Állítólag rombolni könnyebb, mint építkezni. Én azért vitatkoznék ezzel. Ha ugyanis a romokból kell építkezni, akkor nagyon meg kell gondolni, mit, miért, meddig bontunk le. Olyan ez, mint egy félresikerült kapcsolat. Ha a felek mindent felégetnek maguk után, esély sincs az újrakezdésre, ha viszont hagynak maguknak kapaszkodót, akár ismét összejöhetnek. Hogy valami konkrétumról essen szó, és futball is legyen benne, néhány magyar klubban mostanában érdekesen alakul a (háttér)munka, van, ahol tervszerűen tataroznak, csak azt dobják ki, ami árt. Aztán olyan is akad, ahol a rothadó szerkezetet próbálják renoválni, mintha nem ismernék a mondást, miszerint sz...ból nem lehet várat építeni.

A PMFC tulajdonosának téli bejelentése után kevesen gondolták, hogy a csapat végigjátssza a szezont. Matyi Dezső úgy döntött, hogy mivel a bank nem teljesítette annak a szerződésnek a feltételeit, amely alapján ő szponzorálta a klubot, jogi lépéseket tesz, és január elsejétől távozik Pécsről. Az üzletember aztán belekeverte az ügybe az MLSZ-t, az önkormányzatot, annyi jóérzés - ahogyan ő fogalmazott, felelősség - azonban szorult bele, hogy kijelentse, mindent megtesz annak érdekében, hogy a csapat befejezze a bajnokságot, és megtalálja új gazdáját. Az edzők és a játékosok úgy reagáltak a történtekre, hogy miközben fogalmuk sem volt, kapnak-e pénzt tavasszal, ha igen, mikor és mennyit, elkezdtek nyerni, a PMFC hétről-hétre feljebb lépett a tabellán. Utólag aztán kiderült, hogy a váratlanul jó szereplés mögött az akaraton, a lelkesedésen, az önbecsülésen és a szakmai munkán kívül más is van - ígéret. Azzal viszont nem érdemes virítani a piacon, merthogy ,,a hitel almás". A fizetésükre váró játékosok ezért úgy döntöttek, figyelemfelkeltés gyanánt az egyik edzés helyett a konditeremben töltik az időt, hátha ez az utólag sztrájknak nevezett lépés rádöbbenti a tulajdonost, hogy illene eleget tennie a szerződésben vállalt kötelezettségének - ha már megígérte... Fordítva sült el a dolog, fejenként 150 ezres büntetés lett az akció vége, de a rombolás ezzel nem ért véget. Aki ugyanis nem volt hajlandó tárgyalni az idény végén lejáró kontraktusáról, pláne annak meghosszabbításáról, az másnap egy ajtóval arrébb, a tartalékok öltözőjében vetkőzhetett. A leghatásosabb a legjobbal példát statuálni, az (első) áldozat Koller Krisztián volt, de a pénteki, Újpest elleni szánalmasan gyenge produkciót elnézve lesznek még követői. Lőrincz Emil vezetőedző és társa, Márton Gábor a kínos szituációt nem kommentálja, de talán helyesebb úgy fogalmazni, nem tudja elmondani a véleményét, merthogy mindketten szájzárat kaptak. Ezért aztán nem meglepő a meccs utáni nyilatkozat sem, miszerint azért ülték végig a találkozót a kispadon, és nem a tőlük megszokott vehemenciával segítették a csapatot, mert lefagytak a hidegben. Hogy felengednek-e a következő fordulóig, nem tudom, mint ahogyan azt sem igazán értem, egy fél lábbal már a klubon kívül lévő tulajdonos milyen meggondolásból folytat a csapat jövője szempontjából meghatározó jelentőségű tárgyalásokat. Pláne úgy, hogy egy korábbi sáros ügyet sem mosott még tisztára, ennek pedig az lehet a következménye, hogy a szintén a pénzére (tízmillióról van szó) váró Supka Attila felszámolási eljárást indíthat a PMFC ellen.

A fehérvári történet sem egyszerű, a különbség annyi, hogy ott van pénz dögivel, a futball viszont eltűnt a pályáról. A Videoton meg a dobogóról, és ha a folyamat nem áll meg, a nemzetközi szereplésnek is lőttek. José Gomes szombati kifakadását nem tudom másként értékelni, mint egy hamvába holt ellentámadásnak, ugyanolyannak, mint amilyeneket a csapat produkál tavasszal az éppen soros ellenfelével szemben. A pécsi példával ellentétben itt a tulajdonos hallgat, a háttérből figyeli az eseményeket, hagyja, hogy az edző eméssze magát, és ahogyan azt nálunk ilyen esetekben nevezik, közös megegyezéssel távozzon. Csakhogy ennek a tehetetlenségnek a legnagyobb vesztese a csapat és a szurkoló, ám úgy fest, ez most senkit nem érdekel. Egyvalaki szólalt meg az ügyben, Kovács Ferenc, a klub tiszteletbeli elnöke az nso.hu-nak adott nyilatkozatában keményen bírálta Gomest: ,,Szerintem csak a saját teljesítményét próbálja menteni a vezetőedzőnk, mert amit most művel, az szisztematikus rombolás. ...José Gomes ugyanazokat a hibákat követi el, a szezonokat rendre romokban kezdi az együttes, semmi javulást nem tapasztalni, sőt!...Szisztematikus rombolás folyik a klubban a portugál edző részéről. Ki merem jelenteni, hogy José Gomesnek nincs meg a tudása ehhez a feladathoz. Már csak ezért sem a játékosok hibája a gyenge szereplés. Akarnak ők, de nincsenek megfelelő kezekben. Borzasztóan bánt ez a produkció, mert tényleg mindent megkap a csapat...Csak vergődést tapasztalni a lelátóról, annál nagyobb szégyent, hogy a Videotont saját szurkolói, joggal, folyamatosan kifütyülik, nem tudok elképzelni. Tehetetlenségükben fütyülnek, már akik még kijönnek, mert lassan kiürül a stadion. De megértem azt, aki már ki se jár. Még egy évig él Gomes szerződése, én azonban remélem, mielőbb történik valami. Lenne ötletem, minek kellene történnie, de nem szeretném a vezetőket megelőzni.”

Pakson viszont megpróbáltak elébe menni a dolgoknak - ha már a tabellán nem sikerült az előzés. A csapat továbbra is kieső helyen áll, a döntéshozók nem vártak tovább, egy héttel ezelőtt megerősítették posztján az edzőt, két játékossal pedig szerződést bontottak. A mezőkövesdi második félidő talán igazolja a döntést, bár az is lehet, hogy mindez későn történt, elkerülhetetlen a búcsú. De legalább mindenki azt tette, ami a dolga, és azt kapta, amit megérdemel.

Végül nézzük a pápai példát, ami szintén rombolással kezdődött, ám aki elindította, az jó érzékkel arra is ügyelt, hogy tudjon belőle építkezni. Tóth Bálint két héttel ezelőtt, a Fradi elleni 4-0-ás zakó után beletaposott jó néhány játékos lelkivilágába, amikor többek között azt fejtegette: ,,A realitás nálunk az, hogy a bent maradás a cél. Vannak, akik megijednek és háttal mennek ki a pályára...A magyar fiatalokat érdemes összevetni a külföldi fiatalokkal, gondolkodásban, mentalitásban hatalmas a különbség. Az őszi és a mostani csapatom között a különbség ég és föld, de a vezetők akarják az NB I-et. A magyar játékosokat nem érdekli, ha az edző megdöglik, kirúgják...A magyar játékosok mentalitása borzalmas. Olyan a társadalom, hogy ilyen emberek nőnek fel. Az utánpótlásról nem is beszélve...Az öltözőben azt mondják, hogy ez a hatvannégy éves öreg szatyor ne dumáljon. Köszönöm, egy élmény volt". Ami ezután történt, az is...Győzelem a Pécs ellen, döntetlen Fehérváron, kilenc pontnyi távolság a kieső helytől. Nem állítom, hogy az e fajta konfliktuskezelés mindig, mindenhol hatásos, és a vészhelyzetből nincs más kiút.

Az viszont bebizonyosodott - a Videoton és a PMFC esete tökéletesen igazolja -, hogy egy csapatot kétféleképpen lehet leépíteni. Szisztematikusan, vagy rombolással. És még pénz sem kell hozzá...