Ez a vb eddig az őszinte fociról szól. Aki támad, jobban jár, mint akinek töri a hátát a háló. Aki kockáztat, az nyer. Aki csak a túlélésre játszik, belehal.
Még a nagy tornákra hagyományosan kifacsart reklámfiguraként érkező sztároknak is nagyon megy a bolt: Messi lubickol, Müller szakmányban rúgja a gólokat, Neymar a brazilokat, a Robben-van Persie páros pedig a hollandokat cipeli a hátán. Ráadásul jellemzően a kisebb csapatokat is az ismertebb arcaik viszik előre, Ruiz, Campbell, Alexis Sanchez, Medel, Shaqiri, James Rodriguez, Slimani, mindegyikük remekel sőt, még a végén veszett kutyaként hazakergetett Suárez is továbbpofozta az uruguayiakat a csoportból.
Vesztesek azonban mindig vannak: a hatharom.com most összeszedett öt olyan játékost, akiket valószínűleg még évek múlva is lidérces rémálmok képében fog kisérteni a torna.
Steven Gerrard, középpályás, Anglia, 3 meccs, 1 pont
Az angolok szente tehene, az Ember, Akit Még Soha Nem Vett Elő A Sajtó, most annyira gyenge volt, hogy nem tudta elkerülni a kritikát. Hodgson valamiért úgy döntött, rá építi a csapat taktikáját, de elfelejtette belevenni az egyenletbe, hogy Stevie G sem irányítani, sem úgy istenigazából védekezni nem tud, így pedig orbitálisan nagy tévedés volt az orrvérzésig erőltetett 4-2-3-1. Ráadásul Gerrard még saját magához mérten is rosszul játszott, nem voltak kulcspasszai, keveset volt nála a labda, amikor pedig mégis, akkor hatalmas hibákba szaladt bele. Az Uruguay elleni vereség alkalmával mindkét bekapott gól az ő lelkén száradt, az utolsó percekben Suáreznek adott gólpassza pedig valószínűleg pont annyira emblematikus emlékképe lesz a nagy tornákon bekövetkező hagyományos angol szívásnak, mint Seaman elkeseredett nyújtózása 2002-ből. Ha van egy kis esze, azonnal visszavonul a válogatottól, de hát ez Anglia, az az ország, ahol egy nyertelen vb-kiesés után sem merül fel a rekordösszeget kereső szövetségi kapitány menesztése.
Giorgio Chiellini, védő, Olaszország, 3 meccs, 3 pont
A Juventus bekkje valószínűleg a világ legtúlértékeltebb védője, akit annak ellenére veretes tisztelet és megbecsülés övez, hogy a klubjában és a válogatottban is egyre-másra szállítja a falrengető bakikat. Ezen a vb-n egyenesen botrányosan játszott, az egyetlen értékelhető megmozdulása az volt, amikor mértani pontossággal Suárez kinyitott szájába illesztette a vállát. Az angolok ellen kapott gólban vastagon benne volt, de sem Costa Rica, sem Uruguay ellen nem állt a helyzet magaslatán. Kíváncsian várjuk, vajon a Juventusban mi lesz a sorsa, bár illúzióink nincsenek, azt is túlélte, amikor két éve egy Eb-döntőben húztak bohócsipkát a fejére.
Igor Akinfejev, kapus, Oroszország, 3 meccs, 2 pont
Eltekintve attól, hogy Fabio Capello megint egy bűnrossz, se íze, se bűze válogatottal kínozta meg a világ futballszerető közvéleményének kollektív ízlését, alighanem Akinfejev kétségbeesett lepkevadászata ugrik majd be az oroszokról a vb-t követően. A CSZKA kapusa csapata 3 bekapott góljából szerény kettőben volt nyakig benne, ami főleg úgy egészen vállalhatatlan mutató, hogy egyébként nem egy rossz kapusról van szó. Sőt, Akinfejev 2008-ban még az Eb egyik legjobb kapusa volt (a Brazíliában szintén bakiparádét tartó Casillas mellett), annyira, hogy arról is szó volt, elviszi valamelyik európai topcsapat. Ebből végül semmi sem lett, a portás maradt a moszkvai katonacsapatnál, most pedig, hogy már a 29. évét tapossa, aligha invesztál bele senki komolyabb mennyiségű pénzt. Kár érte, ennél több volt benne.
Pepe, védő, Portugália, 3 meccs, 4 pont
A portugálok elsődleges tragédiája CR sérülése volt, de akár még ennek ellenére is továbbmehettek volna a kutyakemény G csoportból. Hogy mégsem sikerült nekik, arról vállalhatatlanul rossz gólkülönbségük tehet, az pedig javarészt a németek elleni első körös harakiri (0-4) eredménye. Ebben volt szerepe a magát teljesen feleslegesen kiállíttató Pepének, aki valamilyen megmagyarázhatatlan lendülettől vezérelve előbb belepancsolt egyet Müller arcába, majd amolyan ráadásként még le is bólintotta a földön ücsörgő német csatárt. Az USA ellen emiatt aztán nem is játszhatott, és már sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha a portugálok legjobb kezdőjükkel állhatnak ki arra a meccsre. És akkor a végére egy meredek fun fact: Pepe a németek ellen karrierje során először kapott piros lapot a válogatottban.
Luis Antonio Valencia, Ecuador, 3 meccs, 3 pont
A Manchester United szélsője már a klubszezonban is elkeserítően gyenge volt, és meglepetésre ezt még fokozni is tudta a válogatottban. Főleg úgy volt siralmas a teljesítménye, hogy egyértelmű húzóneve és csapatkapitánya volt csapatának, így még lecserélni sem nagyon lehetett, hiába lógott ki bántóan lefelé. A pontot az i-re a sorsdöntő, franciák elleni meccsen tette fel, amikor egy brutális talpalás után kiállították. Ecuador a folytatásban emberhátrányban is sokkal jobban játszott, mint előtte a vb-n bármikor, de már ez is kevés volt, elúszott a továbbjutás. Ki tudja mi történik, ha a behúzott kézifékként funkcionáló Valencia már az első meccsen megkapja a pirosat...