Az első fordulóban és a negyeddöntőben tíz, míg az elődöntőben és döntőben tizenegy leget kell nyerni a győzelemhez.

Nincs nagy múltja ennek a tornának, ez csupán a negyedik kiírás lesz. Az első két versenyt még Skóciában rendezték és novemberben, tavaly viszont már ezzel a tornával indult a szezon, és új helyszínt is kapott, az angliai Milton Keynest. Ez egy nagyszerű kezdeményezés, hiszen ahogyan a bevezetőben említettük, a világranglista 16 legjobb játékosa alkotja a főtáblát, ennél rangosabb mezőnyt nemigen lehet elképzelni. Fogadás szempontjából a lebonyolítás nem a legszerencsésebb, ugyanis a hétvégén lezavarják az összes meccset. A dicsőség mellett egyébként a győztes még 60 ezer angol fontot is zsebre vághat, köszönhetően a nagy hírű svéd bukmékerirodának.

Mivel a világbajnokság óta egyetlen PDC-tornán sem vettek részt a játékosok, így a formájukról semmiféle információnk nincs, ennek fényében meglehetősen bátor dolog a végső győztesre fogadni. Az oddsmesterek, ahogyan tavaly szinte minden versenyen, most is a világelső Michael van Gerwen sikerére fizetik a legkevesebb pénzt. Nagy kérdés vele kapcsolatban, hogy miként sikerült megemésztenie, hogy egy elképesztően sikeres szezon után nemhogy nem nyerte meg a vb-t, de még döntőbe sem tudott jutni. Csak hab a tortán, hogy minden idők legmagasabb vesztes átlagát produkálta az Ally Pallyben. Ő a címvédő a The Mastersen, tehát egy éve gyorsan sikerült egy trófeával vigasztalódnia az elveszített vb-elődöntő után, most viszont sokkal nagyobb csalódás lehetett számára a londoni vereség.

Aki viszont tele önbizalommal vághat neki a versenynek, az a világbajnoki címvédő Gary Anderson. A Repülő Skót nagyszerű játékkal hódította el ismét a Sid Waddell-trófeát, és ezzel bizonyította, hogy a 2015-ös győzelme nem a véletlen műve volt, a szurkolók meg is választották az év játékosának. Feljött a világranglistán a második helyre, és nem olyan óriási a lemaradása a holland riválisa mögött. Ez csak egy plusz motivációs faktor lehet a számára, bár világbajnokként valószínűleg minden tornán a maximumot szeretné nyújtani. Nem csak a ranglistán, de a bukmékereknél is előrébb lépett, tavaly még a legtöbb esetben harmadik favoritnak tartották, most viszont már megelőzi a legendát, Phil Taylort.

Nem véletlenül, az angol klasszis ugyanis 2015-ben egyetlen major tornán sem tudott diadalmaskodni, ilyen pedig 22 éve, a PDC-s karrierje elején fordult elő vele legutóbb. Nem nevezhető gödörnek az, amiben Taylor van, hiszen még mindig fantasztikus teljesítményekre képes, de a rangos tornagyőzelmekhez több kell. 

Természetesen számolni kell a világbajnoki döntős Adrian Lewisszal, a közönségkedvenc skót Peter Wrighttal és a holland Raymond van Barnevelddel is, akit egyébként ismét a top 10 között köszönthetünk. A titkos esélyesek között tartjuk számon az angol Michael Smith-t, aki az ősszel a Grand Slamen első major elődöntőjét, míg az Ally Pallyben első negyeddöntőjét könyvelhette el. Úgy tűnik, hogy most már nem csak egy-egy meccsen tud kiemelkedőt nyújtani, egyre inkább az a kérdés, hogy mikor jön el számára az igazán nagy áttörést jelentő tornagyőzelem? Lehet éppen most? Elég komolyat lehetne kaszálni vele, a 2015-ös év fiatal játékosának egyébként őt választották.

Sokesélyes a küzdelem, ami biztos, hogy már a főtáblán igen pikáns csatákat láthatunk. Taylor például rögtön az ellen a Jelle Klaasen ellen kezd, akitől meccsnyílról kapott ki az Alexandra Palace-ben. De hasonló élményekkel áll majd a tábla elé Smith is, aki pedig Barney-tól szenvedett hasonlóan drámai meccsen vereséget. Érdemes lesz tehát a hétvégén a képernyők elé ülni, természetesen mindkét játéknapra előzetessel készülünk.