindig is tudtuk róla, hogy egy vajkezű játékos, de idén nem csak játékban, hanem mentálisan is egyben van. Ha elkerülik a sérülések, akkor tavasszal nem csak jó, hanem kiemelkedő eredményeket is elérhet. Az biztos, hogy a topjátékosok jobban járnak, ha nem kerülnek össze vele a tornák elején.