Régen, utoljára 1999-ben járt Európa-bajnokságon a magyar férfi kosárlabda válogatott. Nem állítom, hogy jövőre újra ott leszünk a tornán, az Eb-selejtezőben eddig látott produkció azonban több, mint biztató. A portugálok elleni kemény védekezéssel megalapozott idegenbeli (58-38) sikert szerdán este ugyanis Kecskeméten a jóval esélyesebb grúzok legyőzése követte. A találkozó - az egy szem, a dobját rendületlenül püfölő kecskeméti srácot leszámítva - csendesen kezdődött és eleinte az sem hozta igazán lázba az 1600 fős helyszíni publikumot, hogy a mieink váratlanul jól kezdtek.
Az első percekre mintha Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány kiadta volna, hogy csak távolról szabad dobni (a palánk alatt a 211 cm-es Pacsulija és a 206-os Hanga-csapattárs, Shengelia tornyosult az ellenfélnél), a mieink első hét célzása egyaránt a hárompontos vonalon kívülről jött. A taktika bevált, ami meglepte a grúzokat, és mivel négy "hármas" is ült, 12-6-os, majd 17-10-es előnnyel zártuk az első perceket. Az egy évtizede az NBA-ben pattogtató Zaza Pacsulijával felálló grúzok azért nem lepődtek meg különösebben, a negyed végére egy pontra felzárkóztak. Sőt, a második negyed elején egy jó szériával elmentek és 23-34-nél kevés pénzt tettem volna fel a magyar sikerre. A szünet előtt viszont nagyot küzdött a magyar csapat, amely ezzel a kecskeméti közönséget is lázba hozta, Wittmann Krisztián távolról lőtte a pontokat, a csapatkapitány Vojvoda Dávid pedig rendre lendületes betörések végén talált be.
A szünet után javult a grúzok csapatjátéka, már Pacsulija sem egyénieskedett annyira, de sok hibával játszott, büntetőket is kihagyott, így hiába kapott Ivkovics kapitány reklamálásért technikait, csupán egyetlen pont volt a vendégek előnye az utolsó felvonás előtt. Ebben aztán a 18 pontig jutó Sengelija vezetésével megint ellépett a hatalmas stábbal és közel száz szurkolóval érkező grúz válogatott. A mieink viszont nem adták fel, így a végére parádés hangulat alakult ki a Messzi István Sportcsarnokban. Visszavettük a vezetést, tizenkét másodperccel a vég előtt, az utolsó támadásnál viszont nem tudtuk bedobni oldalról a labdát, így jöhettek egy utolsó eséllyel a grúzok, akik szerencsére elidegeskedték ezt a támadást. A 74-73-as magyar siker nagyon fontos lehet a továbbjutás szempontjából, amelyet igazi szívvel-lélekkel harcolt ki az együttes.
A tizenegy triplát szerző, a mezőnyből 53,8%-al dobó magyar csapat végig együtt volt fejben, tudott alkalmazkodni a helyzetekhez, még akkor is, amikor jelentős hátrányban volt. Bár Thomas Jermaine-nak nem mentek a hármasok (pedig dobálta becsülettel a színesbörű játékos, de 7/0 lett a vége), a második félidőre ő is rájött, hogy egy leütés után a vonalon belülre is lehet lépni, a tempókat pedig jó százalékkal dobva jutott el 14 pontig. Az utolsó percekben Ferencz Csaba két hármasa volt roppant fontos, de a négyből négy hármast bevágó Tóth Norbertet és a húsz pontig jutó Vojvodát is ki kell emelni, aki végig lendületet adott a csapatnak. A mieink összességben jól kompenzálták a lepattanók (21-26), azon belül is különösen a támadó lepattanók (4-8) megszerzésében mutatkozó hátrányunkat.
Az Eb-szereplés a váratlan magyar siker ellenére még így sem reális, de a kettőből két győzelem és az E-csoport első helye több, mint biztató kezdés, vagy ahogy a grúz kapitány, az NBA-ben másfél évtizedet ledolgozó Igor Kokoskov fogalmazott: "Szép győzelem ez a magyaroknak!" A megszerzett újabb pontok mellett a magam részéről azt is elkönyvelem a kecskeméti túra után, hogy talán érdemes lenne többször is élőben megnéznem ezeket a fiúkat. Pláne, ha a most sérült és a meccset a kispad mögül végignéző Hanga Ádám is visszatérhet majd a keretbe...