Pedig annyira nem tűnt egyértelműnek a párharc; a Spurs - amióta Tim Sherwood átvette André Villas-Boastól a karmesteri pálcát - legutóbbi hat Premier League-találkozójából ötöt megnyert, többek között a Southamptont, a Swansea-t és a Manchester Unitedet is idegenben legyőzve. És ami talán még fontosabb, beindult a gólgyártás is Észak-Londonban: a portugál utolsó félévéhez képest (17 bajnoki, 16 gól) a féltucat meccsen szerzett 14 gól egyenesen parádésnak mondható.
Manuel Pellegrini csapata még jobb passzban volt; a Polgárok december hetedike óta, azaz majdnem két hónapja nem veszítettek még pontokat sem, utoljára pedig még Sunderlandben, november közepén kaptak ki. Azt egyből a Spurs kiütésével bosszulták meg (6-0), azóta tizenegy meccsen 35 góllal messze a legtermékenyebb csapat az övék Angliában.
A két menedzser közül Sherwood volt az óvatosabb, hiszen kivette a csapatból Soldadót, és Gylfi Sigurdssont nevezte a helyére, de természetéből fakadóan teljesen más pozícióra. Az izlandi a balszélre került, Eriksen pedig középen, Adebayor mögött kapott helyet, aki valamivel támadóbb szerepet játszott, mint egyébként. A togói Soldado mögött általában afféle visszavont csatárt játszik inkább, akinek az a feladata, hogy összekösse a középpályát a csatársorral; ezúttal azonban eggyel előrébb inkább a góllövés volt a feladata Kompanyék kimozgatása mellett.
A City azonban embertelenül precízen tartotta pozícióját, és úgy betömörült a pálya közepére, hogy csak a szélsőiben bízhatott a hazai csapat. Clichy és Zabaleta viszont annyival jobban játszott, mint Lennon és Gylfi, hogy hat, illetve kilenc szereléssel (a mezőnyben messze a legtöbbet teljesítve) teljesen levették a pályáról a Spurs szélsőit.
A City uralta az első félórát; Agüero kapufája és Dzeko fenyegetései után nem mozgatták sokat a középpályán a labdát, hanem Kompany egyből felpasszolta azt Silvának, aki továbbtette azt Dawson és a harmadnapos Chiriches közé a szélsebesen berepülő argentinnak, aki Lloris mellett finoman a hosszúba pörgetett.
Ebből az egy támadásból le lehetett szűrni a mérkőzést eldöntő két momentumot:
1. Navasszal ellentétben (aki csaknem végig a vonal mellett dekkolt, és csak akkor indult el befelé, ha Zabaleta felért a támadással, ő pedig nem tudott beadni így sem) Silva hihetetlen sokat változtatta a helyét, ha csapatánál volt a labda. A labdaszerzést követően a balszélső pozíciójában szinte egy pillanatig sem maradt, hanem egyből beindult középre, a támadás sebességétől függően vagy Touré és Fernandinho elé (ilyenkor lelassult a támadás), vagy a Tottenham középpályája mögé. Ez történt az első gólnál is: balszélsőből egészen jobbösszekötőig elgaloppozott a spanyol, aki így harmadik utasként túlterhelte a Spurs középpályáját; Dembélé és Bentaleb Fernandinhóra és Touréra csak-csak tudott figyelni, de a három a kettő elleni mutatvány már meghaladta a képességeiket.
2. Ezzel sem lett volna gond, ha Eriksen és Adebayor végez érdemi védőmunkát. A furcsa páros azonban nem mondhatni, hogy nagyon megerőltette volna magát; Kompany is gond nélkül játszotta be a labdát Silvának, aki ilyen hatalmas szabad területen ritkán szokott elszúrni egy átadást.
A csapatmunka hiánya amúgy is meglátszott a Tottenhamen; a következő negyedórában még kilenc (!) kísérletet élt túl Lloris, mire csapatának sikerült megbontania a City védekezését Adebayor kimozgásaival a balszélre, és valamilyen szinten meg tudta tartani a labdát. Szerencséjükre Agüero is lesérült, akinek a sebessége elég mélyre szorította a Spurs védelmét ahhoz, hogy Silvának legyen helye a középpálya mögött tevékenykedni.
A második félidőben így a spanyol visszább került, s inkább a félpálya környékén tevékenykedett, mint a háromnegyedes (trequartista) pozícióban.
De mire kiderült volna, hogy miben változtattak a csapatok a szünetben, addigra már el is dőlt a meccs: Dzeko kiugrása és Rose becsúszása után két gólos és emberhátrányban esélytelen volt, hogy a Spurs pontot szerezzen. Pláne, hogy két perccel később Zabaleta is kilépett Rose hűlt helyén, és akadálytalanul passzolt középre, amiből Dzeko sokadik próbálkozására végre nem csak a kaput találta el, de még gólt is szerzett.
A találkozó utolsó félórájában - bár nem tett le Tim Sherwood csapata a gólszerzésről, de esélytelenek voltak megszerezni a labdát az azt eldugó Citytől - csak az volt a kérdés, hogy mennyi lesz a vége. Jovetics első angliai gólja és Kompany inzaghis pöcije után pedig az is végleges lett: immár nyolcadszor (!) lőtt ötöt a szezonban a tipikusan chilei játékot játszó, az ibériai technikát és gondolkodást a folyamatos védelem mögé lőtt bepasszokkal vegyítő City, amely egy pillanatra sem veszi le a lábát a gázpedálról.
Premier League |
---|
23. forduló |
Tottenham Spurs - Manchester City 1-5 (0-1) INFO |
Gól: Capoué (59.), ill. Agüero (15.), Touré (51.- büntetőből), Dzeko (53.), Jovetics (78.), Kompany (89.) |
Sárga lap: Adebayor (40.), Naughton (64.), illetve Touré (33.), Demichelis (40.), Zabaleta (76.) |
Kiállítva: Rose (50.) |
Spurs: Lloris - Walker, Dawson, Chiriches, Rose - Lennon, Bentaleb, Dembélé (Capoué, a szünetben), Gylfi (Naughton, 55.) - Eriksen (Holtby, 83.) - Adebayor. Menedzser: Tim Sherwood. |
City: Hart - Zabaleta, Kompany, Demichelis, Clichy - Navas, Touré (Nasztaszics, 64.), Fernandinho, Silva (Kolarov, 80.) - Agüero (Jovetics, 45+1.), Dzeko. Menedzser: Manuel Pellegrini. |