Josep Guardiola valamit elhibázott a Bayern játékosainak felpörgetésénél, ugyanis Ribéryék kissé túlpörögtek, ugrottak a Real játékosainak minden megmozdulására. Ilyenek persze voltak, az arra hajlamos játékosok kezdettől fogva cukkolták az ellenfelet és húzták egy kicsit az időt. Ettől persze a hazaiaknak nem kellett volna olyan leventególokat kapniuk, amilyeneket kaptak.
A vendégek első szögleténél senki nem vette fel a lendületből érkező Sergio Ramost, majd pár perccel később egy szabadrúgásnál is csak azzal próbálkozott Mario Mandzukic, hogy belerúgjon a spanyol hátvédbe. Sikerrel járt, de ettől Ramos még két gólt fejelt, idegenben 2-0-ra, összességében 3-0-ra vezetett a Real Madrid.
Innentől természetesen csak kontrákra volt szüksége a Királyi Gárdának, és egyet remekül végig is vittek a 34. percben. Benzema Bale-hez, ő Ronaldóhoz, a portugál pedig a kapuba továbbított, így már öt gólt kellett volna szereznie a továbbjutáshoz a Bayern Münchennek. (0-3)
A hazaiak a szünetig még inkább a balhéval voltak elfoglalva, a fordulás után viszont egy időre jócskán leültek. Ráadásul Guardiola a fejelésre egyedül képes Mandzukicot is leültette, így az íveléseket nevetve fejelgették el Pepéék, de a lapos labdáknál sem volt velük szemben sok esélye a középre küldött Müllernek. Távoli lövésekből veszélyesebb volt a Bayern, de Robben és Kroos vagy nem találtak kaput vagy annyira távolról lőttek, hogy Casillas könnyedén leütögette a labdát.
A második félidő második felében Ribéry, majd a helyére beküldött Götze is veszélyeztetett, de nem voltak képesek bevenni a kaput, ellenben Ronaldo egy sorfal alatt a jobb alsóba küldött szabadrúgással végképp összetörte a bajor lelkeket. 0-4-gyel zárult a visszavágó, nem lesz címvédés, a Real Madrid jutott a döntőbe.
Ez legutóbb 2002-ben sikerült nekik, akkor legyőzték a Leverkusent. Edzőjük, Carlo Ancelotti viszont azóta negyedszer ért már oda a fináléba. Korábban háromszor a Milannal sikerült ez neki, azokból a döntőkből kettőt megnyert.