A Dortmund kezdője nem sokban változott tavalyhoz képest, ráadásul Tuchel is ugyanúgy a 4-2-3-1-es felállásba helyezte bizodalmát, mint elődje. Az egyetlen meglepetést a fiatal Weigl csapatba kerülése jelentette, aki Gündogan mellett játszott szűrőt. Elöl a Mkhitaryan-Kagava-Reus hármas támogatta az egy szem csatár Aubameyangot.

A 'Gladbach tavaly remek szezont zárt, harmadik lett a Bayern-Wolfsburg kettős mögött, de a nagyok megint lerabolták a keretét, ami azt jelentette, hogy Lucien Favre edzőnek jócskán kellett személy változásokat eszközölnie a nyáron. A legjelentősebb távozó a csatár Max Kruse volt, maradt viszont a nagyon mobilis, hátul szinte óraműpontossággal záró 4-4-2, amit a legjobb német csapatok is csak bajosan tudtak feltörni az előző évadban.

A tavalyi Dortmunddal az volt a legnagyobb baj, hogy Klopp korábbi taktikáját kiismerték az ellenfelek, ezért betömörültek a saját kapujuk elé, a BVB pedig nem tudott mit kezdeni a labdabirtoklási fölénnyel. Ebből a szempontból a védekezésben nagyon erős Mönchengladbach pont ideális ellenfél volt arra nézve, hogy kiderüljön, mit tud Tuchel, és van-e valamilyen változás Dortmundban a pozíciós játékot illetően.

Nos, az előadás impresszívre sikerült, a Dortmund tulajdonképpen szétszaggatta az elvileg a BL-re készülő 'Gladbachot. Reusék már az első félidőben hármat lőttek, egy percig nem volt kérdéses, hogy simán behúzzák a meccset.

Mi volt a kulcs?

Egyrészt a Dortmund kreatív és végtelenül intelligens támadójátéka, másrészt az, hogy a Mönchengladbach magához képest meglepően szellősen és kevéssé szervezetten védekezett. Persze ez utóbbi nem volt véletlen, és nem nagyon lehet elválasztani Tuchel okos és tudatos taktikájától, ami nagyjából az alábbi három elemre épített:

a) a Dortmund a folyamatos és gyors oldalváltásokra építette stratégiáját a támadóharmadban. Jellemzően saját jobboldalukon hozták ki a labdát, amit Szokratisz vitt el a felezővonalig, majd Gündogant kereste vele. Ő Piszczeket vonta be a játékba, ez a kis háromszögelés pedig - megspékelve Mkhitaryan és Kagava helyezkedésével - elég volt ahhoz, hogy a 'Gladbach védelmét teljesen áthúzza a pálya ezen oldalára. Tuchel nagy húzása az volt, hogy ebből a pozícióból hihetetlen gyorsasággal és végtelen precizitással fordította át a játékot a baloldalra, amiben kulcsszerep jutott a Weigl-Hummels kettősnek.

A BVB a jobboldalon hozza fel a labdát, erre tolódik a 'Gladbach védelme is. Schmelzer eközben óriási területeket fut be a túloldalon, Hummels pedig fellép a támadóharmadba, arra készülve, hogy a Dortmund megfordítsa a játék irányát a pályán.

A jobboldalon építkezik a Dortmund, majd fordít, ezzel pedig a 'Gladbach védelmét is mozgásba hozza. Kagava előtt méteres folyosó, a labda pedig már Hummels lábán, akit senki nem támad le.

Előbbi feladata az volt, hogy okos helyezkedésével fedezze a német védő mögötti területet, míg az átveszi a labdát, és balra fordít. Hummelsnek egyébként is nagy erénye, hogy egyáltalán nem ügyetlen a labdával - kvázi ball-playing defender -, de tavaly ebből inkább csak baj volt, mert az irányítómunkája nem volt megtervezve, inkább ad-hoc jelleggel vette át a karmesteri pálcát. Ebbe nyúlt bele most Tuchel, mint később kiderült, remek érzékkel.

b) a 'Gladbach védelme ezt az egyszerű trükköt önmagában még nyilván nem ette meg, és a fordítás pillanatában azonnal elkezdett visszafelé spurizni, a labda és a játék irányába. A Dortmund azonban nem hagyta, hogy ez az átrendeződés végbemenjen, és Hummels tökéletes érzékkel lőtte keresztbe a passzait a mozgásban lévő középpályás soron. Mivel a passz iránya épp ellentétes volt a védelem mozgásával, szinte lehetetlen volt levéekezni, ezért úgy tűnt, hogy a vendégek védelme folyamatosan késésben van. Az első gól tökéletesen példázza a fentieket:

A védők ellenkező irányú mozgását kihasználva a felfutó Hummels (mögötte-mellette Weigl folyamatosan biztosít) átlós labdát küld a teljesen üres Kagava irányába. A japán egyrészt egy hatalmas üres területen mozog, másrészt a kapuval szemben kapja a labdát, és azonnal választhat a kecsegtetőbbnél kecsegtetőbb passzopciók közül.

c) a mutatványhoz jól jött, hogy a balhátvéd Schmelzer folyamatosan az ellenfél térfelén állomásozott, ezzel széthúzva a 'Gladbach védelmét, és megnövelve a területeket a pálya közepén.

A Mönchengladbach védekezése

Bár a Dortmund alapvetően jól megszervezte a támadójátékát - főleg a tavalyi évad szenvedéséhez képest volt felüülés látni a gyors és kíméletlen manővereket az ellenfél felállt védelme ellen -, a 'Gladbach hibái is szembetűnőek voltak. Ezeket két képpel lehet a legegyszerűbben szemléltetni:

1) nincs nyomás a labdáson, a Dortmund megerőltetés nélkül pörgetheti fel a tempót

Reus, Mkhitaryan és Kagava is be tudott kúszni a 'Gladbach két védelmi vonala közé. A csapatrészek egymástól messze, a passzsávok nyitva, a támadók lendületből vihetik a labdát a védelem utolsó sorára.

2) a széthúzott 'Gladbach-védelem nem őrzi meg kompaktságát és nagy területek nyílnak meg a csapatrészek között, a pálya közepén

Schmelzer, Kagava és Reus a vonalak mellé húzza a 'Gladbach védekezését, így Gündogan előtt hatalmas területek nyílnak meg. Középen Mkhitaryan és Aubameyang is akadálytalanul támadhatja a belőtt labdát, végül előbbi szerzi a gólt Schmelzer beadásából.

Összességében a Dortmund nagyon komoly erőt villantott az első Bundesliga-fordulóban, Tuchel új szemlélete pedig láthatóan impulzívan hatott a kulcsjátékosokra. Mivel a támadóegység alapvető erényei (gyorsaság, cselezőkészség) miatt a kontrajáték továbbra is a BVB erőssége marad, renegeteget számít, hogy felállt fal ellen is tudnak épkézláb támadásokat vezetni: ez ugyanis jelentősen megnöveli a csapat mozgásterét, és az alkalmazható taktikát is rugalmasan alakíthatóvá teszi.