Ahogy azt a mérkőzés előtt ki-dr. Watsonoztuk, Pellegrini a végén tényleg betette a kezdőbe Kolarovot Clichy elé. Természetesen Silva nem maradhatott ki, ő középre került, a felépülő Fernandinho elé; legelöl pedig Negredo birkózott a Barcelona védőivel.

A spanyol óriás feladata pedig tényleg az volt, hogy birkózzon; a City játékának csak nüansznyi része, de általában a bal oldali támadó a legelső, aki leggyakrabban kilép a védők közül. Ezúttal azonban Negredo a jobb oldalon kapott helyet. A chilei mester arra a Mascheranóra tette rá a madridit, aki sebessége miatt általában inkább takarítani szokott Piqué mögött, minthogy közvetlen fizikai kontaktusba kerüljön az ellenfél védőivel. Ezúttal a Mérnök figyelmessége miatt Piqué és Mascherano szerepet cserélt, mert Negredo a beíveléseknél tudatosan kerülte azt, hogy Piquével kelljen ugrania egy labdáért, és teljesen érthető okokból a nála tíz centivel alacsonyabb argentin oldalát választotta.

A túloldalon egyetlen húzás volt valamelyest váratlan: Pedro helyett Fábregast nevezte Martino. Ezt is meg lehetett azonban teljesen racionálisan magyarázni: mivel a Barcelona mestere előre kijelentette, minél többet igyekeznek birtokolni a labdát, hogy elvegyék a City kedvét a meccstől, ezért logikus volt, hogy még egy fedezetet tesz be a csapatba. ,,Tata" ráadásul ügyelt a részletekre: azzal, hogy Fabregas a középpályán kezdett, kevésbé tudta rábírni a csapatot a folyamatos kiugrásainak megjátszására. Ahhoz túl sok volt a védőfeladata, hogy ilyesmivel is törődni tudjon - egy meg nem adott (de szabályos) góllal végződő támadás kivételével.

Az első tíz-tizenöt percben abszolút irányította a találkozót a Barcelona. A kiírt 75-25-ös labdabirtoklási arány talán nem is tükrözte a két csapat közötti hatalmas különbséget, ami a tudatosságot és az összeszokottságot illeti; a katalánok amint elvesztették a labdát, egyből visszaszerezték azt, aztán a végletekig járatták a játékszert egymás között.

Ebben nagy szerepe volt - ahogy előre sejteni lehetett - a szélsőhátvédeiknek. Nem volt olyan támadás, amit Alves és Alba ne kísértek volna; emiatt a rajtuk védekező Kolarovnak és Navasnak is vissza kellett futnia velük, nem egyszer hatfőssé bővítve a hazai védelmet, ami miatt mélyebb pozíciókban simán meg tudta tartani a labdát a vendégcsapat.

Fertályóra után azonban ledobta magáról a megilletődöttség bilincsét a City, és elkezdett futballozni. Kompany gyors indítása után Silva kiugratásával Negredo lépett ki, és kiszorítva ellőtte a kapu előtt keresztbe a labdát. Az utolsó momentumot tekintve egy az egyben ugyanilyen támadásokkal végezték ki az otthoni rangadókon az ellenfeleket, ami szintén jelezte: ha a keret más is, a játék azért megmaradt.

A félidőig azonban így sem esett gól, és szerintem a két öltözőben mindenkinek a fejében megfordult: nem is kell, hogy gól essen. Talán az idegenbeli gólokat fontosnak számító rendszer hibája, talán nem, de az elmúlt években - ahogyan egyre tudatosabb lett a játék - már mindenki meggondolja, hogy (akár hazai pályán is!) ki merjen-e támadni, amikor nem muszáj.

Mindez azonban hatalmasat változott egyetlen rossz helyen és rossz időben elkövetett labdavesztés miatt. Az 53. percben Busquets tett arról, hogy Navas elveszítse a bogyót egy labdakihozatalnál - a City védelme pedig körülbelül annyira volt szervezett az ellentámadásnál, mint a bölcsészgólyatábor. Kompany hatalmasat hibázott, amikor a lehetséges két jó megoldásból (vagy marad a helyén, vagy befelé sasszézik) a harmadikat választotta, és egyenesen vonalban visszarohant a kapu irányába. Ezzel visszahozta a játékba az addig lesen álló Messit, másrészt pedig nem zárta le a passzsávot sem. Demichelist emiatt csak bűnbaknak lehet kikiáltani, de a párharcot eldöntő momentumban igazából a belga volt a legnagyobb vétkes.

A vezetés birtokában egyre extrémebb lett a meccs: a Barca ráült a labdára, a City pedig kizárólag előreívelésekkel, kontrákkal próbálkozott. Mindkettőben benne volt kulcsemberünk, Alves: a vendégek közül szinte ő volt az egyedüli, aki Hart kapuja felé mozogva próbált meg elszakadni védőjétől, így három alkalommal is ziccerbe került, de volt, amikor nem bírt elég gyorsan visszaérni - Clichy pedig majdnem, de csak majdnem ki is használta ezt.

Végül a brazil az utolsó percben gólt szerzett, s ezzel nyomatékosította: éppen dinamikussága miatt az egyik legfontosabb tagja a Barcelonának, amely nélküle pedig meglehetősen híján lenne ennek a tulajdonságnak. S hogy Pellegrini kudarcot vallott-e a megállításával? Ha az eredményt nézzük, igen; ha azonban azt, hogy legmegbízhatóbb emberének hibája miatt állítottak ki csapatából egy embert, aki miatt le kell hoznia Kolarovot, akkor már annyira nem egyértelmű a helyzet...