A két edző közül Rodgersnek volt több döntenivalója: a Vörösök edzője az idényben már legalább öt játékrendszerben pályára küldte fiait, és valamennyiben elég jól is szerepeltek. Az északír ezúttal kitartott a legutóbbi győzelmeket hozó gyémánt középpályánál (4-4-2), ráadásul nem óvatoskodott a személyzettel sem, a szűrő Lucast és a passzív Allent a padon hagyva Coutinho és Sterling is kezdett.

A Citynél Manuel Pellegrini csak két formációt használt idén, úgyhogy könnyebb volt a dolga annak, aki a Polgárok kezdőjét akarta megjósolni. A chileinek nem kellett kockáztatnia sem, mert a vesztett pontok tekintetében kettővel jobban is állt, mint a szomszédvár, úgyhogy biztos, ami biztos alapon a kockázatos 4-4-2 helyett a stabilabb 4-2-3-1-re szavazott.

Az első fél órában hihetetlen tempóban rohamozott a Liverpool. Aki látta az utóbbi hetekben a meccseiket, azoknak nem okozott ez meglepetést. Rodgers a karácsonykor elvesztett két derbi óta kezd leszokni a labdabirtoklásra épülő játékról, és inkább meghúzza a mérkőzések kezdetét, hogy aztán a vezetést megszerezve elképesztően látványos kontrajátékot játszasson.

Ebben segített nekik a gyémánt középpálya is. A Liverpool kvartettjéből egyénileg egyikről sem lehet elmondani, hogy világklasszis lenne a maga posztján, úgyhogy Rodgers ezen a meccsen ,,sok lúd disznót győz" alapján állította ki ezt a csapatrészt a City fedezetsora ellen. Tourét Henderson, Silvát pedig Gerrard fogta úgy-ahogy; de pont amiatt, hogy kettővel többen voltak, még az sem lehetett probléma, ha esetleg kicselezték őket, vagy Nasri belépett a pálya közepe felé: a mennyiségi - és ezért a labdabirtoklási előny - is a Poolnál volt.

A Vörösök ezt természetesen arra használták fel, hogy szélvészgyorsan meginduljanak Hart kapuja felé. Különösen Sterling volt elemében, aki a fentebb említett létszámelőny miatt különösen szabadon mozoghatott akár ki, a szélekre...

... vagy akár befuthatott a City meglehetősen lassú mozgású középhátvédei mögé is. Egy ilyen mögéfutásból meg is szerezte a jamaikai születésű, de már angol válogatott a vezetést csapatának. Igaz, hozzá kell tenni, hogy cseleit Hart és Kompany is úgy megették, mint a szegényember a választási kampányt.

A Vörösök a szokásukkal ellentétben ezután sem álltak vissza, hanem tovább nyomták a gázpedált. Rodgers tisztában volt vele, hogy a City ellen nem lesz elég egy gól, mert annyit úgyis lő majd az ellenfél is. Sterling még az SAS-en is túltett (akik meglehetősen visszafogottan játszottak), sprintjeivel sem Fernandinho, sem Touré sérülése után Javi García nem tudott lépést tartani. Így harcolt ki egy szögletet a jobb oldalon; Gerrard fejesét pedig Hart hatalmas bravúrral védte, de Skrtel csúsztatásával már a háromoroszlánosok kapuvédője sem tudott mit kezdeni.

A második gólnál ugyan úgy nézett ki, mintha nyeregben lenne a Pool, de ekkor elkövettek egy kis híján fatális hibát. A szlovák gólja után túlságosan is nagy önbizalommal kezdtek el játszani, pedig messze nem volt lefutva a meccs; ráadásul ekkor kezdtek el visszaállni, hogy védekezésből megpróbáljanak kontrázni.

Ezt azonban a Sunderland vagy a West Ham ellen meg lehet csinálni, de a Manchester City azért már egészen más kávéház. A Polgároknak egyenesen ez a játéka, hogy a labda birtokába kifárasszák az ellenfelet, és egy középcsapattal ellentétben a technikai tudásuk is megvan hozzá, hogy kijátsszák a labdát a túltelített centrumból a szélekre, ahol védtelen volt a Liverpool védelme.

A szünet előtt már lehetett látni, hogy kezd feltámadni a City: Mignoletnak hatalmasat kellett védenie a Touré kiválásával szabadabbá váló Fernandinho lövésénél. Pellegrini viszont igazából egy cserével kapcsolt eggyel magasabb fokozatba; pár perccel a fordulás után Navas helyére Milnert hozta be.

Ez első ránézésre visszalépésnek tűnik, már ha a minőséget tekintjük, de a spanyol az első félidőben semmit nem produkált, játéka meg amúgy is klasszikusabb szélsőjáték, ami az ellenfél megverésére és a center felé beadásra irányul - Dzekónak viszont nem sok esélye volt a levegőben a hihetetlen masszív Skrtel-Sakho páros ellen.

Milner viszont nem az oldalvonal mellett igyekezett Flanagan mögé férkőzni, hanem a balhátvéd és Sakho közé lépett be, a beadásokat pedig Zabaletára hagyta. Ezzel nyerőt húzott Pellegrini: az ár kezdett megfordulni; azzal, hogy önként és dalolva átadta a kezdeményezést a Liverpool az ellenfélnek, beengedte a meccsbe David Silvát, aki az első félidőben alig ért labdához, a másodikban viszont a meccs embere volt. A csere után tíz percen belül kétszer is kényszerítőből a védelem mögé játszotta Milnert, akinek először csak az alapvonal mögül sikerült gólpasszt adnia, másodjára viszont már nem hibázott.

Nem sokkal később Silva a túloldalon játszott össze Nasrival, majd beadását Johnson és Mignolet közös erővel szerencsétlenkedte a kapuba. Márpedig ha egy csapat öt percen belül két ugyanolyan gólt kap, akkor ott nagyobb gond is van, mint egy sima koncentrációvesztés.

Rodgersnek ezért kapóra jött Sturridge sérülése - már ha lehet ilyesmit egy olyan játékosról írni, aki 20 gólnál tart a bajnokságban. Az egyébként is elég halvány csatár helyett azonban bejöhetett Joe Allen, akivel átállt 4-1-4-1-re a Liverpool, így kevésbé lettek védtelenek a széleken a Vörösök.

A City rohamait ez megakasztani nem tudta, maximum az lett kevésbé egyértelmű, hogy hol van a hazai csapat gyenge pontja. A győztes gólt így is megszerezhették volna, ha Agüero jobban passzol, de az argentin félig sérülten messze nem volt annyira gólveszélyes, mint máskor.

A tavalyelőtti bajnok szurkolóinak balszerencséjére ez nem volt igaz csapatkapitányukra, Vincent Kompanyra. A belga bekket általában a világ legjobb középhátvédei közé szokták számolni, ezúttal viszont a mindhárom gólban vétkes centerhalf a tragikus délutánt egy NB I-es lufttal tetézte meg, amit Coutinho bevágott, megnyerve egy félig már elvesztett meccset .

Nem érdemelte meg a vereséget a Manchester City, amely ugyan pocsékul kezdte a derbit, de a szünetre felszívta magát, és a Liverpool reflexből elkövetett visszaállása miatt irányította a második félidőt. A világoskékek ráadásul Suárezt és Sturridge-et is úgy kivették a játékból, ahogy még a bajnokságban senki - Kompany azonban a legrosszabb időpontot választotta ahhoz, hogy élete egyik legborzalmasabb teljesítményévek Gerrardéknak ajándékozza a bajnoki címet.

Persze ebbe még a Chelsea-nek is lesz egy kevés beleszólása...