A tavalyi hét szűk esztendőnek tűnő szurkolói kártyás időszak után nagy élmény volt erre az évre ismételten visszaiktatni a szombati, avagy vasárnapi túrákat minden szurkoló számára. Jómagam természetesen a kedvenc csapatom székesfehérvári vendégjátékát választottam, és hogy valóban mennyire hiányzott az ultráknak, illetve a szurkolói kártyát ellenzőknek a jó kis magyar futball, azt a vendégszektor tisztes létszáma jelezte. De amit láttam, az billentyűzetet kívánt.
Próbáltam kivételesen nagyjából semlegesként végignézni a mérkőzést, no, nem azért, mert a Logibet rendszerébe például felvittem a Videoton DNB-t, sokkal inkább a csapat körül kialakult helyzet miatt. Szurkolótársaim körében is jellemző volt az a hangulat, hogy habár jó lenne nyerni, amennyiben vereséget szenvedünk, az sem gond, hiszen akkor legalább Kondás Elemér távozik. Már az elején vészjósló jelek fogadtak, hiszen a jegyértékesítéssel foglalkozó hölgy az istennek sem tudott életet csiholni a nyomtatóba, egészen addig, ameddig kolléganője fel nem hívta figyelmét, hogy ez az ördögtől való masina bizony árammal működik, így tanácsos bedugni azt a konnektorba. Arról már említést sem teszek, hogy az amúgy szimpatikus szekusok minket, csúnya, marcona férfiembereket meg sem motoztak, az utánunk következő nagycsaládot azonban aprólékosan átkutatták, őket tartva gyanús elemeknek. De azért örömmel jegyzem meg, a tikettek mindössze 900 forintba kerültek, ami egy nagyon baráti ár.
Szóval mint említettem, igyekeztem semleges szemmel nézni a mérkőzést. Ami az első perctől feltűnt, hogy minden hosszú indítási kísérletnél előre lehetett sejteni, mi lesz a végeredmény. Egyetlen keresztpassz, mélységi labda sem talált embert, hacsaknem valamelyik labdaszedő volt a célpont. Egészen elképesztően mélyen volt a játék színvonala, a szurkolók amikor nem magukat szórakoztatták dalokkal, akkor imádkoztak a kijelzőhöz, hogy a percmutatók kétszeres sebességgel peregjenek. Mindezek mellett Pető Tamás arrogáns nyilatkozata különösen is vicces. Ha ez a minőségi játék, valaki lőjön le...
No, nem mintha a debreceniek játékára egy jó szót is lehet találni. A legbeszédesebb a DVSC utolsó három szöglete volt, amely sorrendben az alábbi eredményeket hozta:
- a legelső, tizenhatosnál álló játékos kivágta a lapos szögletet
- a beívelés kikanyarodott, kirúgással jöhetett a Videoton
- a beívelés a másik oldalon elhagyta az alapvonalat úgy, hogy senki nem ért bele, kirúgással jöhetett a Videoton
És mindez néhány percen belül.
Szerencsére volt, ami megszakítsa a nézhetetlen futballt, Vad II játékvezető ugyanis úgy döntött, ivószünetre van szükség a késő nyári "hőségben". Az első félidőben még nem tudom hány fok volt, de a második félidő ivószünetében (nagyjából este fél 9-kor) megnéztem a telefonomat, 26 fokot mutatott a hőmérő higanyszála Székesfehérvárott. De a 22 aranylábúnak frissítőre volt szüksége.
Hosszas szenvedés után végül a fehérvári gárda begyűjtötte a három pontot, ami mint fentebb látható, Pető Tamást hatalmas elégedettséggel töltötte el. A vendégszurkolók részéről zúgott a "Kondás, takarodj", de úgy hagytuk el a Székesfehérvár táblát, hogy biztosak voltunk benne, távozik a mesteredző. Már a kocsiban értesültünk szenzációs nyilatkozatáról, melyben a szurkolókról kérdezték. Egyszerűen megunhatatlan!
Hétfőn aztán vártuk a híreket epekedve, mikor jelentik már be a menesztést. Ehelyett mit kaptunk? Egy előre megírt szövegű, egészen nevetségesen hiteltelen, erőltetett, bocsánatkérésnek nem nevezhető valamit, ami biztosítja, újabb néhány hétig nézhetjük Kondást a kispadon. "Én úgy gondolom, hogy mindenkinek megadtam és megadom a tiszteletet, amit visszafelé is elvárok természetesen. Amit mondtam, én szerintem nem volt abban semmi sértő, nem is állt szándékomban megsérteni senkit, szó sincs erről, hogy akarattal valakit megsértettem volna, ha valaki mégis ezt sértésnek vette volna, őt arra kérem, hogy ne haragudjon".
Ez volt tehát a tavalyi és a két évvel ezelőtti bajnok, két nemzetközi kupaszereplő csúcsrangadója a válogatott szünet előtt. Persze vagyunk néhányan idióták, akik mindezekre csak legyintünk és legközelebb is ott leszünk a lelátókon, de azért elgondolkodtató, mi folyik itt... Persze ahogyan már írtuk a nemzetközi kupaszezon értékelésénél, itt bizony elgondolkodni senki nem fog, mert nem érdeke.