Taktikai Zóna

Még a kupadöntőt is Simeone nyerte meg a Realnak!

Hihetetlen egyszerű, de hatásos játékot talált ki Diego Simeone, az Atlético Madrid edzője. Carlo Ancelotti ezért kölcsönvette azt a kupadöntőre, a változtatni képtelen Gerardo Martino pedig makacssága okán jól be is nyelte azt.

Ancelottival együtt SImeonét is dobálgatták a blancók / AFP

Egyrészt sajnálom, másrészt meg örülök is neki, hogy két szempontból sem jött be az előzetes tippem. Tulajdonképpen a jó edző definíciója ugyanaz, mint az okos emberé: aki hajlandó (és tud is) tanulni a saját hibáiból. Szerda esti kupadöntő alapján pedig kiderült: Carlo Ancelotti igen, de Gerardo Martino nem tartozik ebbe a kategóriába.

A Barcelona argentin mestere ugyanis megint azt a tizenegyet küldte pályára, amelyiket ő és elődje, Tito Villanova is bevetett a nagy meccseken, mint például a múlt heti Atlético Madrid elleni BL-negyeddöntőben. Fábregas megint kezdő volt, az ő érdekében pedig Iniesta és Neymar is a kedvenc pozícióján kívül játszott.

Jó, oké, meg lehet érteni a logikáját a dolognak: azzal, hogy tulajdonképpen négy középső középpályással (Busquets, Xavi, Fábregas és Iniesta) játszik a csapat, biztosítják a labdabirtoklási előnyt. De ennek csak egy olyan csapat ellen lenne értelme, amely ugyanannyira a labdára van hangolva, mint a katalánok, márpedig egyetlen gárda sincs a világon, amelyik játéka centrumában ennyire a labdabirtoklás állna. Az összes többi klub ellen csak annyit vesz észre az ember, hogy nincs kinek passzolni, mert senki nem fut be a védők mögé... úgyhogy nem a gólszerzésért, csak a labdatartásért passzolgatnak tovább, egészen addig, amíg el nem veszik tőlük, és le nem kontrázzák őket.

A kezdőcsapatok

Ennek a l'art pour l'art játékstílusnak pedig két meccsen Diego Simeone találta meg az ellenszerét a legjobban. Elég ha csak felsoroljuk az idei Atlético-Barcák eredménysorát: négy döntetlen, egy Matracos-győzelem, ami pláne annak az ismeretében istenes, ha összehasonlítjuk a két játékoskeret minőségét.

Sima 4-4-2-t formázott a Real Madrid védekezése

Ancelotti ezért (aki ebben a szezonban a 4-3-3-at próbálgatta a Barcelona ellen - mindkétszer sikertelenül) úgy gondolta, ha már az ő rendszere nem működik, akkor kölcsönveszi Simeonéét. Tulajdonképpen egy az egyben ugyanazt játszotta a Real Madrid, mint az Atlético, és Ronaldo hiányában még a személyzet is hasonló volt, mint a Matracosok kezdő tizenegye. Elöl egy mozgékony izomembert (Benzema-Costa) egy gyalogkakukk (Bale-Villa) támogatott, akikhez fellépett balról az irányító (Isco-Koke), jobbról a cselgép (di María-Arda), védekezésben pedig két egymásra tolódó négyes sor igyekezett kiszorítani középről a Barca passzológépeit.

A Barcelona labdaszerzése után fenemód letámadott a Real

Hogy a hasonlóság még nagyobb legyen, a meccs elején ugyanúgy letámadott mint Simeone csapata, és az első tizenöt-húsz percben alig hagyta élni a Barcelona védőit. Persze nem segített a katalánoknak az sem, hogy Pinto volt a portás; a veterán hálóőr nem csak echte kapusként, a lövések védésében rosszabb, mint Valdés, hanem lábbal is, abban viszont nem is kicsit.

Már az Atlético ellen is majdnem bebénázott egy hazaadást, és szerencséje volt, hogy Adrián fellökte. Azóta viszont alig bíznak benne a társak, és még ha fenemód letámadják őket, akkor is megpróbálják nélküle megoldani az esetet. Így viszont kimarad egy variációs lehetőség, azaz még könnyebb megakadályozni, hogy kihozzák a labdát.

A Barca ahogy egy héttel ezelőtt, úgy most sem tudott ezzel a középre betömörödő négyes blokkal mit kezdeni. Akkor lehetett volna halvány esélyük az áttörésre, ha mindkét szélen egy igazi támadó kap szerepet, de Iniesta ugye alapból nem ezért van ott, Neymar számára pedig idegen terep a jobb oldal. Ezt még Martino is elismerte, mielőtt újra betette volna őt oda.

Ezért csak a két felfutó szélső hátvédben bízhatott a Barcelona, abban hogy az ő sebességük, mozgékonyságuk hozza meg az eredményt. Ez inkább csak elképzelés nélküli beadásokat produkált, gólveszélyt alig. Pláne hogy egyetlen olyan játékos nem volt a katalánok frontvonalában, aki megtámadta volna a labdát, hanem mindenki a második hullámban várta a lasztit. Ennek a játéknak az egyik legkilátástalanabb jellemzőjeként nemegyszer Alba várta a hosszún Alves keresztjeit; márpedig ha a balhátvéded a legveszélyesebb fejjel az egész csapatodból, akkor valamit rosszul csinálsz...

Ráadásul az, hogy csak a felfutó hátvédek voltak veszélyesek akcióból, ez ellen a Madrid ellen még kevésbé volt előnyös, mint egyébként. Úgy hogy a királyiak 4-4-2-t játszottak, sokkal jobb helyzetből indulhattak a szélsőik, akik lendületből vezethették rá a Barca védelmére a labdát, plusz Benzemának és Bale-nek is könnyebb lett kimozogni a szélekre, hogy széthúzzák a katalánok amúgy is sérülésektől megtizedelt védelmét.

Di María gólja ezért amennyire előre kitervelt, annyira parádés is volt, de csak az első félidőben Bale és Benzema is a balszélen betörve mutatott rá, hogy itt lehet valami keresnivalója a fővárosiaknak.

Kiszorította Messit középről a Real, az argentin így kénytelen volt a jobb oldalon helyet keresni

Martino egészen a hatvanadik percig bírta támadócsere nélkül (bár a szünetben megcserélte Iniestát és Fábregast, illetve lehozta a megsérült Albát): ekkor Cescet Pedro váltotta. A kis tenerifeivel mindenki visszakerült a megfelelő helyére: Iniesta ,,teljes munkaidőben" a középpályára, Neymar a bal oldara, illetve így már Alvesnak sem volt muszáj annyit felfutnia. Egyből veszélyesebb is lett a gránátvörös-kék társulat, s bár Bale lesgóljánál szerencséjük volt (a walesi szögletből fejelt a hálóba Pinto árnyékra futását követően), de legalább megdolgoztak az egyenlítésért.

Bartra gyönyörű fejese sokat nem ért: a Barca annak ellenére is képtelen volt mást játszani, hogy ezután már nem nehezedett rájuk tonnás súllyal a ,,gólt vagy halált!" nyomása. Tovább tartogatták a labdát Messi klasszisát Downinggá redukálva: az argentin csak nulla meggyőződéssel ívelgetett a jobb oldalról.

Öt perccel a vége előtt csak egy Pepe-fejes kellett hozzá, hogy megadja magát a Barcelona: egy Messi-beadás után a portugál kobakjáról a labda Iscót találta meg, aki egy végtelenül folyékony támadás keretében előbb Coentraóhoz passzolt, az egykori benficás labdájából pedig Bale került szemtől szembe Bartrával. A védő még egészségesen is csak a kondenzcsíkot tudta volna követni, nemhogy sérülten; a walesinek csak el kellett pöccintenie a labdát a védő mellett, hogy őt simán lefutva folytassa tetemes vételárának törlesztését.

Bale gólja után Ancelotti egyből reagált: két szélsője és egy csatára helyett behozott két védekező középpályást és egy centerhalfot, 5-4-1-gyel megpróbálva kibekkelni a hátralévő perceket. Érdekes lett volna megtudni, hogy csiholnak ebből támadójátékot, ha hosszabbításra kerül a sor; olyan sok pedig nem is kellett hozzá, mert Neymar gyönyörű kiugratást kapott Xavitól - de Casillas mellett a kapufa is a Reallal volt, és megőrizte a megérdemelt vezetést.

Bár gyakran szokták mondani, hogy egy mérkőzésből nem szabad kiindulni, ha futballról van szó, ez azonban már a sokadik ,,egy mérkőzés" volt, amikor a Barcelona ezzel a kezdővel állt ki egy nagyobb meccsen, és eddig mindig ők itták meg a (trágya)levét. Makacssága miatt Martinót csak megróni lehet - mármint hogy ennyire ragaszkodik egy nem működő szerkezethez -, vele ellentétben viszont Ancelottinak csak csillagos ötöst adhatunk, amiért belátta, miért nem működik, amit korábban csinált, és nem szégyellt kölcsönvenni mástól egy rendszert, ami nyerő fegyver lett.

Király-kupa, döntő
Barcelona - Real Madrid 1-2 (0-1) INFO
 
Gól: Bartra (69.), ill. di María (11.), Bale (85.)
Sárga lap: Neymar (17.), Mascherano (53.) ill. Isco (3.), Pepe (17.), Alonso (88.)
 
Barca: Pinto - Alves, Bartra (Sánchez, 87.), Mascherano, Alba (Adriano, a szünetben) - Xavi, Busquets, Fábregas (Pedro, 60.) - Neymar, Messi, Iniesta. Vezetőedző: Gerardo Martino.
 
Real: Casillas - Carvajal, Pepe, Ramos, Coentrao - di María (Illaramendi, 85.), Modric, Alonso, Isco (Casemiro, 89.) - Benzema (Varane, 90.), Bale. Vezetőedző: Carlo Ancelotti.
[1682570] 2014-04-16 21:30:00 Barcelona - Real Madridx;