Mégis csak igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a magyar futballban bármi megtörténhet. És itt most nem feltétlenül az eredményekre gondolok, azok nem baj, ha kiszámíthatatlanok, a körbeverések legalább némi színt visznek a szürkeségbe. Az utóbbi évtizedekben többször emlegetett, a sportágat körülvevő közeg produkál olykor érdekes, sokszor érthetetlen dolgokat. Ricardo Moniz menesztése nem ebbe a kategóriába tartozik. Nyolc meccs, hat pont, hetedik hely, ennyi bőven elegendő ahhoz, hogy boruljon a kispad - pláne a Fradié. A csapat bő két hónappal ezelőtt a győztes derbi után egy pontnyira megközelítette a listavezető Videotont, a bajnoki címről már nem csak suttogtak, hanem nyíltan beszéltek az Üllői úton. Aztán történt valami...

Akeem Adams tragédiája után ha természetes nem is, de magyarázható volt a Puskás Akadémiától elszenvedett vereség, arra azonban kevesen gondoltak, hogy nem lesz megállás a lejtőn. A nyeretlenségi sorozatot megtörte ugyan a diósgyőri győzelem, ám ha visszapörgetjük az időt, éppen azokban a napokban vált kritikussá a helyzet, akkor kezdett el ,,dolgozni a közeg". A csapat a klubelnök útravalójával utazott el Miskolcra, Kubatov Gábor úgy érezte, a Mezőkövesd elleni hazai döntetlen után el kell beszélgetnie a játékosokkal, sőt, tovább ment, egyenként értékelte őket. Moniz mindezt jól hallhatóan zokon vette, lemondott, ám a pengeváltást cáfolták az érintettek. A hírnek azonban van egy sajátos ismérve, minél jobban titkolják, annál inkább kiszivárog. Hogy aztán a DVTK elleni 4-1-es sikert a kubatovi intervenció, a monizi kirohanás, a játékosokban dolgozó dac, vagy csak egyszerűen a felfokozott hangulat váltotta-e ki, az a folytatás szempontjából lényegtelen, a csapat visszazuhant a mélybe - vereség otthon a Haladástól, a paksi iksz után pedig a Pécstől.

A szerződésbontást követő véleményekből sok minden kiderül. Azt eddig is tudtuk, mert láttuk, hogy a Fradi játékának nincs karaktere, az összeállítása esetleges, a holland tréner által kiválasztott és leigazolt légiósok többsége csődöt mondott. Monizt megviselte a sikertelenség, a mérkőzések után zavartan, idegesen nyilatkozott, legutóbb már a riporter tekintetét is kerülte. Nyoma sem volt rajta annak a magabiztosságnak, határozottságnak, bátorságnak, amit például egy évvel ezelőtt tanúsított, amikor a fizetések csúszása miatt nem tartott edzést, ultimátumot adva ezzel a vezetőknek. Mindvégig a végsőkig kiállt a csapat mellett, ha kellett, magát állította célkeresztbe („A vereség az én hibám, engem bántsanak, ne a játékosaimat!”). Ilyet persze csak olyan ember mondhat - főként a Fradinál -, aki élvezi a szurkolók támogatását. Neki ezzel sem volt problémája, kivívta a fradisták szimpátiáját, szeretetét, amit folyamatosan szinten tartott, akkor is védte őket, amikor az Újpest elleni győzelem után tömegesen a pályára tódultak (,,Azt szeretném kérni a szövetségtől, hogy ne dramatizáljuk túl ezt a dolgot, mégiscsak a futball ünnepe volt ez a mérkőzés"). Tisztában volt vele, hogy csak akkor dolgozhat nyugodtan, akkor érezheti magát biztonságban, azzal tompíthatja az átmeneti eredménytelenséget, úgy nyerhet időt, ha jó a kapcsolata a szurkolókkal. Ez a taktika tökéletesen bejött, olyannyira, hogy az nso által kiírt szavazáson a voksolók háromnegyede szerint rossz döntés volt az edző a menesztése. A szombati vereség után sem szedték szét, nem szólt kórusban a ,,Moniz takarodj!", pedig az Üllői úton korábban a jelenleginél eredményesebb időszak után is elszakadt a cérna. Most, bár gyengülni látszott a kötelék, Moniznak még nem kellett tartani attól, hogy ellene fordul a lelátó, s mivel Orosz Pál vezérigazgató szerdán úgy fogalmazott vele és az esetleges távozásával kapcsolatban, hogy ,,bent vagyunk a kupában, három pontra vagyunk a dobogótól, tehát igazából szerintem most nincs itt az ideje, hogy ilyenekről beszélgessünk", ezért Moniz a klubházból sem érezhetett nyomást.

Nos, a Fradi még mindig áll a kupában, még mindig három pontra van a dobogótól, az edzőt mégis lapátra tették. Nagyon úgy fest, hogy a hollandot a lelkiismerete buktatta meg. Képtelen volt feldolgozni az Adams-ügyet, ami bizonyos szempontból érthető, hiszen a történtek őt viselték meg a legjobban. Eleinte próbálta ugyan függetleníteni magát és a csapat játékát a szomorú eseménytől, az utóbbi időben azonban az eredménytelenség legfőbb okaként emlegette a tragédiát. Talán még ez is megbocsátható lett volna neki, amikor azonban az orvosokat kezdte kritizálni, tulajdonképpen feloldotta a szerződésbontásával kapcsolatos dilemmát. A trinidadi védőt kezelő doktor válasza sokkoló lehetett Moniz számára, nyilvánosságra került ugyanis, hogy ,,Amikor a focista Budapestre érkezett, a kardiológiai és sportorvosi vizsgálata megfelelő eredménnyel zárult, de a mozgásszervi vizsgálatok problémákat vetettek fel, így az orvosi stáb nem támogatta a leigazolását. Azért került a Ferencvároshoz, mert a kérésünk ellenére Moniz ragaszkodott hozzá. Sőt a holland tréner tudott róla, hogy a labdarúgónak az édesapja kardiovaszkuláris probléma miatt halt meg, de nem tartotta fontosnak, hogy ezt megossza velünk, ahogy erről a sportoló sem beszélt. Megtudtuk, hogy a védő azon a napon, amikor kórházba került, már a tréningen sem volt jól. Erről sem tájékoztatta Moniz az orvosi stábot". Ezt a terhet képtelenség elviselni, idő kérdése volt, hogy az edző(t) mikor törik meg. Ha csendben marad, és magában őrlődik, talán még ma is ő ül a kispadon.

Azon persze el lehet gondolkodni, hogy az orvos által elmondottakról ki tudott még a ,,közegben"? Milyen klub az, ahol egy tragédia után derül ki, hogy a játékos egészségügyileg alkalmatlan? Vajon Monizon kívül kinek van még lelkiismeret-furdalása a Ferencvárosban?