"Az angolok? Tizenegyesekkel? Felejtsd el, esélytelen."
Elég volt kevesebb, mint másfél évtized, és néhány peches büntetőpárbaj, hogy ma az egész világ számára nyilvánvaló legyen: a tizenegyeseket nem az angoloknak találták ki. Gerrardék és nem is olyan korai őseik 1990 óta összesen három büntetőpárbajt buktak el (sorrendben a németek, Argentína és a portugál csapat ellen) a vb-k történetében - vagyis az összeset, amelyet megvívni kényszerültek. Ez a tizenegyespárbajok 1978 óta íródó világbajnoki történetének legrosszabb mérlege, ha pedig hozzávesszük, hogy az angolok közben háromszor a sorban következő Eb-ken is pórul jártak (a németek, a portugálok, valamint az olaszok ellen), eléggé egyértelműnek tűnik a kép. Az angolok képtelenek büntetőkkel továbbjutni nagy tornákon.
De vajon van-e aki náluk is rosszabb?
Az olaszoknak például szintén volt gondjuk a büntetőlövéssel, 1990-ben hazai elődöntőt, 1994-ben döntőt, négy évre rá negyeddöntőt vesztettek el néhány rosszul helyezett tizenegyesnek köszönhetően. Aztán 2006-ban végre megszakadt a rossz sorozat, negyedszerre már nem hibáztak, és az 1-1-et követő orosz rulett végén behúzták a franciák elleni, Berlinben rendezett vb-finálét.
Ha az értékesítési arányt nézzük, az angolok akkor sem lehetnek büszkék magukra: csak minden második tizenegyesüket (14/7) váltják gólra a büntetőpárbajokban. Hogy nem ők a vonatkozó statisztika legrosszabbjai, arról a svájciak tehetnek, akik eddig egyszer kényszerültek tizenegyesekre, de akkor azonnal az összes próbálkozásukat kihagyták: a 2006-os nyolcaddöntőben sorrendben Streller, Barnetta és Cabanas is hibázott, aztán több rúgásra már nem is volt szükség, mert az ukránok hibátlanok maradtak, és 3-0-val továbjutottak.
És, hogy kik a legjobbak? Első bilkkre alighanem mindenki a németeket mondaná, és milyen jogosan: a Nationalelf összesen 18 tizenegyest lőtt büntetőpárbajokban, ebből 17 lett gól, csak Uli Stielike hibázott a történelem első párharcában, az 1982-es NSZK-Franciaország elődöntőben. Baj ott sem lett belőle, Bossis hibája után a németek mentek a döntőbe, ahol egy emlékezetes meccsen az olaszoktól szenvedtek 3-1-es vereséget.
"Hú, a braziloknál tényleg bárki bevághatja ezt a szabadrúgást."
A Selecaoban hagyományosan sok a sztár, a sztárok védjegye pedig általában az, hogy ők végzik el csapatuk pontrúgásait. Oké, a szögleteknél ez még nem különösen nagy szám, a tizenegyeseket pedig (bár az angolok és a svájciak nyilván mást mondanának) nem egy nagy truváj berúgni, de David Beckham az élő példa arra, hogy már azzal is viszonylag nagy sztárra lehet válni, ha valaki az átlagnál gyakrabban a hálóba kanyarít egy-egy szabadrúgást.
A közvélekedés szerint ebben azok a brazilok a legjobbak, ahol nem egyszer 3-4 sztár is egymásra licitálva jelentkezett a veszélyes helyről járó pontrúgásokért. És mit ad Isten, a statisztika tényleg a Selecao fölényét mutatja: a vb-történelemben egyetlen válogatott sem szerzett több gólt közvetlenül pontrúgásból, mint a brazil csapat.
És, hogy az összesen kilenc találtaból melyik a legemlékezetesebb? Nyilván egyéne válogatja, Dirceu 1978-as, Peru elleni tekerése sokak nagy kedvence, mások viszont inkább Zicóra esküsznek, aki négy évvel később a skótokat keserítette szabadrúgásból. 2002-ben Roberto Carlos volt a soros, ő Kínának lőtt bombagólt, míg egy másik legendás bombázó, Rivelino 1974-ben az NDK ellen köszönt be hasonlóképpen.
"Hagyjad, a hollandok úgyis összevesznek egymással"
A hollandokat a hetvenes években még mindenki lélegzetelállító játékukról, ás összetéveszthetetlen stílusukról ismerte a futballpályák környékén, és bár Cruyff például már akkoriban sem számított egyszerű embernek, rendszeres balhéik csak ritkán szivárogtak ki az öltözőajtókon túlra. 1990 után azonban állandósultak az összezördülések a csapaton belül.
Miután két ezüstérem után a '82-es és a '86-os vb-ről is lemaradtak, 1990-ben fokozott figyelem övezte a hollandok világbajnoki felkészülését. Főleg, mivel két évvel korábban Eb-t nyertek, és minden jel arra mutatott, hogy a van Basten-Gullit-Rijkaard tengely újra elhozhatja a rég elfeledett, Cruyff-féle aranykorszak eredményeit.
| a hollandok legjobb vb-szereplései | |
|---|---|
| 3 ezüstérem, 1 negyedik hely, 1 negyeddöntő, 2 nyolcaddöntő | |
| Világbajnokság | a hollandok szereplése |
| 1974, NSZK | döntő (NSZK, 1-2) |
| 1978, Argentína | döntő (Argentína, 1-3, h.u.) |
| 1990, Olaszország | nyolcaddöntő (Németország, 1-2) |
| 1994, USA | negyeddöntő (Brazília, 2-3) |
| 1998, Franciaország | negyedik hely (Horvátország, 1-2) |
| 2006, Németország | nyolcaddöntő (Portugália, 0-1) |
| 2010, Dél-Afrika | döntő (Spanyolország, 0-1, h.u.) |
Igen ám, csakhogy az első sikerek után egyből megjelentek a repedések is a pajzson. A keret sztárjátékosai ugyanis Koeman és Gullit vezetésével kitalálták, hogy ők aztán biztosan nem fognak Thijs Libregt kapitánysága alatt játszani, legyen inkább mindannyiuk mentora, Cruyff az edző. Ezt a szövetség vezetői persze nem vállalták be (a legenda éppen a Barcánál volt alkalmazásban, anyagilag pedig nem lett volna egyszerű "kibérelni"), inkább egy huszárvágással Leo Beenhakkert tették meg kapitánynak. Ennek aztán ugyanúgy nem örült a Koeman vezette kemény mag, a keret megosztott maradt, állítólag mindennaposak voltak a marakodások. Az Eb-címvédő együttes már habkönnyű csoportjából is alig jutott tovább, a legjobb tizenhat között pedig botrányos meccsen, de simán kikapott a későbbi győztes németektől.
Négy évvel később megint állt a bál a hollandok háza táján. Most Gullit borított a bilit, aki nem sokkal a torna előtt bejelntette, lemondja a válogatottságot, mert nem ért egyet Dick Advocaat kapitány taktikai elképzeléseivel. Az esetből persze botrány lett, a csapat egyik legjobbjának kimaradása nem csak a közvéleményt, de a csapatot is megosztotta, így már az is csoda volt, hogy a tulipánosok viszonylag kulturált és jó játékkal a negyeddöntőig eljutottak az USA-ban. Ott aztán a torna legjobb meccsén, a Romario vezette braziloktól kaptak ki 3-2-re.
A hollandok egybként nem csak a vb-ken balhéznak rendszeresen, két Eb-jük is ráment a személyes ellentétekre. 1996-ban Davids és Hiddink edző kapott össze, a középpályás ugyanis nyíltan kritizálta a kapitányt, miután kihagyta őt a svájciak elleni meccsről. Hiddink nem tűrte a beszólogatást, azonnal hazaküldte a renitens játékost. A dologból persze ügy lett, az öltözőben állítólag mág rasszista ellentétek is kialakultak. A hollandok ezek után képesek voltak arra, hogy a házigazda angolok elleni negyeddöntőben (a történelemben mindmáig egyetlen csapatként) tizenegyesekkel szenvedjenek vereséget.
Tizenkét évvel később szintén a legjobb nyolcig jutottak, akkor egyrészt Seedorf és a kapitány van Basten, másrészt két sztárjátékos, Wesley Sneijder és Robin van Persie konfliktusa zavarta össze a fejeket.
"Jók ezek az afrikai csapatok, támadni már tudnak, de védekezni még meg kellene tanulniuk"
Afrika vb-csapataitól régóta várják az áttörést a szakírók és a szurkolók, de még mindig ott tartunk, hogy soha, egyetlen válogatottjuknak sem sikerült bejutnia a legjobb négy közé. A közvélekedés szerint ennek oka az, hogy bár támadni egyre jobban tudnak, a védekezéssel még mindig hadilábon állnak, sőt, egyetlen kontinens csapatai sem védekeznek olyan rosszul, mint az afrikaiak.
A tévhit (mert ez bizony az, méghozzá vaskos) valószínűleg Zaire 1974-es vb-szerepléséből fakad. A Mobutu tábornok beteg diktatúrájából érkező csapat Jugoszláviától például 9-0-ra kapott ki, a szurkolóknak pedig az volt az érzése, bármelyik ellenfél bármikor képes lenne gólt lőni nekik. Végül 3 meccsen 14 gólt kaptak, ez azóta is a legrosszabb teljesítmény a vb-ken.
A következő példa egy jóval erősebb csapat volt, amelynek viszont szintén a védelmével voltak a legkomolyabb gondok. 1990-ben Kamerun a legjobb nyolcig jutott, de fegyelmezetlen védelmük két tizenegyest is összehozott az angolok elleni negyeddöntőn, így végül 3-2-re kikaptak. Hasonló problémákkal küzdött négy éve a Sven-Göran Eriksson vezette Elefántcsontpart is, ők is védőik gyermeteg hibái miatt estek ki idejekorán.
A statisztika viszont mást mutat: ha az összes eddigi vb-meccs összes eddigi gólját figyelembe vesszük, és kontinensekre vetítjük, érdekes eredményt kapunk. Európa és Dél-Amerika mögött Afrika csapatai kapták meccsenként átlagban a harmadik legkevesebb gólt, szám szerint 1,55-öt.
| A vb-történelem legjobb védelmei | |||
|---|---|---|---|
| kapott gól/meccs statisztika alapján | |||
| Csapat | Összes meccs | Összes kapott gól | Kapott gólok/meccs |
| Angola | 3 | 2 | 0,67 |
| Írország | 13 | 10 | 0,77 |
| Wales | 5 | 4 | 0,80 |
| NDK | 6 | 5 | 0,83 |
| Horvátország | 13 | 11 | 0,85 |
| Anglia | 59 | 52 | 0,88 |
Sőt, ha a meccsenkénti gólátlagot nézzük, Afrikáé a vb-történelem legjobb csapata: Angola eddigi három vb-meccsén mindössze két gólt kapott, ez 0,67-es meccsenkénti átlag. Jobb, mint bármelyik, valaha világbajnokságon szerepelt válogatotté.
Szerinted melyik tévhit igazolódik be a brazíliai vb-n? Tényleg kiesnek az angolok már azelőtt, hogy lehetőségük lenne tizenegyespárbajba bonyolódni? Elbuknak-e a belső feszültségek miatt a hollandok? Lesz brazil szabadrúgásgól? Tényleg a védekezés jelenti majd az afrikaiak vesztét?