Szerdától vasárnapig Európa legjobb műkorcsolyázói veszik birtokukba a budapesti SYMA-csarnokot, ahol a szocsi olimpia előtti utolsó nagy eseményt, a 2014-es Európa-bajnokságot rendezik meg. A magyar színeket a Turóczi Dóra, Major Balázs jégtánckettős, egyéniben pedig Forgó Kristóf képviseli. Az Európa-bajnokság előtt szervezett pályabejárást kihasználva a hatharom.com a hatvanas-hetvenes évek egyik legkedveltebb hazai műkorcsolyázójával, a végig a Ferencváros színeiben versenyző, majd évekig Svájcban edzősködő Almássy Zsuzsával beszélgetett.

- Milyen érzés, hogy a magyar sport hosszú idő után Szocsiba nem tudott delegálni egyetlen műkorcsolyázót sem az olimpiára?

- Ez borzasztó dolog, de sajnos most ez van. Mi nyári sportokban vagyunk világhírűek, elsőrangúak, utánozhatatlanok, és a téli sportokra ezért talán kevesebb figyelem jut. Sajnos műkorcsolyázásban is egyre nehezebb kvalifikálni. De szerencsére sok magyar korcsolyázóban benne van a lehetőség, hogy eljusson Pjongcsangba a 2018-as téli olimpiára. Újabban az alapokról kezdve kezdték el építeni nálunk a sportágat, nagyon sokan kezdték el óvodás, iskolás korban a korcsolyázást és ennek biztosan meglesz a hatása néhány év múlva. De szerintem nem is az a legfontosabb, hogy hány magyar korcsolyázó jut ki az olimpiára, hanem az, hogy a korcsolyát, mint téli sportot az óvodákban és iskolákban is támogassák, hogy a gyerekekből később egészséges felnőttek legyenek.

- A mostani műkorcsolya mezőnyben van-e személyes kedvence, akit nagyon szeret nézni a televízióban?

- Sok kedvencem van, de azt sajnálom, hogy olyan gyorsan változik a műkorcsolyázás. Az én időmben még 8-10 éven keresztül szinte ugyanazok versenyeztek, most viszont nagyon gyorsan cserélődnek a versenyzők. Ez azért van, mert a legjobbak sokkal hamarabb kiégnek, hiszen sokkal magasabbak a követelmények.

A téli olimpiák történetében eddig négy olyan magyar női sportoló volt, aki hazánk zászlaját vihette a megnyitóünnepségen: Almássy Zsuzsa - 1972,  Egyed Krisztina - 1994, 2002, Darázs Rózsa - 2006 és Sebestyén Júlia - 2010

- Jelenleg milyen kapcsolata van a korcsolyasporttal?

- Egészen tavalyig még edzősködtem (formációs műkorcsolyában is), de akkor abbahagytam végleg, igaz ettől én magam még gyakran eljárok korizni. A barátnőimmel gyakran elmegyek a Műjégre, ezt a sportot ugyanis nem lehet abbahagyni. A mai napig szívesen megyek fel a jégre a lányaimmal vagy korábbi tanítványaimmal. A múltkor voltunk az Arena Plázában, ahol eleinte nem volt senki a jégen. Amikor odamentünk, a fiatalok a kasszánál furcsán néztek ránk, hogy ez a két öreg mit keres itt. De aztán egy fél óra múlva már felvont szemöldökkel jöttek ki, és láttam, hogy az ajtó mögül méregetnek, hogy miként korcsolyázgattunk...

- Pályafutása során Universaide-győztes (1970) volt, emellett vb-bronzot és három Európa-bajnoki érmet is szerzett, ezek közül melyik volt a legkedvesebb?

- Legszívesebben az 1967-es ljubljanai Európa-bajnokságra emlékszem vissza, amelyen félig sérülten versenyeztem. A rövidprogram után a harmadik helyen álltam, de lesérültem és úgy volt, hogy a kűrben már nem is fogok tudni indulni. Akkor azt mondtam az edzőmnek, hogy én mindenképpen indulni akarok, mert a közelség okán sok magyar szurkoló volt kint, és az ő szeretetük majd segít, hogy elteljen az a négy perc. A végén szerencsére állva tudtam maradni, gyorsan lement a kűr, ráadásul még a harmadik helyet is sikerült megőriznem.

- Önről köztudott, hogy 1964-től kezdődően három téli olimpián is versenyzett, a legemlékezetesebb talán az 1972-es szereplése, lévén akkor az egész téli olimpia egyetlen magyar résztvevője volt Japánban. Ez volt egyben a legszebb emlékű olimpia is?

- Az olimpiák mindig egészen különleges élmények. Az első azért volt emlékezetes, mert akkor a szervezők leszállítottak az egyik buszról, és átadtak a magyar csapatnak, mondván, hogy olyan fiatal (13 éves) vagyok, hogy biztos elloptam valakinek az akkreditációs kártyáját. A legszebb élmény persze az volt, amikor 1972-ben Sapporóban indultam, és az ötödik helyemmel két olimpiai pontot szereztem a magyar csapatnak. A legkedvesebb képem, ami most is ott van odahaza a falamon, amikor a sapporói megnyitóünnepségen én viszem be a magyar zászlót a stadionba...

- Az oroszok komoly dilemmával szembesülnek a szocsi olimpia előtt, mivel férfi műkorcsolyában csak egy főt indíthatnak. Ön ki mellett tenné le a voksát, a múltat képviselő Pljuscsenko vagy a fiatal és a decemberi országos bajnokságot megnyerő Kovtun mellett?

- Ez nehéz kérdés, de én azt mondom, hogy Pljuscsenko hiába óriási nagy korcsolyázó, neki már talán elmúlt az ideje. Ő olyan sokáig volt az élvonalban, hogy ezt a nyomást hosszabb távon nem lehet bírni. Ha csak az eredményeket nézzük, akkor a fiatal Kovtunnak több esélye lehet az olimpián. Pljuscsenko persze ma is nagyon tud korcsolyázni, ő egy hatalmas egyéniség, de kérdés, hogy a bírók is így érzik-e. Pljuscsenko korcsolyázását amúgy órákig tudnám nézni a bemutatókon...