A pénteki Felcsút-Paks után igazi fővárosi rangadóval folytatódott az NB I tavaszi nyitófordulója, a Honvéd az Újpestet verte 3-2-re.

Bár viszonylag sok gól esett, az igazi izgalmakat nem ez, hanem Menczer Tamás, a mérkőzés kommentátora tartogatta számunkra. Nagyjából a mérkőzés felénél kezdett fejtegetésbe arról, hogy bár a kispestieknél is sok a légiós, ami az Újpestnél van, na az már aztán túlzás. Ráadásul - mint többször hangsúlyozta - ezek a légiósok "semmivel sem jobbak" a hazai fiataloknál, akik viszont így egyszerűen nem jutnak elég lehetőséghez, és nem tudnak fejlődni.

Régi mantra, és nincs is sok jelentősége, de engem személy szerint nagyon érdekelne, hogy mégis, milyen tehetséges, a külföldi tucatlégiósoknál semmivel nem rosszabb fiatalokról van szó ilyenkor? Mert ahogy én körbenézek a magyar mezőnyben, nemhogy tehetséges fiatalokat, de középszerű ígéreteket is csak elvétve látok. És oké, tény, hogy az idehozott légiósok sem a labdarúgás da Vincijei, de a helyzet az, hogy azért vannak itt, mert a mi saját fiataljaink még az ő szintjüket sem ütik meg. Ez van.

Elég csak ránézni az U21-es csapatunkra: Albániától Ausztrián át Spanyolországig minden szembejövő ellenfél röhögve verte őket az Eb-selejtezőkön. Kontinenstornán ezzel a korosztállyal generációk óta nem jártunk, esélyünk is csak jó tíz éve volt egy pótselejtezővel, azóta semmi.

A játékosaink a kutyának sem kellenek, emberemlékezet óta nem fizetett senki 1 millió fontnál többet magyar tehetségért. Még az egyiptomi U20-as bronz sem sokat lendített a helyzeten, akit véletlenül elvittek, az is menekült haza az első adandó alkalommal (Simon, Simon, Németh, Kádár, Gosztonyi). Ott tartunk, hogy miközben a horvátok 17 éves szupertehetségeket passzolnak le a Barcába és az Interbe, mi még mindig a lassan 25 éves Komantól várjuk a berobbanást. Mert, hogy még van egy csomó ideje, fiatal tehetség, satöbbi. Frászt.

Vegyük már észre, könyörgöm, hogy a világ elhúzott melettünk. És nem, nem azért mert rosszul menedzseljük az egyébként tonnaszám felbukkanó tehetségeinket, hanem mert alig, vagy egyáltalán nincsenek ilyen tehetségeink. Radó, akit mostanság sztárolni szokás, húsz és fél évesen 56 NB I-es bajnoki 19 gólnál jár (ebből hét született tizenegyesből), a videotonos Kovács mérlege pedig 70/7. Tényleg van, aki látja bennük a jövő Törőcsikjét, Nyilasiját, vagy akár Dzsudzsákját?

És ők tényleg a képzés csúcsát jelentik, rajtuk kívül alig vannak reprezentánsai korosztályuknak az NB I-ben. Jellemző statisztika, hogy miközben a horvát bajnokságban nyolc 18 év alatti játékos is játszott már a most futó szezonban, addig nálunk csak egy, a pécsi Kővári kapott lehetőséget. Ő a Mezőkövesd elleni idegenbeli meccsen volt időhúzó csere.

A kérdés az, leszünk-e olyan naivak, hogy elhisszük, tényleg a szemét, olcsó külföldiek miatt nem kapnak lehetőséget csillogó tehetségeink, vagy belátjuk, hogy egyszerűen elfogytak? Rossz a képzés, a magyarok sehova sem kellenek, nem ütnek meg semmilyen szintet sem. 

Vagy tud valaki ellenpéldát mondani?