Kezdjük a legegyértelműbbel: Te Pintért választottad volna? 

Én kultúrateremtésben és stílusban gondolkozom, Pintér eredményességben és játékrendszerben. Az én felfogásom egy hosszú távú, jövőnek szóló felfogás, Pintéré egy rövid távú, a holnapnak szóló elképzelés. Ebből talán már egyértelmű, a válaszom az, hogy nem, természetesen nem Pintért választottam volna. 

Miért nem?

Pillinger Mihály már 2002-ben leírta, hogy mi a legfontosabb feladat a magyar labdarúgással kapcsolatosan, de valamiért rajtam kívül ezt szinte senki nem veszi komolyan. Gondolatainak lényege, hogy meg kellene határozni, milyen stílust jelenítsen meg a magyar futball. Hogy őt magát idézzem, "e kérdés tisztázása azért fontos, mert a stílus vezérfonala az ország labdarúgó kultúrájának. Ahhoz igazodnak a szakemberek, a játékosok, az ellenfelek, azt várja el a közönség. Ebből fakadnak az utánpótlás nevelés célkitűzései, életkorfüggő proritásai. A szakembereknek mielőbb ki kellene dolgozniuk, hogyan lehetne visszatérni a magyaros stílushoz, természetesen annak korszerűsített változatához." Erre a szerepre, erre a feladatra Pintér már csak az előbb általam elmondottak fényében sem alkalmas.

Mi szólhatott akkor mégis mellette az MLSZ-ben?

Feltehetőleg az MLSZ-ben sem filozófiában és kultúrateremtésben gondolkoznak. (Ferenczi Attilát idén augusztusban bízta meg az MLSZ a magyar futballtradíció felkutatásával és dokumentálásával. Erről szóló cikkünket ide kattintva olvashatod - a szerk.) Elég csak megnézni az MLSZ stratégiai programját, abból is éppen az eszme, a rendező elv hiányzik, ami összefogná az egészet. Nem véletlenül mondta Vági úr (az MLSZ főtitkára - a szerk.) a sajtótájékoztatón, hogy az MLSZ stratégiai programja három beavatkozási területen önállóan is megállja a helyét. Ez a három terület a tömegesítés-infrastruktúra, az NB I színvonala és működése, valamint a válogatott eredményessége. És igaza is volt, a baj csak az, hogy ha nincs mindenek felett álló rendező elv, akkor ezek a fejlesztendő területek egymástól függetlenül haladnak majd, és végeredményben nem fog kijönni az a hatás, ami az egyes területek összehangolt működésével elérhető lenne. Ez pontosan olyan, mint amikor egy zenekar karmester nélkül koncertezik. Minden hangszeres pontosan eljátssza azt, ami a kottáján van, akkor, amikor éppen kedve van. A zene összhatásában viszont csak egyetlen, nagy, értékelhetetlen hangzavar lesz. Az egyes zenészek nem fogják érteni miért ez a káosz, hiszen ők pontosan azt játszották el, ami nekik le volt kottázva. Eredmény mégsem lesz. Ez pontosan így igaz az MLSZ esetében is: minden szereplő helyesen és jól dolgozik, mégis, az összehangoltság hiánya miatt az elvégzett munka végeredménye katasztrofális.

Korábban többször is hangsúlyoztad, hogy egy kapitány feladatai közé a kultúrateremtés, a kultúra-újrateremtés is tartozik. Alkalmas lehet erre Pintér? 

A kultúrateremtés mint elvárás csak a magyar szövetségi kapitánnyal szemben követelmény, mert a magyar labdarúgó kultúra az egyedüli a világon, amelyik kihalt. Ugyanakkor a kultúrateremtés egyik, sőt, talán a leggyorsabb formája, ha a válogatott játéka irányt mutat a klubcsapatoknak. Azonban ez biztosan nem fog bekövetkezni, mert Pintér eddigi munkájára a célfutball a jellemző, nem pedig a stílusos futball. Ami egyébként nem jelenti feltétlenül azt, hogy Pintér rossz edző, sőt. De erre van egy személyes példám.

Majdnem az összes NB I-es edző foglalkozását volt alkalmam látni, mint a Futball Tréner újság szakújságírója, és azt kell mondjam, hogy Pintérnek nagyon is tudatosan felépített és jó edzései vannak. Ráadásul amiben különösen jó, az a hibajavítás, ez pedig kulcsfontosságú egy csapat életében. Itt nem technikai hibákról beszélek, arról, hogy a játékos nem tud passzolni és ezt észreveszi, hanem a játék folyamatosságát biztosító helyes támogató játékról, labdakérési ütemekről, vagy átvételi irányokról. És ez jó, erre szükség van a válogatott háza táján is.

Akkor tehát mondhatjuk, hogy egyetértesz Csányi Sándor MLSZ-elnök azon kijelentésével, miszerint Pintér a taktikailag talán leginkább felkészült magyar szakember? 

Ha jól emlékszem, Csányi úr úgy fogalmazott, hogy Pintér taktikailag kiemelkedik a magyar mezőnyből. Ezt azért a fentiek ellenére is enyhe túlzásnak érzem. A legnagyobb baj azonban nem ez, hanem, hogy - mint már említettem - ide kultúrateremtő stílusedző kellene, és nem taktikus vagy stratéga. Ezzel együtt persze az is időszerű lenne már, ha egyszer és mindenkorra az alapfogalmakban megegyezne a magyar labdarúgó iparág, mert mindenki csak dobálózik a szakszavakkal, taktika, játékrendszer, stílus, stratégia, játékkoncepció - de valójában mindenki ötletszerűen használja ezeket. Csak néhány példa a sajtótájékoztatóról: Csányi Sándor elmondja, hogy U15-től kezdve ugyanabban a játékrendszerben kellene játszania a válogatottaknak, majd Pintér erre válaszul kifejti, hogy több játékrendszert fog játszani a csapattal. Két mondattal később már az a téma, hogy az utánpótlás válogatottaknak ugyanabban a stílusban kell játszania, mint a nagy válogatottnak, viszont közben Pintér egy mukkot sem beszélt a csapat stílusáról. 

A Győr vagy Pintér korábbi csapatainak játékát elnézve mire számíthatunk a válogatott szakmai életében? Van-e olyan formáció, taktika, stílus, játékszervezés, amiben Pintér töretlenül hisz, és amiből valószínűleg a válogatott élén sem enged majd?

Én célfutballra számítok. Többnyire védekezz és kontrázz. Az, hogy éppen melyik játékrendszert favorizálja, azt nem tudnám megmondani. Pintér védő volt, így szakmai gondolkodását ez alapjaiban meghatározza. Bármennyire is elcsépelten hangzik, ez fontos kitétel, elég csak megnézni például a Mezőkövesdet: Véber György gondolkodását is alapjaiban meghatározza, hogy nem csak irányító-szervező középpályás volt, hanem egyben stílusfelelős is.

Hozhat-e Pintér kinevezése új lendületet a magyar labdarúgásba? Elindulhatnak-e vele, az ő útmutatásai alapján azok a változások az utánpótlás-nevelésben és az edzőképzésben, amiről olyan sok szó esett október, azaz Egervári Sándor lemondása óta?

Válogatott fronton mindenképp új lendületet hozhat, hiszen Egervárival ellentétben a csapatnak legalább lesz egy alapjátéka, amit korábban három év alatt sem sikerült elérni. Valószínűleg a versenyeztetés is jobb lesz, mert nem "nevenincs kamendusz" ellenfelekkel fogunk felkészülni, hanem erősebb csapatokkal, és ott könnyebben kiderülnek a hibák, illetve az, hogy ki az, aki alkalmas, és ki az, aki nem tud magasabb szintű elvárásoknak megfelelni.

Azt, hogy az utánpótlás-nevelésben előbbre lépjünk Pintér által, kizártnak tartom, mert tudomásom szerint sohasem dolgozott gyerekekkel, így nincs meg ezen a területen a tapasztalata. Az edzőképzésben nem tudom, hogy mennyi szerepe lehet, de tudomásom szerint a felnőttképzés szervezetileg egy teljesen más terület, mint a felnőtt és az U21-es válogatott felkészítése, vagyis ha lesz valami ráhatása, akkor az MLSZ belső struktúrájához is hozzá kellene nyúlni, mert egyébként hatásköri túllépést fog elkövetni. Ugyanakkor azt csak remélni tudom, hogy a magyar futballt nem arra a játékértelmezésre akarjuk ráállítani, amit Pintér követ.

Egyetértesz-e azokkal a hangokkal, amelyek úgy vélik, Pintér kinevezése a hagyományos, Mezey-Egervári-Varga-féle vonal győzelmét jelenti a megújulást követelők ellenében?

Ezt nem tudom megítélni, mert nem biztos, hogy Pintér a Mezey-féle vonalhoz tartozik. Egyébként én nem látom a megújulást követelőket sem. Csak olyan csoportokat látok, akik mindig az aktuális történéseket kritizálják, de koncepcióval nem rendelkeznek. Olvasatomban az egész kapitánykeresés lényege az volt, hogy olyan embert hozzon a szövetség, aki képes kijavítani az Egervári által a munkássága alatt kitermelt hibákat. Olyat, aki Egervárival ellentétben keménykezű. Aki nem szerethető csapatot akar, hanem harapósat. Ennek a szerepnek Pintér abszolút megfelel. Nála valószínűleg nem fognak hitehagyottan játszani a játékosok. Lesz alapjátéka, amihez minden körülmények között ragaszkodik, és mivel annak idején nála mutatkozott be Huszti az NB I-ben, ez a kérdés is megoldódhat. (Időközben a szélső cáfolta, hogy az új kapitány hívására revideálná álláspontját, és elmondása szerint továbbra sem szeretne szerepelni a válogatottban - a szerk.) Viszont az is valószínű, hogy Pintér is fog hibákat kitermelni, és ha éppen nem lesz eredményes, akkor majd a fejére olvassák, jó magyar szokás szerint. Vegyük észre, ez pontosan olyan, mint a szocializmus. Valami rossz volt, hoztak rá egy szabályt. A rossz eltűnt, azonban a szabály által egy újabb rossz termelődött ki. És ez így ment évtizedekig, holott a fő probléma a téves eszmerendszer volt. 

Szerinted mi lett volna a jó döntés ebben a helyzetben?

Szerintem a kapitányválasztásnál nem a jelöltek elképzelésit kellett volna meghallgatni, hanem el kellett volna nekik mondani, hogy az MLSZ pontosan mit vár el. Milyen stílust, milyen játékot, milyen eszmét. Onnantól a kérdés már egyszerű: le tudja-e oktatni, vagy sem? Ha igen, akkor ön lesz a kapitány, ha nem, akkor köszönjük az idejét. És ettől a perctől a számonkérés is baromi egyszerű, mert mindenki látni fogja a pályán, hogy sikerül-e megvalósítani a célkitűzést, vagy sem. Úgy érzem, hogy megint a gombhoz kerestünk kabátot és nem fordítva, ahogy kellene.

Mersz tippelni? Kijut a csapat Pintérrel a 24 csapatos Eb-re?

Benne van a pakliban, hogy kijutunk, mert Pintérben több potenciál van, mint Egerváriban volt. De ettől még nem találunk vissza önmagunkhoz, a mi identitásunkat jelentő kultúránkhoz, ami sokkal fontosabb, mint az Eb-re való kijutás. Ezt főleg azért lenne jó látni, mert sokakban az a kép él, hogy az eredményesség és a kultúrateremtés két, egymást kizáró dolog. Pedig nem így van, sőt, épp ellenkezőleg: egymást erősítő a hatásuk. Összességében azon a véleményen vagyok, hogy a magyar futball ismételten elveszteget egy lehetőséget és egy pár évet. A kultúrateremtés megoldása így nem a szövetség segedelmével, hanem külső erőkkel fog végrehajtódni. Vagy az egyesületek által, vagy a szurkolók segítségével, vagy az edzőképzés segítségével, vagy éppen általam. Mert mint már sokszor elmondtam, a kultúrateremtés frontján missziót teljesítek. A stílus gyűjtőfogalomként, mint mindennek a lényege azóta került be a közbeszédbe, mióta megjelent a magyar tradícióról szóló könyvem. Igaz, a szakemberek legtöbbje nincs tisztában a fogalom értelmezésével, lényegével és annak oktatási módszertanával. A kultúra, filozófia hiányáról is azóta beszélünk, mióta publikáltam, hogy a magyar futball betegségének fő oka, a labdarúgó kultúra eltűnése. A diagnózis már régóta adott, mi mégsem akarunk belekezdeni a terápiába.