Mielőtt nekikezdenék a kiválasztott meccs szétcincálásának, általában rácuppanok a vonatkozó angol sajtóra is: ki, kiről, miről, mit nyilatkozott, és milyen relevanciája lehet mindennek a későbbiekre nézve. Nem volt ez másként a United-Liverpool rangadóval sem, és bár a meccs utóélete csak kevéssel lett izgalmasabb, mint amilyen az első félidő volt - a liverpooli drukkereknek tele a töke Rodgersszel, na bumm - Jamie Carragher megszólalására felkaptam a fejem.

"Nem értem ezt az elfogultságot a 4-3-3 felé. (...) Sok csatáruk van a keretben, szélső ellenben egy szál sem, és Rodgers mégis folyamatosan 4-3-3-mat játszat" - magyarázta a korábbi legenda a Telegraphban, ami elsősorban azért érdekes, mert szerintem a Liverpool egyáltalán nem klasszikus 4-3-3-ban(sőt, semmilyenben) állt fel a meccsen. Ilyen esetekben nyilván felmerül, hogy én láttam rosszul valamit, de sem a Guardianban okosakat író Michael Cox, sem az egyébként zseniális Spielverlagerung nem ír 4-3-3-ról, pedig utóbbi például bőven megtehette volna, hisz háromféle olvasatát is kínálta a Liverpool felállásának.

Ha egy csapat formációja ennyire kibogozhatatlan, az az esetek kis részében - lásd Barcelona - jót, nagy részében viszont elképesztően rosszat jelent. Utóbbira volt tökéletes példa a 'Pool, amelyik hiába érkezett kiérlelt gameplannel a meccsre (hadd legyen a labda csak a Unitednél, mi majd kontrázunk), ebből egy centit nem tudott megvalósítani. Részben egyébként éppen azért, mert Rodgers 4-3-3 helyett vegytiszta 4-1-4-1-ben rajzolta fel csapatát a mágnestáblára.

Mindez azt jelentette, hogy Benteke nagyon messze került a középpályások vonalától, és bár időnként igyekezett visszalépegetni, a Liverpoolnak nem nagyon volt más választása, mint nemes egyszerűséggel felrugdosni rá a labdákat. És mielőtt azt hinnénk, hogy mindez csak eseti taktika volt, reagálva a United erősségeire, illetve arra a nyilvánvaló tényre, hogy a középpálya közepén szinte lehetetlen labdabirtoklásban megverni Van Gaal csapatát, gyorsan jegyezzük meg: a Liverpool idén 50% alatti possession-mutatót átlagol, és - nyilván főleg Bentekének köszönhetően - ők nyerik meccsenként a legtöbb fejpárbajt is. Nem pont az a stílusos, balettszerűen elegáns támadófoci, amit Rodgers nevéhez szokás kötni.

A maga részéről persze Van Gaal sem bízta a véletlenre a dolgot. Az alap kezdőből kikerült az inkább - de nem csak és kizárólag -  védekezésben hasznos Schneiderlin, így egyszerre játszhatott két klasszis passer, Carrick és Schweinsteiger, ami azt eredményezte, hogy az első félidőben gyakorlatilag nem volt a labda a Liverpoolnál. Ehhez jött hozzá az is, hogy Shaw és Darmian egyaránt egy Schaffhausen pontosságával tűnt fel a vonalak mellett, ez pedig folyamatosan a saját térfelére szegezte az Ings-Firmino kettőst.

A 'Pool ráadásul az alakzatot sem mindig tudta tartani: a Mata-Herrera kettős keresztbemozgásai és helycseréi rendre összekuszálták a szálaikat, és egészen gyakorta előfordult az is, hogy Milner kénytelen volt mélyen visszalépni Lucas mellé védekezésben. Mivel eközben a vendégek letámadása sem működött az elvárt szinten, a United kedévre adogathatott a támadóharmadban, miközben a megszerzett labdákat a 'Pool sem megtartani, sem gyorsan és pontosan előreküldeni nem volt képes.

Egészen sokkoló volt látni, hogy ugyanazt a játékot, amit két hete a Swansea szinte hibátlanul előadott a United ellen, mennyire képtelen lekopírozni Rodgers, holott játékosainak ideális posztja szinte üvöltött a Monk által is favorizált 4-3-1-2 után. Ehelyett gyakorlatilag aléfeküdt a United expresszvonatának, ami Van Gaal kiigazító cseréje (Depay helyett Young) után menetrend szerint robogott át a csapatán.

Fellaini centerjátékát ugyan a kényszer szülte a Unitednél, de Van Gaal is tett érte, hogy az első félidőben szinte semmilyen hasznot ne hajtson a belga torony játéka. Régi igazásg, hogy ha és amennyiben egy leszúrt karó a centered (szevasz, Filippo!), akkor célszerű legalább egy szélsőt is tenni a csapatodba, hogy legalább a névleges esély meglegyen a gólszerzésre abban az esetben, ha véletlenül sikerül futtából eltalálni a fejét. Ez nem volt meg az első félidőben a MU-nál, hiszen Depay és Mata is inkább befelé húzva kereste az összjátékot a társakkal, amiből viszont Fellaini egyáltalán nem volt képes kivenni a részét.

Bár félidei cseréjével az igencsak gyümölcsöző Shaw-Depay együttműködést is megbontotta a holland, cserébe két dolgot is nyert a vámon: egyrészt jóval kiszámíthatatlanabb lett a csapat baloldali játéka, másrészt végre bekerült a csapatba egy klasszikus szélső (Young), aki nem mellesleg képes egy az egyben is megverni az emberét. Ebből lett az első gólt megelőző szabadrúgás is, ami nagy nehezen kibillentette a holtpontról a meccset.

Összességében egyik csapattól sem ájultam el. A United még mindig nagyon kiszámítható, a csapatjáték lassú, és bár a letámadás jó százalékban folytja meg az ellentámadási kísérleteket, nehezen mondanám rá az MU-ra, hogy különsebben jól használná támadásban a magasan megszerzett labdákat. Van Gaal kontrollmániája jelenleg inkább tűnik kontraproduktívnak, mint előremutatónak, nem véletlen, hogy akkor kezdtek el igazán jól focizni, amikor a Liverpool kijött a sündisznóállásból, és 60% alá esett a labdabirtoklási mutatójuk. A másk oldalról pedig leginkább zavarodottságot látok: Rodgers feladta alapelveit, de ettől nem lett karaktere a csapatának, sőt, most olyan, mintha igazán semmihez nem értenének. Ha így folytatódik tovább a csapat játékának kiüresítése, akkor komolyabb bajok is lehetnek, bár tény, hogy pusztán Coutinho klasszisa szinteket fog dobni rajtuk, miután visszatér az eltiltásból. És akkor Sturridge esetleges felépüléséről még nem beszéltünk, pedig ő például tökéletesen illene Benteke mellé párba.

Ja, és a végére egy fontos dolog: Darmian konkrétan a szezon eddigi legjobb igazolása szerintem. Hibátlan, higgadt, rettenetesen gyors és erős, nem mellesleg pedig egy igazi digó minden dörzsöltsége ott bizsereg a kisujjában. Nem is tudom hirtelen, láttam-e már déli védőt ilyen gyorsan alkalmazkodni az angol játékstílushoz, de majd Ti segítetek a kommentek között, ebben nem kételkedem.