2015 nyarán az öt legjobb európai bajnokság klubcsapatai csaknem 3 milliárd eurót költöttek új játékosok szerződtetésére az átigazolási piacon. Ez az összeg mintegy tíz százalékos növekedést jelentett az előző évhez képest, vagyis simán el lehet mondani, hogy a transzferpiac él és virul, mindenki egyre többet költ, és egyelőre azt sem nagyon látni, hol lesz ennek a folyamatnak a vége.

Az is egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy az átigazolási összegekre költött irdatlan pénzek sokszor bántóan felülértékelik a játékosokat. Az angol Guardian a minap összegyűjtötte – szakírók véleménye alapján – az idei évad legkiválóbb igazolásait, és kiderült, hogy a húsz főt számláló toplista tizennégy tagja is kevesebbet kóstált 10 millió eurónál. Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy nem kell feltétlenül sokat fizetni egy játékosért, sőt, az olcsóbban vásárolt spílerek hagyományosan jobban beválnak az utóbbi időben.

Külön pikantériája az összeállításnak, hogy a tizenhat olyan játékos között, aki nem Angliába igazolt a nyáron, hét is akad, aki korábban próbálkozott a Premier League-ben, de nem vált be, így most viszonylag olcsón válthatott klubot. Ebből adódik a következtetés: a Premier League klubjai elképesztően pazarlóak a játékospiacon, sokat és drágán vásárolnak, de ha valaki nem képes azonnali hozzáadott értéket jelenteni, azt szívfájdalom nélkül passzolják tovább, olykor jelentős pénzügyi veszteséget is bevállalva.

Premier League: Kantéval vitte a prímet a Leicester

Ettől függetlenül az angol fociból sem koptak ki a jó igazolások, elég csak N’Golo Kantéra, a bajnoki címre most legesélyesebbnek tűnő Leicester City francia középpályására gondolni. A szűrő egy évnyi topligás tapasztalattal felvértezve, a francia Caen csapatától igazolt Angliába augusztus elején, és mindössze 5.6 millió fontjába került a kiscsapatnak. Ehhez képest a szezon egyik legjobbja idén, irdatlan mennyiségű labdát szerez a középpályán, és már a francia válogatottba is meghívta őt DidierDeschamps szövetségi kapitány.

Kantén kívül a szezon legnagyobb felfedezettje, a fiatal angol középpályás Delle Alli is idény nyári szerzemény – még úgy is, hogy csapata, a Tottenham már tavaly télen megszerezte őt a Milton Keynes-től. Allit ugyanis egy fél évre kölcsönadták nevelőegyesületének – amelynek színeiben ott volt a Manchester United 4-0-s elgázolásakor is 2014 szeptemberében -, így csak nyáron csatlakozhatott a Spurs első csapatához. Hamar megszilárdította a helyét, hét góljával az idei angol szezon egyik legkellemesebb meglepetését szolgáltatja a szurkolóknak, és jó esélye van arra, hogy a nyári Európa-bajnokságon az angol válogatottnak is kulcsembere legyen.

A West Ham a francia Dimitri Payet-val húzott nagyot – a Marseille-től kicsivel kevesebb, mint 11 millió fontért vették, egyelőre kilenc gólnál és hét gólpassznál jár a ligában -, a Tottenham pedig Alli mellett a tavaly a Southamptonban játszó, de amúgy Atlético-tulajdon Toby Alderweireld leigazolásának örülhet utólag, főleg, mivel a belga védő mindössze 11 millió fontba került.

A Unitednek nem kellett, a Bundesligában sztár lett Hernandez

Louis van Gaal nem kért a mexikói Javier Hernandezből, és az átigazolási időszak utolsó napján kilenc millió fontért cserébe elpasszolta a csatárt a Bayer Leverkusennek. Az évek óta szenvedő Chicharitónak nagyon bejött a váltás, 14 bajnoki góljával messze a Bayer legeredményesebb támadója, ráadásul minden sorozatot figyelembe véve közel egy egészes meccs/gól átlaggal rendelkezik.

A topcsapatok szintjén a nyár nagyjából arról szólt, ki tud jobb és veszélyesebb szélső támadót beszerezni a piacról. A modern futball rendkívüli módon felértékelte a gólerős, jól cselező, veszélyes szélsőket, hogy a Douglas Costáért a Bayern által kipengetett 22.5 millió font nem is tűnik olyan eszelősen soknak.

A legnagyobb jackpotot azonban a Dortmund húzta ki Julian Weigllel, akit nem egészen két millió fontért cserébe csábítottak el az 1860 Münchentől. Weigl villámgyorsan alapember lett a BVB-ben, TomasTuchel labdabirtoklásra építő focija javarészt miatta működik annyira jól, hogy egy egész világ csodálja szájtátva. A Bayern Joshua Kimmichhel válaszolt Weiglre, a nagyon ígéretes védekező középpályás Lipcsét hagyta el Pep Guardiola kedvéért, de érte kis híján hét milliót kellett leperkálni.

Olaszországban igazolni is a Juve tud a legjobban

A szezon előtt kulcskérdés volt, hogy a Pirlo-Tévez-Vidal tandem lelépése miatt újratervezésre készülő Juventus képes lesz-e fenntartani dominanciáját az olasz ligában. A sanyarú kezdés ugyan elbizonytalanított néhányakat, de a Juventus azóta visszavette a kezdeményezést a ligában, így nyugodtan mondhatjuk, hogy Beppe Marotta sportigazgató remek munkát végzett a mögöttünk hagyott transzferidőszakban. A legnagyobb húzás – még, ha kicsit drága is volt – kétségkívül Paulo Dybala beszákolása lett: a lengyel származású argentin csatár gólokban és gólpasszokban is csapata legjobbja az idei évadban.

Rajta kívül Sami Khedirát kell kiemelni. A világbajnok német középpályás ingyen érkezett a Real Madridtól, ahol rengeteget kritizálták, de a Juventusnál sérülése után visszatérve egyelőre remekül pótolja Arturo Vidalt a pálya tengelyében. A szezon előtt a Juve legnagyobb kihívójának tűnő Roma szinte vérre ment a nyáron Mohamed Szalah megszerzése érdekében, nem hiába: az egyiptomi szélső a Rudi Garciát váltó Luciano Spalletti keze alatt is a csapat egyik legfontosabb játékosának számít. A kisebb csapatok közül a szakírók szerint a Bologna húzta a legjobbat Mattia Destro szerződtetésével, aki épp a Romát volt kénytelen elhagyni az évad elején.

Di María drága volt, de vitte a prímet Franciaországban

Angel Di María tavaly tavasszal már egyáltalán nem akart a Manchester Unitedben futballozni, ez pedig meg is látszott a teljesítményén, így az angol klub nem habozott sietve rábólintani a PSG nyáron beérkező 49 millió fontos ajánlatára. Di María pedig valósággal kivirult Párizsban, az Angers ellen rúgott gólja a szezon egyik legszebb találata lesz, és egyébként is halmozza a gólokat, a gólpasszokat és a cseleket. Minden penny-t megért a párizsiaknak.

A Marseille összességében nagyon nehéz szezont tapos, de az, hogy nyáron 15 hónapnyi kényszerpihenő ellenére a klub vezetősége reaktiválta Lassana Diarrát, kiváló döntésnek bizonyult. A korábbi Real-középpályás elképesztően hatékonyan teszi a dolgát a Ligue 1-ben, Didier Deschamps pedig öt év elteltével ismét postázta neki a válogatott meghívót. Ugyanez Hatem Ben Arfával ugyan nem fordult elő, de a meglehetősen bonyolult lelkületű játékos szintén kivirult a sokáig bőven erőn felül teljesítő Nice-ben, miközben szebbnél szebb cselekkel és gólokkal kápráztatta el a közönséget.

A Monaco szépen csendben, fű alatt gyűjtögeti össze évről-évre a világ kevéssé ismert tehetségeit, leginkább annak eredményeképp, hogy egy költséges válás miatt részben kicsúszott az anyagi biztonság talaja a klub orosz tulajdonosa alól. Az idei legnagyobb fogásnak a Caentől szerződtetett Thomas Lemar tűnik, aki zseniális bal lába ellenére mindössze 3 millió fontba került, viszont a középpálya támadó részlegének minden posztján képes helytállni. Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, nem sokáig marad a hercegségben…

A PL-ből Spanyolországba menni nem kell félnetek jó lesz

Gyakori minta lett az utóbbi évek átigazolási palettáján, hogy a Spanyolországból rengeteg pénzrét Angliába igazoló, majd ott nagyot bukó játékosok kevés pénzért visszakullognak Ibériába, hogy aztán ott folytassák, ahol anno a félszigeten abbahagyták. Idén sem volt ez másként, az évad négy legjobb spanyol igazolása közül kettő is kipróbálta magát a Csatornán túl, és mindkettejük esetében hatalmas bukás lett a kaland vége.

Iago Aspas anno a Liverpoolban kínosan gyenge volt, most ellenben a Celta egyik legjobbja – még úgy is, hogy a kettő között tavaly megjárta az EL-győztes Sevilla keretét is. Roberto Soldado nála is nagyobb név, ő anno Real-nevelésként futott be gyönyörű valenciai karriert a La Ligában, hogy aztán az érte nagyon sok pénzt fizető Tottenhamnél hatalmasat pereceljen. Idén visszatért Spanyolországba, és remek gólok egész sorával tarja BL-selejtezőt érő helyen a Villarrealt.

A nyáron 100 millió eurónál is többet költő Atlético nem tűnik erősebbnek, mint az előző években –sőt, mondanák azok, akik látták a PSV elleni kétszer kilencven percest szenvedést a BL nyolcaddöntőjében -, de egy igazolásuk nagyon bejött. A belga Yannick Ferreira-Carrascóért 11 millió fontot tettek le a Monacónak, és a szélső igazolta is, hogy képes lehet pótolni a Barcelona által megszöktetett Arda Turant. Egyelőre még sokat sérült, de ha egészséges, a játék szinte minden elemében kimagaslik Diego Simeone csapatából.

Hogy mennyire komoly merítésből dolgozik a kisebbik(?) madridi topklub, azt jól mutatja Borja Bastón esete: a 23 éves spanyol csatárt az Atléti adta kölcsön az Eibarnak, ahol viszont remek teljesítményt nyújt. Több gólja van a bajnokságban, mint bárkinek az Atlético keretéből, ráadásul már tavaly is remekelt a másodosztályban, amikor a Zaragoza kölcsönjátékosaként lett házi gólkirály 22 találattal. Nem kell jóstehetségnek lenni, hogy belássuk, jövőre már ő is a matracosok mezében riogathatja majd a liga kapusait.