Taktikai Zóna

Brazília focizni tanul - meccselemzés

megosztom

Németország lendületes, kreatív, improvizativitásában is kottára megtervezett tempófocit játszott, a brazilok viszont rúgták, amerre álltak, a csapatrészek pedig a legkisebb mértékben sem segítették egymást. Ebből így nem lehetett más, csakis történelmi égés.

 

A német válogatott a focitörténelem talán legkomolyabb vb-teljesítményével verte agyon Brazíliát a világbajnokság első elődöntőjében. Könnyű és talán nem is túlságosan elrugaszkodott dolog lenne a szerencsével, és a valóban otromba brazil hibákkal magyarázni a 7-1-gyes alázást, de ezzel együtt is látnunk kell, hogy a németek (és persze Löw) elsősorban taktikai értelemben nőttek a brazil csapat fölé. Németország lendületes, kreatív, improvizativitásában is kottára megtervezett tempófocit játszott, a brazilok viszont rúgták, amerre álltak, a csapatrészek pedig a legkisebb mértékben sem segítették egymást. Ebből így nem lehetett más, csakis történelmi égés.

A németek a tornán eddig végig használt 4-3-3/4-1-4-1-es felállásukkal kezdtek, Lahm megint jobbhátvéd volt, a center pedig - csakúgy mint a franciák ellen - Klose lett. A koncepció sem változott különösebben, a Khedira-Schweinsteiger-Kroos tengelynek a pálya közepét kellett uralnia, a széljátékot Lahm és Özil szállította, Müller munkabírása pedig a védekezés és támadás közötti átmenet hatékony áthidalása miatt volt fontos.

A brazilok sem sokat variáltak, Scolari klasszikus 4-2-3-1-gyel kezdett, a két védekező típusú középpályás Fernandinho és Gustavo lett, a támadótrióba Neymar helyett Bernard került, Oscar pedig középre húzódott a vonalak mellől. Thiago Silvát Dante pótolta a védelemben, de erről bővebben is lesz szó kicsit később.

A közvetítésben is elhangzott, hogy a brazilok kezdték jobban a meccset, pedig éppen ellenkezőleg, már az első percekben is jól látszott, hogy alapvető hiányosságokkal küzd Scolari csapata. Az már a mexikóiak és Chile ellen is jól kivehető volt, hogy közepesnél valamivel nagyobb intenzitású letámadással simán meg lehet zavarni a brazil labdakihozatalokat, de ezen a meccsen Thiago Silva és Neymar hiánya miatt még nagyobb hangsúlyt kapott a brazil középpálya elszigetelése. Löw szinte az első pillanattól komoly presszinget vezényelt, Khedirát és Kroost szó szerint ráeresztette Gustavóra és Fernandinhóra, de még Klose is beszállt a mutatványba David Luiz abuzálásával. 

Ilyen feltételek mellett a braziloknak esélyük sem volt a földön kihozni a labdát a térfelükről, mégis megpróbálták. Oscar egyre hátrébb és hátrébb húzódott, de labdát így is alig kapott, inkább a szélen próbálkoztak a brazilok. Az első tizenegy percben így nézett ki a Selecao passztérképe:

Oscar pedig, a csapat irányítója, ennyi labdát kapott az első negyedórában:

Amikor legutóbb hasonló akadályba ütközött - Chile ellen -, Scolari ívelgetéssel próbálta kihúzni a letámadás méregfogát. A nyolcaddöntőben a brazilok nem kevesebb, mint 57 hosszú labdát küldtek az ellenfél térfelére, és bár ez már akkor sem tett különösebben jót a játékuknak (hogy mást ne mondjunk, Neymart szinte egy az egyben elveszítették), legalább kiiktatták a labdavesztés kockázatát. A németek ellen - ki tudja miért - nem ezt a fegyvert választotta a kapitány, inkább a széleken szeretett volna a támadó harmadig jutni.

Marcelo az első 20. percben ugyanannyiszor kapott labdát az ellenfél térfelén, mint a sajátján, ebből az látszik, mintha Scolari nem vette volna túl komolyan a németek jobboldali játékát.

A brazil balbekk mögötti területekre mintaszerűen nyomult be a magasan letámadó, elképesztően agresszíven és jól játszó Khedira. Elég megnézni, hol kapta labdái legnagyobb többségét az első 20 percben - igen, a Marcelo háta mögött megnyíló területeken.

A brazilok hiába próbáltak nyugodtan, rövid passzokkal és magas labdabirtoklási aránnyal játszani, a csapatrészeik szétszakadtak, nem volt, aki összekösse a védekező- és a támadó típusú játékosokat. Neymar és Thiago Silva hiánya így még ijesztőbbé vált, mert sem olyan játékos nem akadt, aki a védelemből kilépve, sem olyan, aki a támadósorból hátrafelé mozogva teremthetett volna opciót a társaknak. Németország gyakorlatilag folyamatos emberelőnyben játszott a labda körül, csak idő kérdése volt, mikor nyílik ki a gólcsap.

Brazília végül nagyjából a félidő feléig bírta, és bár igen, lehet mondani, hogy szerencse, amikor egy csapat az összes ziccerét gólra váltja, az biztosan nem véletlen, ha valakinek hét percen belül négy ajtó-ablak helyzete is akad. Márpedig a németeknek akadt, innentől meg maximum azon lehet vitatkozni, hogy a csatárokat dicsérjük, vagy a védőket kárhoztatjuk, amiért mindegyikből gól született. Sok dolog szerepet játszott a német KO-ban, de a szerencse biztosan nem.

Ugyanez néhány meccsképen:


német letámadás: Kroos és Khedira a brazilok két védekező középpályását őrzi, Klose a középhátvédek felé mozog. Özil és Müller a passzsávokra figyel, a németek uralják a pálya közepét. Oscar szinte a félpályáig lép vissza labdáért, de így is megjátszhatatlan, marad a hosszú indítás Marcelo felé.


Marcelo fennragad, első felvonás: a németek labdaszerzést követően rögtön a fent ragadó balbekk helyét támadták, ahol tízméterekben mérhető folyosók nyíltak meg. Müller a támadás indulásának pillanatában cirka 15 méteres fórban, ráadásul embere sincs, Klose ugyanis befelé mozgásával Gustavo figyelmét is leköti. Fernandinho csak a rendszámokat olvassa, Kroos szabadon szervezhet, innen már csak ellenfélen múlik, mi lesz a kontra sorsa.


Német jobboldal: a brazilok baloldala felállt védelem mellett is önveszélyes volt, ezért a németek előszeretettel hozták fel a labdát ezen az oldalon. Ezúttal még Özil is átjött erre az oldalra, így a németek emberfölényben támadnak, miközben olyan, a védekezéshez sarlatán brazil játékosok is kénytelenek hátrafelé segíteni, mint Hulk. Fernandinhóra érdemes még figyelni, megint légüres térben mozog, sem Müller bemozgását nem veszi fel, sem Kroos-ra nem ügyel.


Marcelo fennragad, második felvonás: a brazil labdavesztést követően megint jobbról jönnek a németek, Marcelo most 20-25 méterre lemaradva követi Müllert, de Gustavo és Fernandinho is csak úton van, nem védekezik. 

A második félidő a németeknek jutalomjáték, a braziloknak kínszenvedés volt, és ezen aligha enyhített, hogy 0-7 után saját, külön bejáratú Illés Bélájuk, Oscar belőtte a becsületgólt. Elő lehet persze venni a szokásos mantrákat, miszerint ha a játékvezető behúzza a lest az ötödik német gólnál, ha a második félidő elején nem véd ilyen pazarul Neuer, ha, ha és ha. Csak épp felesleges, ez a meccs nem a szerencsén, egy vitatott játékvezetői ítéleten, vagy egy elcsúszó védő bakiján dőlt el: a brazilokat taktikailag megsemmisítették, Scolari pedig még reagálni is képtelen volt a csapata testéré zúduló ökölcsapásokra.

Lehet lamentálni a későn érkező cserékről, mi lett volna, ha eleve Ramires kezd Hulk helyett, ha Fernandinho bámészkodása helyett Paulinho energikus játékát nézhetjük a középpályán, de az utólagos okoskodásban még maguk a brazilok sem hisznek. Scolari a meccs utáni nyilatkozatában feltette a kezét, és minden magára vállalt: "a taktikát, a játékosokat, a csapatot én választottam ki, minden rajtam múlt, enyém a felelősség." Igaza van.

A németek minden idők egyik legnagyobb vb-sallerének kiosztása után egyértelműen első számú esélyessé léptek elő a tornán. A játékuk kompakt, szervezett, a játékosok taktikailag, technikailag és fizikálisan is a legjobbak közé tartoznak. Kroos a vb egyik legjobb teljesítményét hozza a középpálya közepén, Schweinsteiger tanári mélységi irányító, a brazilok ellen pedig annyira jól működött a csapatjáték, hogy még Khedira is klasszis játékosnak tűnt. Egyedül balvédőben lyukasak kicsit, de ha Löw a döntőben is úgy szervezi meg a középpályás védekezést, mint a franciák és a brazilok ellen, akkor nagy bajuk nem lehet, el sem jutnak majd Höwedesig az ellenfelek.

A brazil csapat nyilván jobb lett volna Neymarral és Thiago Silvával, de rossz útra vezet, ha személyi kérdésekre redukáljuk Scolariék bukását. A kapitány túlértékelte saját csapata erényeit, így hiába volt tisztában a német csapat erősségeivel, csúfos bukásba szaladt bele. Nem egyértelmű, hogy strukturális bajok lennének a brazil focival, de ennek a generációnak egy esélye lett volna vb-t nyerni, ha betonbiztosan és következetesen szétvédekezi az ellenfeleket. Scolari nem merte meghúzni, hogy hazai pályán bunkerbe álljon, felörlődött az elvárások, a hagyományok, és a taktikai pragmatizmus között, a végén pedig szerencséje sem volt azzal, hogy legjobb játékosa épp a legfontosabb meccs előtt dőlt ki a sorból.

Ha érdekelnek a Taktikai Zóna további elemzései, kattints a linkre, ahol az összes korábbi írásunkat megtalálod.

[1444466] 2014-07-08 22:00:00 Winner QF 1 - Winner QF 2x;
megosztom