A Guardian szedte össze, melyek voltak az idény végén - vagyis vasárnap - távozó Steven Gerrard legjobb, legszebb, legemlékezetesebb pillanatai a Liverpool mezében. Pont egy csapatra való, vagyis tizenegy sztori került fel a tablóra, illusztrációként pedig az újság megszólaltatta azokat, akik - persze Gerrardon kívül - a legközelebbről élhették át a tényleg nem mindennapi élményeket.

1998. november 29. - Gerrard a Blackburn elleni (2-0) meccs 89. percében csereként váltja Veggard Heggemet, és bemutatkozik a PL-ben

"Steven viszonylag gyorsan bemutatkozhatott a csapatban azok után, hogy az edző, Gerard Houllier kiszúrta őt az akadémia tehetségei között. Tényleg nagyon ígéretes játékos volt, és szerintem jót tett neki, hogy hamar megérezhette, milyen a foci íze a nagyok között. Már az első edzéseken jó benyomást tett ránk, értette a játékot, jól passzolt, és erős volt a lövése is. Egy fiatal, kedves kölyök volt, kissé talán félénk is, de ettől függetlenül egyből szemet szúrt a bátorsága. Bárkire simán ráakaszkodott az edzésen, nem érdekelte, hogy meghatározó játékosról van szó, egyszerűen meg akarta mutatni, hogy ő is jó, és hogy képes játszani ebben a csapatban. Mindenki tudta, hogy gyorsan be fog illeszkedni, és azt is, hogy jól fog neki menni a játék. Elég vicces visszagondolni a bemutatkozásra, mert alapvetően egyik focista sem szereti, ha lecserélik, de ő mégis csak egy fiatal helyi srác volt, óriási tehetséggel megáldva, és az én cserém biztosított neki lehetőséget az áttörésre. Fantasztikus karrier van mögötte, minden idők legjobb Liverpool-játékosai között a helye, megtiszteltetés, hogy együtt játszhattam és edzhettem vele." (Veggard Heggem, a Liverpool korábbi játékosa)

1999. december 5. - Gerrard megszerzi élete első gólját a Premier League-ben, a Sheffield Wednesday ellen 4-1-re megnyert hazai bajnokin

"Élénken emlékszem erre a gólra, persze, és nem csak azért, mert az egyik barátom pár napja röhögve mutatta meg nekem a Youtube-on. A középpálya közepén, mélyen kapta meg a labdát, aztán lendületesen megindult előre, és nagyon könnyen átcselezte magát a mi két középső védőnkön, Des Walkeren és Emerson Thome-on. Ez már ziccer volt, de én úgy gondoltam, ha talpon maradok, amilyen sokáig csak tudok, talán van esélyem hárítani. Nem volt, mert nagyon szépen és pontosan lőtte el mellettem a labdát. Szeretek néha arra gondolni, hogy én is megdolgoztam a góljáért, bár az az igazság, hogy talán van némi jogom hibáztatni a védőket is, legalább meg kellett volna próbálniuk távol tartani a kaputól, és megnehezíteni a dolgát. Gerrard persze már akkor is jó volt abban, hogy diktálja a tempót, ha ritmust váltott, és elhúzott a cvédők mellett simán gólhelyzetbe került a pontos lövései miatt. Ekkor persze ez még nem volt olyan egyértelmű, mint ma, a meccs előtt nem is elemeztük külön a játékát, de aztán komoly benyomást tett ránk, lehetett érezni, hogy sikeres játékos lesz belőle. Elképesztően kiegyensúlyozottnak kell lenned, hogy olyan karriert futhass be, mint ő. A Liverpool központ figurája lett belőle, olyan kaliberű játékos, mint az én gyerekkori példaképem, Kenny Dalglish és Steve Heighway. Nagy veszteség a távozása, azt mindenki tudja, hogy a pályán mire képes, de ő azon kívül is kiemelkedő dolgokat ért el. Ismerte a klubot, a szurkolókat, és azokkal az elvárásokkal is pontosan tisztában volt, amelyeknek minden körülmények között meg kell felenie a Liverpool játékosainak. Minden edzésre magával vitte ezeket az ismereteit, szégyen, hogy hagyták távozni, még mindig rengeteget tudott volna adni a csapatnak. Sosem lesznek képesek pótolni őt." (Kevin Pressman, a Sheffield Wednesday egykori kapusa)

2001 - az első igazi sikerek (FA-kupa-, Ligakupa- és UEFA Kupa-győzelem) a Liverpool színeiben

"Óriási szerencse, ha a karriered során olyan játékosokba botlasz, akik már nagyon fiatalon elképesztően magas szinten képesek játszani. Nekem kétszer is megadatott ez az élmény, előbb a Liverpoolnál, ahol Steven Gerrard társa lehettem, később pedig a Stuttgartnál, ahol a Bayerntől kölcsönkapott Philipp Lahmmal játszottam együtt. Emlékszem, Steven mindössze 20 éves volt, amikor a Liverpoolhoz kerültem. Az Alaves elleni UEFA Kupa-döntőn volt egy kis problémánk a meccs végén, át kellett szervezni a csapatot, az edző Houllier pedig beszólt a pályára, hogy Steven menjen vissza jobbhátvédbe. Ő erre csak annyit mondott, oké, majd olyan tökéletesen végignyomta a meccset, mintha mindig is azon a poszton játszott volna. Ez is megmutatta, milyen nagyszerű játékos lesz belőle. Az vicces volt, hogy néha egy szavát sem értettem, de McAllister megnyugtatott, hogy ő sem, ne aggódjak. Steven egyébként csendes srác volt az öltözőben, és szerintem ma is az. Ritkán beszélt, de akkor mindig valami fontosat mondott, érdemes volt odafigyelni rá. Mindig szerettem az ilyen típusú játékosat. A mentalitása mindig rengeteget jelentett a Liverpoolnak, nem véletlen, hogy még a riválisok szurkoló és játékosai is tisztelték a hozzáállásáért. Nagyon drukkoltam neki tavaly, hogy sikerüljön megnyernie a bajnokságot, az egyetlen még hiányzó komoly trófeáját, szomorú, hogy végül pont az ő hibája okozta a csapat vesztét. Ettől függetlenül ő a Liverppol történetének egyik legjobb játékosa." (Markus Babbel, korábbi Liverpool-védő)

2003 október - Gerrard átveszi a finn Hyypia helyét, mint a Liverpool csapatkapitánya

"Nagyszerű kapitány. Máig emlékszem arra a napra, amikor megkapta tőlem a karszalagot, éppen edzésre mentünk, ő pedig rám sem mert nézni. Odamentem mellé, és azt mondtam, 'gratulálok, ha bármire szükséged van, csak szólj, én mindig itt leszek neked'. Megkönnyebbült, mikor rájött, hogy nem zavar a dolog, és áldásomat adtam rá, hogy ő legyen a kapitány. Tudom, hogy neki ez a tisztség sokkal többet jelentett, mint nekem. Helyi srácként vezethette a Liverpoolt minden meccsen, óriási dolognak tartotta." (Sami Hyypia, a Liverpool finn védője)

2004. december 8.  - az Olympiakosz elleni BL-csoportmeccs 86. percben Gerrard szerzi a Liverpool harmadik gólját, amivel a csapat biztosítja továbbjutását a nyolcaddöntőbe

"Tudtuk, hogy van esélyünk továbbjutni ellenük, de fontos volt, hogy ne kapjunk gólt. Aztán Rivaldo egy szabadrúgásból vezetést szerzett, és hirtelen nagyon nehézzé vált a helyzetünk. Én ekkor még a kispadon ültem, de nagyon lelombozó volt a tudat hogy három gólt kell lőnünk a továbbjutáshoz. Mind nagyon csalódottak voltunk a szünetben, de Steven és Carra buzdított bennünket, hogy ne adjuk fel, bízzunk magunkban. Rafa [Benítez, az edző - a szerk.] volt az edzőnk, és persze ő adta az instrukciókat, de Gerrard és Carragher voltak azok, akik tartották bennünk a lelket, és azt ismételgették, hogy igenis meg lehet, meg tudjuk csinálni. Csüggedten mentem be az öltőzőbe, de felrázva, önbizalommal telve jöttem ki, abban a tudatban, hogy a második félidőben a Kop oldala felé fogunk támadni. Mondtam is Rafának, hogy készen állok, de ő inkább Sinama-Pongolle-t cserélte be a szünetben. Amikor beálltam, úgy tűnt, döntetlen lesz a vége, és ki fogunk esni. Aztán lőttem egy gólt, vezettünk, de ez még mindig kevés volt, két góllal kellett volna megnyernünk a meccset a továbbjutáshoz. Ami ezután következett, arra máig emlékszem: megkaptam a labdát a tizenhatoson belül, és láttam, hogy mögöttem, de már a vonalon kívül ott van Gerrard és Riise is. Úgy voltam vele, hogy inkább Stevennek teszem vissza a labdát, mert ő jobban lő kapura, és Riise egyébként is kiszorított helyzetben volt, de azt én sem gondoltam, hogy gól lesz belőle. Hihetetlen volt, hogy bement, a szurkolók reakciója, az a hangulat, máig a leggyönyörűbb emlékem. Az a meccs volt a fordulópont a szezonban, óriási lendületet adott nekünk a későbbiekre. Amikor focista leszel, nem csak kupákra, hanem csodás élményekre is vágysz, ez pedig pontosan ilyen volt." (Neil Mellor, egykori Liverpool-középpályás)

2005. május 25. - a Liverpool 0-3-as félidő után döntetlenre menti a Milan elleni BL-döntőt, majd tizenegyesekkel megnyeri a kupát, a csapat első gólját Gerrard szerzi

"Steven egy óriási játékos, egy tökéletes példakép a csapattársak előtt, ennek Isztambul az egyik legkiválóbb bizonyítéka. Ő az a játékos, aki mindig, minden belead a pályán, és erre a hozzáállására rengeteg példát találunk a nagy meccseken is, gondoljunk csak erre a meccsre, vagy az Olympiakosz ellenire, esetleg azokra, amikor a Real Madrid, az Everton, vagy a Manchester United ellen játszottunk. Mindig űzte-hajtotta a társait, és Isztambulban is ő és a hozzállása jelentette a különbséget. Steven gólja volt az a momentum, ami megfordította a meccset, a reakciója felrázta a csapatot, hirtelen mindenki hinni kezdett abban, hogy van még esélyünk. Egyébként elképesztően komplett, sokoldalú játékos volt, ez az oka annak, hogy a középpálya szinte minden posztján képes volt remekül játszani. Ebben a döntőben középen kezdett, aztán a második félidőben szinte második csatárt játszott, ő és Luis Garcia volt az, aki éket vert a Milan védelme és középpályája közé, így tudtunk sokkal jobban játszani. Aztán a hosszabbításban, miután beállt Serginho, kiment a jobboldalra, és gyakorlatilag szélső védőt játszott a lefújásig. Zseniális volt, mint ahogy ez a meccs is, máig a legjobb BL-döntő, amit valaha játszottak." (Rafael Benítez, a Liverpool korábbi edzője)

2005. július 5-6. - Gerrard benyújtja átigazolási kérelmét a klub vezetőihez, mert vinné a Chelsea, de 24 óra múlva visszavonja, és mégis marad a csapatnál

"Mindent megtettünk azért, hogy megszerezzük őt, és majdnem sikerült. Arról álmodtam, hogy Makelele, Lampard és Gerrard játszik majd a középpályánkon,ami igazi tízes nélkül áll majd fel, de cserébe miénk lesz a legjobb háromszög a világon. Én, Abramovics és Peter Kenyon is erről álmodott. A képviselői nyitottak voltak rá, hogy egy olyan nagy csapatban játssszon, mint a Chelsea, de Steven személyesen sosem mondta nekem, hogy jönni akar. Egyszer sem. Ő mindig vörös volt, az is maradt, és úgy gondolom, jól döntött." (José Mourinho, a Chelsea edzője)

2006. május 13. - FA Kupa-döntő a West Ham ellen, Gerrard két gólt is szerez, az utolsó percben egyenlít, majd 3-3 után tizenegyesekkel megnyeri a kupát a Liverpoollal

"Ha trófeákat akarsz nyerni, igazi karakterekre van szükséged, hogy megnyerjék neked a legfontosabb meccseket. Steven mindig is ilyen volt, és ezt többször bizonyította is a Liverpoolban. Mindig ott volt a csapatnak, amikor szükség volt rá, és a csapattársak is tudták, hogy lesz majd, aki vezesse őket a nehéz helyzetekben. Én mindig is azt a lelkesedést és azt a szenvedélyt akartam elsajátítani, és vissszaadni a pályán, amit tőle láttam. Büszke voltam rá, hogy az oldalán szerepelhettem." (Neil Mellor, a Liverpool korábbi játékosa)

2009 március - századik európai kupameccsén két gólt is rúg a Real Madridnak (4-0), a Liverpool pedig bejut a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe

"Gerrard mindig is a nagy meccsek játékosa volt, de nem készült külön ezekre a meccsekre, egyformán motivált volt minden ellenfél ellen, legyen az bár a Real Madrid, vagy egy kiscsapat a bajnokságban. Egyetlen kivételre emlékszem, egy Everton elleni meccs előtt, akkor fordult elő először és utoljára, hogy Steven és Carragher eltérően viselkedett egy mérkőzés előtt. Úgy tűnt számomra, hogy Gerrard ideges, pedig máskor ez nem volt rá jellemző. Ehhez képest egy Real Madrid nem mozgatta meg, bár az a bizonyos este különleges volt számára. Már a sorsolás pillanatában tudtuk, hogy nem mindennapi pérharc lesz, de örültünk, mert tudtuk, hogy az Anfielden bármelyik csapat dolgát megnehezíthetjük. Stevie ráadásul akkor volt pályafutása csúcsán, elképesztő párost alkotott Fernando Toresszel, nem véletlen, hogy a Real legyalulása után pár nappal a United baját is elláttuk az Anfielden, és 4-1-re nyertünk. Ez volt az a meccs - mármint a Real elleni - ami után Zidane a világ legjobb játékosának nevezte Gerrardot, és nem is nagyon lehetett vele vitatkozni, hiszen 20-nál is több gólt lőtt középpályásként. Nem hiszem, hogy lehet őt pótolni, ez ugyanaz a helyzet, mintha Lionel Messi elhagyná a Barcelonát." (Lucas Leiva, a Liverpool védekező középpályása)

2014. április 27. - a Liverpool közel kerül ahhoz, hogy 1990 után újra Anglia bajnoka lehessen, de a szezonban addig kiváló Gerrard a Chelsea elleni meccsen döntő hibát vét, csapata kikap, és végül csak második lesz a tabellán

"Ha Gerrard helyében én vagyok, nem tudom, hogyan lettem volna képes folytatni a meccset. Érzelmileg elképesztően kemény dolog lehetett. Az előző hetekben minden róla szólt, elképesztő várakozások voltak, több mint húsz év után először lehetett volna bajnok a csapat, ráadásul mindezt a hillsborough-i tragédia 25. évfordulóján tehette volna majdnem biztossá, amiben egyébként Stevie egyik unokatestvére is elhunyt. És akkor a kapitány, a saját nevelésű ikon, a valódi liverpooli srác döntő hibát vét, és megint elbukja a bajnoki címet. Pedig Steven is elhitte, mi is elhittük, hogy ezúttal más jön. Meggyőződésem, ha nincs ez a hiba, ha nem szerez ilyen módon gólt a Chelsea, akkor egyáltalán nem lőnek a meccsen. De lőttek, 0-1 után pedig már nagyon nehéz ellenük, szinte lehetetlen." (Luis Suárez, a Liverpool egykori csatára önéletrajzában)

2015. január 2. - Gerrard bejelenti, hogy a szezon végén távozik a Liverpooltól

"Sokkolt, amikor hallottam, hogy Stevie nem hosszabbítja meg a szerződését, és az évad végén távozik a csapattól. Mindenki azt hitte, hogy a sajtóban leírt találgatások ellenére aláír egy új szerződést, és marad, mert meg tudnak majd állapodni, de Steven úgy döntött, új kihívásokra van szüksége. Nem hiszem, hogy meg tudjuk majd szokni a hiányát, mert egy olyan vezért, mint amilyen ő, képtelenség pótolni. Mindenkt sokkolt a bejelentése, de leginkább bennünket, a csapattársait." (Jordan Henderson, a Liverpool csapatakpitány-helyettese)