Az olimpiai kvalifikációs tornán való indulási jogért indult harcba a magyar válogatott, amely egy rendkívül megfiatalított kerettel és egy új szövetségi kapitánnyal vágott neki a lengyelországi kontinenstornának. A célok eléréséhez segítségül kaptunk egy ideálisnak mondható sorsolást és több száz, a helyszínen a csapatot buzdító szurkolót, ám a gárda nemhogy nem érte el a célkitűzéseit, de bizonyos szakaszokban kritikán aluli teljesítményt nyújtott.

A nyitómérkőzésünkön Montenegróval ugyan még könnyedén elbántunk (32-27), de azt követően az oroszok elleni kulcsmeccset nagyon gyenge produkcióval elbuktuk (26-27), mint utólag kiderült, ez pedig az egész Eb-teljesítményre rányomta a bélyegét. A dánok elleni nyolcgólos vereség benne volt a pakliban (30-22), a németek elleni "tízes" viszont egy újabb övön aluli ütésnek felelt meg (29-19), még akkor is, ha a sérülésektől tizedelt germánok azóta már a legjobb négyig jutottak. Az utolsó szalmaszálat a vb-3. spanyolok ellen ugyan próbáltuk megragadni, de szoros vereségnél többre ott sem futotta az erőnkből (31-29), hogy aztán a svédek ellen újra egy teljesen szétesett csapat benyomását keltve, az Eb legkevesebb gólját lőve búcsúztunk az álmoktól (22-14).

A magyar válogatott a középdöntők leggyengébb csapata lett, nálunk kevesebb gólt senki sem szerzett (110), a II-es csoportból 0 ponttal és -29-es gólkülönbséggel zuhantunk ki, ami meccsenként közel hatgólos vereséget jelentett. A csalódottság nem csak a szurkolók, de a szakma és persze a játékosok körében is óriási, különösen annak fényében, hogy női együttesünk már korábban elveszítette az olimpiai indulás jogát.

Bár a kézilabda csapatsport, Talant Dujsebajev magára vállalta a felelősséget. A magyar válogatott élére 2014 őszén kinevezett szakember első világversenyén vett részt a csapattal és saját bevallása szerint is rosszul mérte fel az erőviszonyokat. A kirgiz származású spanyol fiatalítási hulláma a selejtezők során még bevált, de az orosz, portugál, ukrán triót megelőzni nem volt akkora kihívás, mint a rendkívül erős Eb-mezőnyben helytállni. Dujsebajev 9 olyan játékossal utazott el a tornára, akik korábban nem jártak még világversenyen, miközben olyan korábban stabil kerettagoknak számító és komoly nemzetközi rutinnal rendelkező kézilabdázókat hagyott itthon, mint Császár Gábor, Lékai Máté vagy Ilyés Ferenc, majd ezt a névsort erősítette a sérült Gulyás Péter és Balogh Zsolt hiánya. A magyar bajnokságban pallérozódó fiatalok nem bírták felvenni a kesztyűt a BL-ben vagy épp' a Bundesligában szereplő játékosok ellen, így pedig nem is lehetett más a végeredmény, csak a csalódást keltő 12. hely. Hogy a fiatalításra szükség van, az nem kérdés, ám sokakban felmerült az is, hogy miért pont ezen a rendkívül fontos tornára kellett mindezt időzíteni -  az "ifjú titánokat" éppenséggel Rióban is be lehetett volna dobni a mély vízbe.

A fiatalok mellett azonban mintha a kapitány is összeroppant volna a teher súlya alatt. A szélsőséges érzelmi megnyilvánulások persze Dujsebajev személyétől nem állnak távol, az viszont igen, hogy így leszerepeljen valahol. Márpedig szavai szerint ebben ő is saras. A németek elleni pofon után például azt mondta: "sajnos hibáztam, mert sem erőnlétileg, sem technikailag nem sikerült a felkészítő munkám. Az Európa-bajnokság után leteszem a szerződésem a magyar szövetség elnökségének az asztalára. Ez nem azt jelenti, hogy lemondok, hanem azt, hogy amennyiben és ahogyan változtatni kívánnak, azt elfogadom. A szerződésem a 2017-es világbajnokság végéig szól, és ha rajtam múlik folytatom a megkezdett munkát, a jövő csapatának építését". Ezek szerint Dujsebajevben a németek elleni zakó után tudatosulhatott, hogy hibázott a keret kialakításánál, ezzel együtt a hátralévő két meccsen igyekezett felrázni a csapatát. Ez a spanyolok ellen sikerült is, hiszen talán a torna legjobb teljesítményét nyújtva végig kiélezett csatára késztettük a világ egyik legjobb válogatottját, de ha a hispánok elleni volt a legjobb, akkor az utána következő svédek elleni a legrosszabb meccsünk. "Nincs még egy ember, aki annyira szégyelli magát, mint én – jelentette ki Talant Dujsebajev a szerdai meccs után  "El sem tudom képzelni, hogyan tudunk élni ezután a szégyen után....nem tudok mit mondani a dán, német és svéd meccsről. Leírhatatlan, hogyan érzem magam. Hihetetlen, amit megéltem ezalatt a két hét alatt. Le kell ülnöm és végiggondolni a jövőmet. A döntést én fogom meghozni, nem az elnök vagy a szövetség."  

Dujsebajev fejében tehát felmerült a lemondás gondolata, ami részéről teljesen érhető: nem ezért vállalta el a munkát, és nem ezért fizetik. Főállásban egyébként a BL-aspiráns Kielcét irányítja, tehát állás nélkül nem maradna, a válogatottal pedig elég szellős lenne az éve. Ezzel együtt Dujsebajev kiváló, háromszoros BL-győztes szakember, aki játékosként világ- és olimpiai aranyérmet is szerzett, fanatizmusa és tudása pedig remek egyveleget alkot egy új generáció felépítéséhez.

Az Eb talán legkellemetlenebb meglepetése a pocsék büntetőzés volt, a magyar csapatnál senki nem értékesítette rosszabb százalékkal a hétmétereseket (16/28), sereghajtók lettünk a mezőnybeli lövések terén is (55%), míg a 68 eladott labdánál egyedül a lengyelek bírnak többel.

Összességben keserű szájízzel tekinthetünk vissza erre az Európa-bajnokságra, egyértelmű, hogy ennél mindenki többre számított. A 2015-ös vb után a 2016-os olimpiai is elúszott a férfi válogatottunk számára, a 2017-es vb-re pedig még selejtezőt kell játszanunk. Zsinórban három nagy tornáról lecsúszni már valóban kínos lenne.