Hiába a méregdrága topigazolások, hiába a mindenhol sikeres Louis van Gaal, a Manchester Unitednek az idei szezonja sem indult túl jól: előbb egy hazai 1-2 borzolta a kedélyeket a tavaly majdnem kieső Swansea ellen, aztán a Sunderland otthonában lehozott vérszegény 1-1 jelezte, hogy rossz úton jár csapat, kedden este pedig minden, még létező lécet sikerült leverni azzal, hogy a Milton Keynes elleni Ligakupa-meccset 4-0 arányban veszítette el a csapat.
Pedig a szezon előtt mindenki a vörösöktől rettegett, az előszezonban hibátlan maradt a United, sorrendben az LA Galaxy-t, a Romát, az Intert, a Real Madridot, a Liverpoolt és a Valenciát verte. Van Gaal 3-4-1-2-es taktikája beválni látszott, a nemzetközi szaksajtóval együtt a hatharom.com is arról cikkezett, a holland edző megreformálhatja a Premier League-et. Egyelőre ebből semmi nem látszik, a United hátul sebezhető, elöl tanácstalan, és a középpályán sem tud dominálni egyetlen meccset sem.
Nem véletlen, hogy a napokban rekordösszegért igazoltak: érkezett Di María, a Real ördöngösen cselező futógépe, aki tavaly úgy lett csapata legjobb játékosa, hogy kezdetben csak annyi volt a szerepe, végezze el a kulimunkát Ronaldo helyett. Az argentin azonban kinőtte magát, előbb kihagyhatatlanná vált a kezdőből, aztán elkezdett gólpasszokat adni, végül pedig szinte egymaga nyerte meg a BL-döntőt a királyiaknak. A vb-n is remek volt, döntőbe jutott az egérszürke argentinokkal, nem csoda, hogy az angoloknak nagyjából 60 millió fontot kellett leszurkolni érte.
Oké, de hova illik taktikailag?
A magyar szaksajtó (muhhaha) gyorsan kimondta a verdiktet: sehova. Az Indexen az átigazolás előtt pár órával csípőből lehülyézték a Unitedet, mondván egy középszerű argentin, aki korábban még gólkirály sem volt sehol, ennyiért öngyilkosság. Az igazi - nyilván külföldi - szakik persze ennél egy (két, három, ötvennégy) fokkal árnyaltabban gondolkodnak, és az sem zavarja meg őket, hogy az a 3-4-1-2, amit a United a szezon első három meccsén játszott, tényleg nem nagyon fekszik Di Maríának.
Van Gaal ugyanis nem egy formációba, hanem a filozófiájába (és saját magába) szerelmes. A 3-4-1-2 ugyan pont az a hadrend, amivel a vb-n is bronzéremig menetelt, de már ott és akkor sem volt kőbe vésve: az elődöntőig vezető úton a hollandok játszottak 4-3-3-mat, 4-3-1-2-őt, 3-4-3-mat és 4-2-3-1-et is, ha éppen arra volt szükség.
Ezt persze Van Gaal sem győzi hangsúlyozni, de ha valakit nem győznek meg a mester saját szavai, akkor még mindig ott az életmű, mint perdöntő tényező. A holland első sikereit az Ajax élén a 3-4-3-mal aratta, a Barcánál 4-3-3-mat játszatva lett bajnok és kupagyőztes, az Alkmaarnál 4-4-2-ből indult ki, a Bayernnél pedig ő rakta le a 4-2-3-1 alapjait.
Oké, a Unitednél nyilván kényszerpályán van: mivel a csapatnak nincs hátulja, Carrick, Rafael, és az új szerzemény Shaw sérült, Anderson, Cleverley, valamint Fellaini pedig jó ideje formán kívül vergődik, nem teheti meg, hogy ne pakolja fel az összes klasszisát a pályára. Ez a jelenlegi keretet elnézve Rooney-t, Van Persie-t és Matát jelenti, három olyan játékost, akik a pálya közepén, az ellenfél kapujához minél közelebb érzik igazán jól magukat. Innentől kezdve az, hogy valamilyen 1-2-re végződő formációt kell összerakni, nem is lehet kérdéses.
Michael Cox, a taktikai kérdésekben mindentudónak számító ZonalMarking egyszemélyes szerkesztősége a tekintélyes ESPN-nek írt cikket a témában. Azzal indított, hogy jól odacsapott a Van Gaalt konoksága miatt bírálóknak, egyszersmind pedig meg is magyarázta, miért a merev ragaszkodás a 3-4-1-2-höz - már, ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni három (azaz 3) meccs elteltével.
"Van Gaal első két PL-meccsén nem álltak rendelkezésre szélsőhátvédek. Négyfős védelmet összerakni szélsőbekkek nélkül pedig igencsak meredek elképzelés."
A támadásban többnyire elkeserítő, de a védekezéshez nagyon is értő Valencia-Young páros kifejezetten adta magát a két szárnyvédő (wingback) posztjára, de legalábbis jobban, mint bárki, aki a fiatalok közül szóba jöhetne a védelem szélén. Ez van, valahogy ki kellett bekkelni, amíg visszatér a Rafael-Shaw páros, ami egyébként már nincs is olyan messze. Ha pedig ez megtörténik, akkor Cox szerint jön az igazi truváj, a 4-3-1-2, amibe minden igazolás, így természetesen Di María is tökéletesen illik, és Van Gaal filozófiájától sincs messze.
A felállás kulcsa a középpályás gyémánt lehet, hátul egy okos, passzjátékhoz sem sarlatán rombolóval (a padból kiesve jelentkezik Jones), a két oldalon két, a támadáshoz és a védekezéshez egyaránt értő, triplatüdejű, multifunkciós középpályással (Di María és Herrera adná magát), elöl pedig a vérbeli irányító Matával. A széljáték így persze kisebb jelentőséget kap, de egyrészt Rafael és Shaw is előrefelé az igazi, másrészt Di María például pont tökéletesen meg tudta oldani tavaly, hogy ha kell szélső, ha kell, akkor pedig középső középpályás.
Ez az ún. shuttler pozíció (a vb-n Matuidi játszotta nagyon jól a franciáknál) az, ami az egyensúlyt jelenti a képletben, így nyilván óriási felelősség hárul az itt játszó játékosra. Di María tavaly bizonyította, hogy bőven elbírja a nyomást, tökéletesen védekezett a hátrafelé semmit sem segítő Ronaldo helyén, hatalmas energiával játszotta be a pálya szinte minden szegletét, emellett pedig arra is képes volt, hogy isteni driblijeivel akár zsinórban három embert is lerázzon, ha épp arra van szükség.
Cox is kiemeli, az argentinról sokan azt hiszik, hogy vérbeli szélső, holott ez nincs így. Már a Benficában is a középpályás gyémánt balszélén kapott helyett, és pont úgy besegített a védekezésbe, ahogyan túloldali társa, a most a Chelsea-ben játszó Ramires. Sőt, Mourinho 4-2-3-1-ében sem klasszikus szélső volt, sokkal beljebb helyezkedett, mint a Robben-, Ribéry-, vagy épp Young-féle játékosok, ráadásul ebben a gárdában is ő volt a mérleg nyelve, már ami az Özil és Ronaldo helyetti védekezést illeti. Így lett a papíron vegytiszta 4-2-3-1-ből sok esetben 4-3-1-2, ahol Xabi Alonso és Khedira mellett Di María sarabolt a középpályán, Özil irányított, CR és Benzema pedig a gólszerzésért felelt.
Az argentin sokoldalúságát bizonyítja, hogy a vb-n az argentin válogatott 4-4-1-1-ében is megtalálta a helyét. Igaz, hogy a balszélen játszott, de sokat sodródott befelé, ha kellett, kulcspasszt osztott ki Messinek, ha kellett ő maga fejezte be az akciót, ha kellett, az ellenfél legjobbjának fülébe lihegve védekezett a félpályánál. Érdekes módon egyébként a tornát az argentinok pont úgy három védővel kezdték, mint most az MU, de akkor Sabella kapitány az első meccs szünetében váltott, többek között azért is, mert Di María nem nagyon találta a helyét a rendszerben.
Innentől nem is kérdés, hogy a United sem fog ragaszkodni a 3-4-1-2-höz. Van Gaalnál ez persze nem ilyen egyértelmű, a holland menet közben is nagyon szívesen vált formációt, arról nem is beszélve, hogy rendre kiemeli, neki sokoldalú játékosokra van szüksége, olyanokra, akik több poszton is bőven megállják a helyüket. Nem véletlen, hogy az MU legújabb kiszemeltje állítólag Daley Blind - a holland a vb-n baloldali szárnyvédőként, balhátvédként, védekező középpályásként, és középső bekként is megállta a helyét.
És akkor milyen lehet a legerősebb kezdő?
Hát, mondjuk ilyen, Matával, Jonesszal, Di Maríával, Herrerával, Rooney-val, van Persie-vel. Ugye, hogy nem is rossz.
Vagy mondjuk ilyen, és ehhez nem is kell más, mint, hogy Jones hátra húzódik, a két szélsőbekkből pedig szárnyvédő lesz. Elsősorban hátrányban lehet hasznos egy ilyen formáció, de ha Herrera helyére mondjuk Fellainit illesztjük, akkor már a középpályás védekezést illetően sem tűnik elkeserítőnek a helyzet.
Ez persze egészen addig csak elmélkedés, míg Rojót vagy Di Maríát nem láttuk a pályán, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, még mindig jobb ilyesmiken filózni, mint kijelenteni, hogy ennyi volt, Van Gaal egy kontár, és mi a fenének fizetett annyit Di Maríáért.
A United a hétvégén a Burnley-vel játszik, papíron sima meccs, de a mostani MU-t elnézve könnyen lehet, hogy meleg lesz a pite. A fogadóirodák szerint így is a manchesteriek az esélyesek, de a 4.10-es odds környékén adott döntetlenen a rizikósabb fogadásokat kedvelőknek talán érdemes elgondolkodniuk.
Ha érdekelnek a Taktikai Zóna további elemzései, kattints a linkre, ahol az összes korábbi írásunkat megtalálod.