Alig kezdődött el a meccs, máris előnyben voltak az argentinok: egy oldalsó szabadrúgásba Rojo finoman belecsúsztatott, a meglepett Kolasinac lábára hullott a labda, onnan pedig a hálóba pattant. (1-0)
Az ezt követő időszak alapján óriási szerencse volt az öngól a dél-amerikaiaknak, nem látszott ugyanis rajtuk, hogy maguktól képesek lettek volna betalálni. Sabella mester a gyengébb egyének helyett az erős rendszerre építette a védekezést, és ezt remekül meg is oldották játékosai, azonban támadásba nemigen tudtak átmenni.
Bosznia-Hercegovina sem volt veszélyes, az elvileg ügyesnek számító játékosaik többsége ügyetlenkedett, messzire pattantak tőlük a labdák, nem működött közöttük az összjáték, így alig volt lehetőségük. Egyszer Hajrovic kapott egy szép hosszú indítást, de az átvétele rosszul sikerült, így Romero menteni tudott.
Alejandro Sabella nagyon elégedetlen lehetett az argentin csapat játékával, a szünetben pályára küldte ugyanis Higuaínt és Gagót is, ezzel átalakítva a szerkezetet is. El is kezdett feljebb védekezni az Albiceleste, ráadásul látványosan fáradni kezdtek a bosnyákok is, így hamarosan tovább nőtt a hátrányuk: Messi lódult meg az ellenfél térfelének a közepén, elfektette a fél védelmet, és középről kilőtte a jobb kapufa tövét, amiről a gólvonal mögé pattant a játékszer. (2-0)
Safet Susic is változtatott, minden elérhető csatárát beküldte, de sokáig nem látszott ennek a hatása. Messiék nagy kedvvel és látványosan játszottak, és bár tökéletesen pontosnak továbbra sem mondhattuk őket, nem tűnt úgy, hogy veszélyben forog a győzelmük. Aztán kissé váratlanul villantak a délszlávok a 85. percben: Ibisevic lépett ki Pjanic passza után a bal oldalon, és át tudta gyötörni Romero lábai között a labdát. (2-1)
A véghajrában ennél többre azonban nem volt esélyük, Messi lőhetett volna inkább még újabb gólt. Ő sem járt sikerrel, de Argentína így is megszerezte a három pontot.
Számunkra természetesen külön érdekes volt a bosnyák válogatottban a Ferencváros játékosa, Muhamed Besic teljesítménye. Az első félidőben csak dicséretet érdemelt a védekező középpályásként bevetett 22 éves labdarúgó, kellő agresszivitással és jól védekezett, ráadásul mélységi szervezőként is tökéletesen megfelelt. Sajnos a szünet után már látszott rajta, hogy a magyar bajnokság tempójához van szokva: elfáradt, így lelassult, egyre több rossz döntést hozott. Nem lógott ki lefelé csapatából, de pluszt sem tudott hozzátenni annak teljesítményéhez. Talán a piaci értékéhez igen.