Kimi Räikkönen az elmúlt bő egy évtized legmegosztóbb F1-es pilótája. Egyrészt ízig-vérig playboy, hűvös, megközelíthetetlen és különc, másrészt viszont van az a fránya tény, hogy alig-alig tudja csak aprópénzre váltani tehetségét. Egy vb-t ugyan behúzott 2007-ben, de egyrészt az az évezred mákja volt (két futammal a vége előtt 17 pontos hátrányban volt, innen az esély matematikailag is alig kimutatható), másrészt azóta is makacsan tartja magát a legenda, hogy a Ferrari elleni kémkedés miatt elmeszelt McLaren egyszerűen nem nyerhetett vb-t abban az évben.

Ja, és ugye akkor volt az emlékezetes Alonso-Hamilton hirig is, akik kafán kiütötték egymást a finn elől.

Azóta Kiminek volt egy leheletgyenge (2008) és egy autójához képest közepes (2009) szezonja, majd tartott két év szünetet, mielőtt a Lotusszal 2012-ben visszatért. Itt eleinte egészen kiválóan ment, két éve például a szezon minden futamán célba ért (és egy híján mindegyiken pontot is szerezett), dobogós lett, futamot nyert, hátán cipelte a Renault kiválása miatt megingó istállót. Tavaly szintén jól indult, Ausztráliában az ő győzelmével kezdődött az év, de ahogy fogyott a pénz a csapat alól, úgy hagyott egyre alább a finn lelkesedése is. Amikor bejelentette, hogy visszatér a Ferrarihoz, el is engedte az évadot, onnantól kezdve a csapattárs Grosjean vette a hátára a csapatot, és verte el Kimit kb. úgy, mint jég a határt.

Idén meg eddig az van, hogy amikor Alonso nagyon akarja, akkor simán elveri.

Melbourne-ben mindhárom szabadedzésen, az időmérő mindhárom szakaszában (egybe Räikkönen be sem jutott, annyira gyenge volt), és a futamon is simám Kimi előtt végzett. Ezen a héten Malajziában a finn szépített, a három szabadedzésen elkalapálta Alonsót, de ahogy megérkezett a tét, a kocka ismét fordult. A spanyol a mai időmérő összes részében jobban szerepelt, mint Räikkönen, a végén negyedik lett, míg csapattársa csak hatodik.

De miért nem megy Kiminek?

Klasszikus szurkolói válasz, hogy elnyomják, naná, anno Massa ellen is azért veszített két éven (2008-2009) át folyamatosan, mert a kis brazilnak az a Nicolas Todt volt a menedzsere, aki egy bizonyos Jean Todt fia. Ha valaki véletlenül nem értené, ne ijedjen meg, túl sok logika nincs a dolog mögött, a lényeg annyi, hogy Kimi sohasem kap ki, őt csakis durva és gátlástalan csalással lehet elveretni. A legenda eredetét valamikor 2005 második felében kell keresni, ekkor fordult elő ugyanis néhány futamon át, hogy Räikkönen hiába volt rendszeresen gyorsabb a világbajnoki riválisának számító Fernando Alonsónál, szétesett alatta az autó. Nyilván nem magától, Kimi ellen már akkor is munkálkodott valami rejtélyes és velejéig gonosz háttérhatalom, ami nem engedte, hogy nyerjen.

Van aztán a másik oldal, a remegő kézzel gépelő ellenszurkolóké. Ők azt mondják, a finn egy fakezű ripacs, aki vezetési tudása alapján sehol sem lenne, de sajnos olyan jól játszotta el a mindenre nagyvíben ejtő, hűvös rosszfiút, hogy a benne rejlő piaci érték miatt eddig minden csapatában előtérbe kellett őt tolni. A McLarennél előbb az őt 2002-ben még elverő Coulthard, majd Montoya égette meg magát miatta, pedig mind a ketten gyorsabbak voltak nála. De hát a visítozó tinilányok, a nedves bugyik, a tonnaszám érkező szerelmes levelek még a legzordabb szívű csapatfőnökök szívét is meglágyítják, és ha arról van szó, simán az aranytojást tojó tyúknak kezdenek kedvezni. Ugyanez volt a Lotusnál is, ők tulajdonképpen a Kimi keltette reklámérdeklődés miatt maradtak egyáltalán életben, nyilván nem engedhették, hogy valami tejfelesszájú kvázi-újonc (Grosjean) elverje. Mikor bejelentette, hogy megy, el is engedték a kezét, meg is látszott az eredményeken.

A középvonalasok, akik próbálják józanul és objektívan szemlélni az eseményeket és a finn képességeit, úgy vélik... Ja, nem, várjunk csak, ilyen emberek nem léteznek.

De miért nem?

Hát azért, mert a Räikkönen-rejtély az utóbbi tíz év F1-ének legizgalmasabb témája. Nincsen benne középút, de mindenkinek van róla véleménye. Igazi nagybetűs vita, ami legalább annyira parttalan, mint amennyire releváns, és mivel vélhetően senkinek nincs benne igaza, látjuk azt a piaci rést, amibe be tudunk nyomulni. Innentől kezdve árgus szemekkel követjük a finn idei teljesítményét, és természetesen beindítjuk a nagy számlálót is, ami az Alonsóval vívott párharcát hivatott lekövetni.

Egyelőre 10-3 az állás, innen folytatjuk alkalomadtán.