"A döntőben nem volt olyan nagy különbség a két csapat között, mint a torna folyamán. Ha ebből a kiegyenlített mezőnyből valamelyik csapat kilógott felfelé, akkor az egyértelműen Németország volt. A finálé eldőlhetett volna mindkét oldalra, egy klasszis villanással ez a németek javára történt meg. De az nem kérdés, hogy megérdemelten lett világbajnok Németország, a döntőn, de főképp az egész tornán nyújtott teljesítménye alapján" - értékelt a hatharom.com kérésére Fehér Csaba.
A világbajnokság legjobb játékosává az argentinok csapatkapitányát, Lionel Messit választotta a FIFA illetékes bizottsága, ami megosztotta a szakértőket és a sportszerető közvéleményt. Fehér Csaba a hollandok legjobbja mellett tette le voksát. "Nálam egyértelműen Robben volt a világbajnokság legjobb játékosa. Ez egy érdekes dolog, mert a legjobb játékos kapcsán az emberek automatikusan a támadókra, a gólokra asszociálnak, pedig fel tudnék sorolni olyan védőket, akik kitűnően futballoztak. A nagy világsztárok közül ugyanakkor Messi volt a legfontosabb játékos csapata számára."
"A védőknél Mats Hummels egyértelműen kiemelkedett, gólokat szerzett és kiválóan oldotta meg a védőfeladatait. A hollandoknál Ron Vlaart láttam a legjobbnak. Az argentinoknál nem tudok egy embert kiemelni, de egységes védőmunkát végeztek" - fűzte hozzá szakértőnk.
A korábbi 41-szeres magyar válogatott védő kitért a Maradona kontra Messi vitára is. "Nem merném összemérni a két játékost, azért nem, mert rengeteget változott a futball a Maradona-érától a Messi-korszakig. Nem lenne igazságos és mérvadó az összehasonlítás. Maradona idejében a klubfutball messze messze nem jelentett olyan megterhelést a játékosok számára, mint manapság. Egy Messinek, aki a Barcelonából kifacsarva érkezett a válogatottjához a világbajnokságra, sokkal, de sokkal nehezebb dolga van, hogy olyan teljesítményt nyújtson, úgy szerepeljen, és olyan húzóembere legyen a nemzeti csapatának, mint anno Maradona volt. Nem azt mondom, hogy amit Maradona csinált az ő idejében, könnyű volt, de akkor a klubfoci emberibb volt. A spanyol csapatokban futballozó játékosoknál megfigyelhető ez a tényező. Tanulságos a spanyol válogatott esete: ha nem is minden idők, de az elmúlt évek legizgalmasabb, legkiélezettebb bajnoksága után érkeztek a vébére, abban az évben, amikor spanyol csapat nyerte az Európa Ligát és két spanyol gárda játszotta a BL-döntőt. Klubszinten annyira leterheltek lettek a játékosok, hogy az nemhogy rányomta a bélyegét a teljesítményére, hanem a kudarc egyik okozójává vált a vébén. A mai klubfutball elképesztően magas követelményeket állít a játékosok elé. Messire visszakanyarodva, ezek után elvárni tőle, hogy a világbajnokságon is ugyanazon a szinten teljesítsen, szinte lehetetlen."
A 2000-ben elkezdett német utánpótlásprogram, illetve Joachim Löw nyolcéves munkája beérett, adja magát a kérdés, hogy ez a német válogatott lehet-e olyan korszakos, mint például a spanyol volt az előző hat évben. "Ezt óvatosan merném kijelenteni, mert ez a világbajnokság egyértelműen megmutatta, hogy az eddig is nagyon kis különbségek még tovább halványodtak a csapatok között, a kicsik egyértelműen felzárkóztak a nagyok mellé. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy további sikereket érhet el a német együttes. Fantasztikus, amit a német válogatott, még inkább a német labdarúgás véghez vitt az utóbbi időben. Gondolok a klubcsapatokra, a rohamosan fejlődő bajnokságra, az egyre jobb eredményeket elérő válogatottra. Úgy gondolom, hogy a német futball követendő példa lehet, és kellene, hogy legyen az európai labdarúgás számára. Az élcsapatok, a Dortmund és a Bayern egészséges gazdasági környezetben, nem túlköltekezve Európa legjobbjai közé tartozik. Ésszerű költekezés mellett kitűnő eredményeket mutatnak fel, ennek a gyümölcsét a válogatott is learatja."
A vb-n összesen 171 gól esett, ami az 1998-as gólcsúcs beállítását jelenti. A mérkőzésenkénti 2,67-es gólátlag megállította az 1994 óta tartó folyamatot, azóta ugyanis folyamatosan csökkent ez a mutató.
Fehér Csaba szerint remek világbajnokságon vagyunk túl, mindenképpen pozitív az összkép. "Nem mennék bele a stadionépítésekbe, a gazdaságba, vagy éppen a FIFA által feketén árult jegyekbe... Ha a sportszakmai oldalt nézzük, abszolút elégedettek lehetünk, volt már több alacsonyabb színvonalú torna. Viszonylag sok gól született, a döntőben ugyan nem, de nem az a játék dominált, amit az előző egy-két fináléban volt szerencsénk látni, hogy csapatok beállnak védekezni, várják, mit csinál a másik, és az az elsődleges, hogy nehogy gólt kapjanak. Döntőhöz képest elég nyílt játékot hozott a mostani. Ez igaz a világbajnokság egészére is. Az egyenes kieséses szakaszban azért ez a nyílt játék valamelyest elhalványult, de a csoportkörben kimondottan jó meccsek voltak, sok góllal. Az a tényező, hogy védekeznek a csapatok, óvatosabbak, annak a következménye, amit már említettem, hogy annyira eltűntek a különbségek a csapatok között, mindenki tisztában van vele, egy bekapott gól bárki ellen végzetes lehet, nehéz megfordítani az állást."
A Hollandiában 11 évig légióskodó egykori védő szívéhez a holland válogatott áll a legközelebb, Fehér szerint nagyszerű eredménynek számít az Oranje bronzérme. "Személy szerint kevesebbet vártam tőlük, és ezzel nem voltam egyedül. Hollandiában sem számítottak kiugró eredményre ettől a gárdától az előző világversenyekhez képest. Ezáltal sokkal kisebb volt a nyomás a csapaton, amiből ők profitálni tudtak. Illetve abból, hogy világ egyik legjobb edzője irányította őket, látványos volt, hogy Van Gaal mit hozott ki ebből a csapatból, ami átlagos játékosokból áll, két-három világklasszissal megtűzdelve. A keretből többen azt nyilatkozták, hogy előzetesen aláírták volna, hogy veretlenül a harmadik helyen végezzenek, de így, hogy ilyen közel álltak a döntőhöz, egyértelmű, hogy még a csalódottság beszél belőlük."