Természetesen Alejandro Sabellán volt a nagyobb nyomás, hiszen a vb egyik favoritja a idei torna egyetlen újoncával találkozott. Ráadásul Higuaín is kisebb sérüléssel bajlódott, így a kezdőbe biztosan nem kerülhetett a világ egyik legjobb befejező csatára. A kezdés ennek ellenére is remekül sikerült az albicelestének: Kolasinac balszerencsés öngóljával szinte már azelőtt vezettek, mielőtt elkezdődött volna igazából a meccs.

Az első játékrészben ennek ellenére sem sikerült nagyobb fölényt kiharcolniuk a dél-amerikaiaknak. Támadgattak, az igaz, de a bosnyákok a rengeteg támadó szellemiségű játékos ellenére is remekül zárták soraikat. Messi és Agüero elöl alig kapott levegőt, mert a két középhátvéd előtt Besic prímán zárta el a passzsávot az aranylabdás elől - plusz az argentinok 3-5-2-es felállása miatt nem volt szélsőjük, aki a két vonal mellett támadott volna, így Kolasinac és Mujdza is nyugodtan besegíthetett középre.

A félidőben ezért Sabella átváltott 4-3-1-2-re, amivel átalakult az ezüstválogatott játéka. Így már hátul maradhatott Rojo, amivel legalább öten mindig figyelni tudtak a Dzeko-Misimovic-Lulic trióra; elöl di María biztosította a bal oldali széljátékot, Zabaleta pedig a jobb oldalit, ezért Kolasinac és Mujdza sem tudott annyira könnyen bejönni középre.

Messi így ráadásul azt játszhatta, amit igazán szeret, igazán tud, és amit a Barcelonában is csinál: most már nemcsak az egy szem Agüero mögött kellett befejező csatárt játszania, hanem visszajöhetett a középpályára, és mélységből indulva szabadon irányíthatta a csapata támadójátékát. Pont így jött össze a második gól is: az első félidő Agüeróval közös izoláltságával szemben most már nem volt annyira egyértelmű, kinek fog passzolni, ezért cseleznie is egyszerűbb volt; a kényszerítő után pedig úgy fektette el a védőket, mintha azok csak strandolni jöttek a Copacabanára.

Persze Safet Susic sem egy buta edző, elvégre ilyennel nem lehet kijutni a vb-re, pláne nem egy ilyen apró nemzetnek. A második gól után már nem volt miért visszafognia az agarakat, és két cserével a kezébe vette az irányítást. A jobbhátvéd Mujdza helyett behozta a csatár Ibisevicet, és átrendezte a teljes védelmet (Lulic visszament balhátvédbe, a többiek pedig mind egy hellyel jobbra tolódtak).

Milyen különbséget tud nyújtani egyetlen ember! A 74. percben Susic utolsó cseréjeként lehozta Misimovicot, és átállt 4-4-2-re. Így viszont sokkal levegősebb lett a középpályájuk, pláne ami a kontrákat illeti. Besic a végére el is fáradt, mert sorra hozta a rossz döntéseket, és gyakran túl sokáig elkísérte a bosnyák támadásokat, amivel minden egyes labdaeladás után borzasztó helyzetbe hozta csapatát.

Jelentkezzen mindenki, aki szeretné, hogy lendületből hozza Messi a csapatának védelmére a labdát, miközben Higuaín és Agüero is fenyegetik a kaput!

Persze valamit valamiért: a három középső támadó miatt nem jutott ember ki a szélekre az argentinoktól. Susic cseréje meg emiatt pont bejött: ha Lulic továbbra is balszélsőt játszik, akkor Zabaleta vigyáz rá, de mivel egy sorral hátrább került, effektíve nem maradt ellenfele, Gago pedig gyakran túl lassan ment ki elé a szélre. A 85. percben egy ilyen helyzetből gyönyörű gólpasszt is adott Ibisevicnek a Lazio játékosa, aki lefutotta Fernádezt, majd köntösbe ellőtte Romero lába között.

Ez nem volt benne Sabella tervében; ha három-négy góllal vezettek volna, akkor lehet öt perccel a vége előtt kapni egyet, de a 2-1 a legveszélyesebb vezetés. Le is hozta Agüerót, aki eléggé elfáradt a végére, és behozta Bigliát, aki olyan szűrő középpályás, mint Mascherano (még ha kevesebbet is szabálytalanodik általában). Az utolsó percekben már nem is voltak nagyon helyzetek egyik oldaloon sem, és az a szívrohamindukálás, mint ami a Svájc-Ecuador meccsen fordult elő, nem fenyegette Buenos Aires lakóit.