A szezon játékosa
Bár a szezon elején az emlékezetes harapásért kapott eltiltás miatt hiányzott és a véghajrában már nem volt csúcsformában, ez a szezon Luis Suárezről szólt, mindent megnyert egyénileg, azonban a legfontosabbat, a csapattal a bajnoki címet nem. A Liverpool uruguayi csatára mindhárom díjat besöpörte, a játékosszervezetnél, a szakíróknál és a liga szponzoránál egyaránt ő lett az Év legjobbja. 32 bajnoki mérkőzésen 31 gólt szerzett (rekordbeállítás a 38 meccses PL-szezonban), mindet akcióból vagy szabadrúgásból. 12 gólpasszt osztott ki, utóbbi műfajban végül csapattársa, Steven Gerrard megelőzte 13-mal.
Suárez az ősszel kétszeres édesapa lett, megkomolyodott, érett, kompakt játékos, végiggürcöli a meccseket, mezőnyben rendkívül hasznos, ha kell, saját kapuja előtt szerez labdát. Volt, hogy szélsőként játszatta Brendan Rodgers, azon a poszton sem vallott szégyent, tömte a forintos labdákkal Daniel Sturridge-ot. A balhék helyett gólokban és sikerekben utazik. Nagy talány, meg tudja-e tartani a nyáron a Liverpool. Ő maga állítólag maradni akar, persze a Real Madridnál mindig van néhány talicskányi pénz világklasszisokra...
A hatharom.com véleménye: Madridban több esélye van trófeákat nyerni, de Ronaldo mellett nem róla szólna minden. A Vörösöknél ő a főszereplő, Gerrard visszavonulása után ő lehetne az abszolút vezér és a csapatkapitány. Ha távozik, biztosan megsiratják az Anfielden, emlékezni fognak rá, ám ha marad... Akkor klublegenda válhat belőle, King Kenny után lehet egy Lajos császára a Liverpoolnak. Trófeák vagy halhatatlanság vörös mezben?
Különdíj: Yaya Touré A Manchester City motorja, a világ leguniverzálisabb játékosa pályafutása legeredményesebb szezonját zárta 20 góllal valamint bajnoki címmel és Ligakupa-trófeával.
A szezon menedzsere
Tony Pulis úgy vette át ősszel a Crystal Palace-t, hogy a csapat 11 forduló alatt négy pontot gyűjtött, a közös munka végül hét egységgel kezdődött (november 23-án a Hull City ellen még az átmeneti menedzserrel, Keith Millennel nyert a Palace). Vessünk egy pillantást a keretre! Nincs rá jobb szó, szedett-vedett csapat, kölcsönjátékosok, ingyen igazolható emberek, másra nem volt pénz.
És következett a Pulis-mágia: első tíz bajnokiján egyszer kapott ki a Sasokkal, a hajrában ötször győzött zsinórban csapata. Az utolsó előtti fordulóban a Liverpool ellen 0-3-ról ikszeltek. No és nem ám a favágó-stílussal, amivel a Stoke Citynél kritizálták a walesi szakembert: ragyogóan megszervezett védekezéssel és élénk támadójátékkal, szó sincs hosszú labdákról, a Palace remekül kontrázó, gyors csapat lett a mester keze alatt. Nemhogy elkerülte a kiesést a Crystal Palace, hanem kis híján a top10-ben végzett, végül a 11. lett. Az 56 éves Pulist a Premier League Év menedzsere-díjjal jutalmazták.
Különdíj: Brendan Rodgers A fiatal északír szakember szimpatikus filozófiája második évében érett be. A Mersey-parti együttes egy hajszállal lemaradt ugyan az aranyról, de a fő célkitűzést teljesítette, öt szűk esztendő után visszatér a Bajnokok Ligájába. Rodgersszel a kormánynál szép jövő előtt állhat a csapat.
A szezon gólja
Az Everton titánja, Ross Barkley az utolsó előtti fordulóban szerzett vezetést a Manchester City ellen. Végül 3-2-re kikapott csapata, de vigasztalódhatott gyönyörű góljával. Az angolok meg annak örülhetnek, hogy végre megvan Lampard és/vagy Gerrard méltó utódja a válogatottban.
A szezon meccse
A Liverpool a 34. fordulóban 3-2-re legyőzte a Manchester Cityt, amivel a bajnokság fő esélyesévé lépett elő. Varázslatos volt a hangulat a "bajnoki döntőn" az Anfielden, a győzelem a Hillsborough-tragédia évfordulójára esett, a légkör, a tét, és maga a meccs minősége miatt különleges délután volt.
A Vörösök már 2-0-ra vezettek, a vendégek felálltak és egyenlítettek, Kompany hibája és Coutinho gólja döntött.
Steven Gerrard könnyezve ünnepelte a sikert, a lefújás után maga köré gyűjtötte a társakat, és rövid, de annál tüzesebb lelkesítő beszédet tartott.
A szezon legemlékezetesebb momentuma
Ahogyan Luis Suárezről, úgy a Liverpoolról is szól ez az idény. 24 év után ismét felülhetett volna a klub a trónra, de még mindig várni kell a 19. bajnoki, és az első Premier League-elsőségre. Pedig ha Steven Gerrard nem csúszik el 0-0-nál a Chelsea ellen... persze nem lenne fair kizárólag a csapatkapitány nyakába varrni a bukást, már amennyiben az előző évek vergődése után bukás az ezüstérem. "Captain Fantastic" talán soha nem volt még ilyen közel a bajnoki címhez pályafutása során, és meglehet, többet nem is lesz, és akkor örökre kísérteni fogja az a mozdulat... A londoni Kékek elleni vereséggel kicsúszott a Vörösök kezéből az irányítás, a City pedig élt a lehetőséggel.
A szezon igazolása
Wilfried Bonyt klubrekordot jelentő 12 millió euróért vásárolta meg a Swansea tavaly a Vitesse-től, az elefántcsontparti csatár pedig meghálálta a belé vetett bizalmat. 48 mérkőzésen 26-szor volt eredményes, a Premier League-ben 17 góllal járult hozzá a sokáig a kiesés elől menekülő Hattyúk bennmaradásához. Bony azonnal felvette az angol ritmust, szemben például Kosztasz Mitrogluval (Fulham). Nem a legkifinomultabb, legtechnikásabb csatár, de 17 gólért Fernando Torres odaadná a fél karját...
A legjobb fiatal
Egy helyett két játékost emelnék ki, két liverpoolit, Ross Barkleyt (20 éves, Everton, hat gól, 1 gólpassz) és Raheem Sterlinget (19 éves, Liverpool, 9 gól, öt gólpassz). Előbbi Roberto Martínez, utóbbi Brendan Rodgers keze alatt ment át hihetetlen fejlődésen. Amint fentebb írtam, előbbi lehet az angol labdarúgás következő klasszis középpályása Frank Lampard és Steven Gerrard után. Fizikailag erős, taktikailag képzett, és van benne egy adag egészséges pimaszság. Sterling rendkívül sokoldalú támadó, szélsőként és a Rodgers által előszeretettel alkalmazott gyémánt-középpálya csúcsán is bevethető. A két tehetségről erről a blogposztban is olvashattok. Az Év legjobb fiatal játékosának (23 év alatti) járó díjat egyébként Eden Hazard kapta (Chelsea). A belga már az előző szezonban berobbant a PL-be, ez az idény viszont Barkleyról és Sterlingről szólt ebben a kategóriában.
A szezon legrosszabb játékosa
Marouane Fellainit 32 millió euróért (...) igazolta át a Manchester United az Evertontól. A belga középpályás egy középcsapatnak erőssége volt, a Manchester Unitedben azonban nem tudott maradandót alkotni. Na jó, ne szépítsük, katasztrofális szezonja volt. Épphogy felét megnyerte a párharcoknak (51.8 %), 19 bajnokiján átlagban 1.7-szer szerzett labdát, védekező középpályásként. Lassú, esetlen volt, a pálya bármelyik részén. Sérülés miatt a szezon közepén hiányzott, de nem a csapatból.
A szezon legrosszabb igazolása
Nagy a verseny Erik Lamela, Roberto Soldado és Fellaini között, utóbbinak pedig már oda is adtuk a Citrom-díjat. A spanyol csatár sem lehet büszke magára, de legalább egyszer-egyszer belerúgott úgy a labdába, hogy abból gól lett. Lamela 30 millió euróért érkezett a Romától, a Tottenham új klubrekorder igazolásaként. Mérlege kilenc meccsen 327 perc volt, ezalatt öt kísérletből kétszer találta el a kaput, mielőtt januárban megsérült, és hosszabb időre kidőlt. Az Európa Ligában azért volt egy gólja.
A szezon bukása
David Moyes és a Manchester United "érdemelte ki" ezt a címet. Eleinte úgy véltem, időt kellene hagyni Moyesnak a munkára, építkezésre, de meccsről-meccsre egyértelműbbé vált, hogy ma igencsak divatjamúlt az a fajta stílus - céltalan ívelgetések, beadások -, amit erőltetni akart a Manchester Unitednél. Negatív rekordok sorát döntötte meg a gyárvárosi együttes, ott volt a Liverpool és a Manchester City elleni 3-0-s hazai vereség vagy az Olimpiakosz elleni 0-2 a BL-ben. Sir Alex Ferguson ugyanezzel a kerettel bajnok volt... Száz százalékig nem kenném a skót edzőre a felelősséget, ugyanis David De Gea kivételével pocsék szezonon vannak túl a játékosok. Nagyon látványos volt Wayne Rooney és Robin van Persie összeférhetetlensége, volt olyan mérkőzés, amikor csak középkezdésből passzoltak egymásnak.... A következő szezonban kiderül, hogy a vasszigorú Louis van Gaal meg tudja-e újítani a Unitedet. Na és Moyes? Egy kiscsapatnál ismét kibontakozhat.
A Tottenham is sokat tett azért - Garteh Bale eladásán túl is -, hogy az övé legyen a legnagyobb bukás, de a tavaly nyáron több mint 122 millió euróból (.....) megerősített gárda az Európa Liga-indulást legalább megcsípte.
A nagy fordulatok és a nagy bukások éve volt a 2013-2014-es évad, soha rosszabbat. Máris nagyon várjuk a folytatást, amikor kiderül, mire megy a Manchester United Louis van Gaallal, megragad-e az élmezőnyben a Liverpool, és igazol-e végre egy épkézláb csatárt a Chelsea. A hatharom.com-mal nem maradtok le semmiről!