Montezemolo 23 évet töltött a Ferrari élén, megélte a legmegrázóbb kudarcokat, és a legnagyobb sikereket is. Gyakorlatiag megingathatatlan volt a széke, még a 2009 óta tartó folyamatos bénázás sem kezdte ki a tekintélyét - igaz, néhány hónapja már erősen cikkeztek a távozásáról.
A Ferrari nagy reményekkel kezdte a 2014-es szezont. Sokan bíztak az olaszok új, turbófeltöltésű motorjában, de ebből végül semmi nem lett, sőt, a Ferrari az egyetlen motorgyártó a mezőnyben, amelyik még nem nyert futamot az új érában. A mélypont a múlt hétvégi Olasz Nagydíjon jött el a csapat számára: Alonso alatt megállt az autó, Räikkönen pedig egy teljesen kilátástalan futam végén csak a kilencedik helyre ért oda. A Ferrarinak egész szezonban nincs esélye a győzelemre, 1993 után először fordulhat elő a csapattal, hogy futamsiker nélkül marad.
A Ferrarit birtokló FIAT konszern elnöke, Sergio Marchionne már a futam előtt élesen kirohant a csapat vezetése ellen. Mint mondta, "különösen fájó a Ferrarit ebben a helyzetben látni, miközben elméletileg a világ legjobb pilótái vezetik, kiváló emberek dolgoznak a garázsában, és a mérnökök között is." Arra is kitért, hogy hiába az óriási anyagi keret, a csapat 2008 óta semmit nem nyert, idén pedig már a futamsikerek is elfogytak. Árulkodó volt, hogy látszólag mindenkit dicsért, kivéve a vezetéőséget, és annak fejét, Montezemolót.
Az elnök akkor nem nyilatkozott, amit sokan úgy értelmeztek, hogy a pozíciója megerősítésén fáradozik. Most úgy tűnik, ebből semmi nem lett: bár magától mondott le, kizárt dolog, hogy önként távozott volna a csapat éléről több mint két évtized után.
Montezemolo 1993-ban kezdte el a sikert sikerre halmozó Ferrari építését. Ekkor érkezett Jean Todt, majd néhány évvel később az akkor egyeduralkodónak számító Benetton teljes fegyverzetét, Michael Schumacher sztárpilótát, Rory Byrne sztártervezőt és Ross Brawn sztáragytrösztöt is sikerült beszákolni. A felépítmény persze rengeteg pénzbe került, de 2000-től beköszöntött az aranykor: a Ferrari zsinórban öt egyéni- és hat csapat-vb-t nyert, érinthetetlen, egyeduralkodó volt. A gondok Schumacher visszavonulása után kezdődtek, és bár Räikkönen nyert még egy vb-címet valamint a csapat is bajnok lett egy évre rá, a Ferrari a 2009-es formulaváltást követően eltűnt a süllyesztőben.
A korábbi sikeremberek folyamatosan távoztak, a helyükre pedig nem érkezett megfelelő utánpótlás. A legszembetűnőbb hiba a csapat vezetésében volt, a Jean Todtot váltó Stefano Domenicali bakit bakira halmozott, a csapat életképtelenségén pedig előbb a 2008-as, majd a 2010-es és 2012-es vb-cím is elment.
Montezemolo legnagyobb hibájának máig azt tartják, hogy túlzottan sokáig ragaszkodott a nyilvánvalóan alkalmatlan Domenicalihoz. A csapatfőnököt idén áprilisban rúgták ki, azt követően, hogy nyilvánvalóvá vált, ebben a szezonban sem lesz esély begyűjteni egyik vb-címet sem. Ekkor azonban Montezemolo még erős volt, sikerült a saját emberét, Matteo Mattiaccit a csapat élére helyeznie.
Az elnök távozásával most Mattiacci helyzete is kényelmetlenné vált, nem véletlenül cikkeznek több helyen is arról, hogy a FIAT Ross Brawnt szeretné megnyerni csapatfőnöknek. Ez közvetve, vagy közvetlenül Alonsóra is hatással lehet, de a spanyol a napokban kijelentette, mindenképp marad még a csapatnál. Érdekes adalék lehet a történetben, hogy éppen ma reggel hunyt el a Santander bankcsoport elnöke, Emilio Botín, aki óriási F1 rajongó hírében állt, és szinte egyszemélyben neki volt köszönhető, hogy a pénzintézet óriási összegeket áldozott a Ferrari (és persze Alonso) támogatására az utóbbi években.
Montezemolo megható búcsúlevélben köszönt el a csapattól, egyben arra is utalt, hogy utódja valószínűleg maga Marchionne lesz.
„A Ferrari fontos szerepet fog játszani az FCA (Fiat Chrysler Automobiles) Groupon belül a csoport soron következő Wall Street-i megalapításán. Ez egy új szakaszt nyit meg a márka életében, és én úgy érzem, hogy ezt a Csoport elnök-vezérigazgatójának kell vezetnie. A lépés egy korszak végét jelenti, ezért úgy döntöttem, majd 23 csodálatos és felejthetetlen év után - beleértve azokat is, amelyeket Enzo Ferrari mellett tölthettem el az 1970-es években - lemondok elnöki tisztségemről.
Szeretnék kifejezni hálámat először és mindenekfölött azoknak a kivételes nőknek és férfiaknak, akik a Ferrari gyárában, irodáiban, a versenypályán és a piacon dolgoztak szerte a világon. Ők voltak az igazi építőkövei a cég látványos növekedésének, számos felejthetetlen győzelmének és az átalakulásnak, melynek során a világ legerősebb márkájává váltunk. Szeretnék meleg búcsút és köszönetet mondani az összes technikai és kereskedelmi partnerünknek, a viszonteladóinknak szerte a világon, és legfőképp a vevőinknek illetve a gyűjtőknek, akiknek szenvedélyében teljes szívemből osztozom.
Szintén gondolok a szurkolóinkra, akik mindig ellentmondást nem tűrően álltak mögöttünk, különösen a Scuderia legnehezebb pillanataiban. A Ferrari a legcsodálatosabb cég a világon. Hatalmas kiváltság és megtiszteltetés volt, hogy a vezetője lehettem. Minden lelkesedésemet és elhivatottságomat ennek a cégnek szenteltem az elmúlt hosszú években. A családom mellett ez volt, és ez is marad a legfontosabb dolog az életemben. A részvénytulajdonosoknak - főleg Piero Ferrarinak, aki mindig mellettem állt - és mindenkinek a Cégnél további sok-sok olyan sikeres évet kívánok, amilyet a Ferrari megérdemel.”