A londoni 6:3 kapcsán játékfilm készült, Tímár Péter 1998-ban "6:3, avagy játszd újra, Tutti" címmel sajátos, fiktív történetet kreált az Évszázad Mérkőzéséből. Az ötlet a hollywoodi "Vissza a jövőbe" trilógiát idézi, Tutti, a kukás egy lomtalanítás során megtalálja Hidegkuti Nándor kilences mezét, felpróbálja, és 45 évet vissza zuhan az időben. Amikor magához tér Budapesten a Bakáts téren találja magát. Az első kezébe kerülő napilap évszáma megdöbbenti, 1953. november 25-e áll a gyanúsan friss papíron. Tutti pár perccel az angol-magyar kezdése előtt tért vissza a múltba.
Tuttit az az Eperjes Károly alakítja, aki éveken át játszott a színész válogatottban és a hetvenes években a Videotonban is szerepelt. A Veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadóját a hatharom.com éppen próba után érte el, de szívesen beszélt a magyar futball egyik legnagyobb eredményéről.
- Mi jut eszébe először a 6:3-ról?
- Majdnem megnyertük a világbajnokságot - válaszolta a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész.
- Gondolom sokat töprengett már azon, hogy miért nem nyertünk 1954-ben?
- Nem szeretek a kudarcokról beszélni, de ennek valamiért így kellett történnie. Mindazonáltal, korábbi szövetségi kapitányokkal, Illovszky Rudi bácsival és Baróti Lajos bácsival beszélve, csapatként az 1962-es válogatott erősebb volt, mint az 1954-es. Én a chilei vb-t hallgattam először rádióban élőben, és rajongtam azért a gárdáért és az 1966-osért is. Azt nem tudom, hogy mikor kezdődött a mélyrepülése a magyar focinak, ehhez én kicsi és kevés vagyok, de biztos van valami mély oka. Mert hiszen az olimpiákon nem akármilyen eredményeket értünk el, aranyakat, ezüstöt és bronzot szereztünk, azokat is meg kellett nyerni valahogy. Valami akkor eltört Bernben, mintha átkot szórtak volna a magyar focira, nem is tudom.
- Azt mondja mély oka lehet. Mire gondol?
- Lehet, hogy minden Trianon miatt van, én egyre inkább hajlamos vagyok mindent oda kötni. Az a csonkítás mentális görcsöt okozott a nemzetnek. Ugyanakkor a vízilabdában ez nem látszik. Nem dobok követ a futballtársadalomra, de a pólósok egy iskolázottabb közeg. Talán ők könnyebben feldolgozzák a dolgokat.
- Személyesen beszélt az Aranycsapat tagjaival a 6:3-ról vagy éppen a berni vereségről?
- Nem is egy alkalommal beszéltem, és találkoztam az Aranycsapat tagjaival. Annak idején játszottak egy meccset a falumban, Hegykőn, ahol Puskás Öcsi bácsi volt a bíró, Hidegkuti Nándi bácsi és Buzánszky Jenő bácsi a partjelzők. Nem akármilyen mérkőzés volt. Minden csibészséget bevetettek, fekvőtámaszt ítéltek, amikor valaki keményebb volt, dőltek a nevetéstől az emberek. Komolyan is vették, meg nem is, szóval igazi bulimeccsként vezették. Nagyon szerettem és tiszteltem őket. A film bemutatóján is találkoztam velük, értékelték a teljesítményemet, amolyan csibészes, focistás fényt láttam szemükben. Nem voltak mérgesek, ahogy eljátszottam a szerepet. Szóba kerültek a régi meccsek, a berni döntő kapcsán Hidegkuti Nándi bácsi egyszer annyit mondott, elmúlt.
- Úgy tudom, gyerekkorában mindig annak a csapatnak szurkolt, amelynek Grosics Gyula volt a kapusa.
- Így igaz. Vele kezdődött az Aranycsapat összeállítása, amit minden magyar ember álmából felkeltve is sorolt. Kapusként ő volt az első. Kis gyermekként ez nagy hatással volt rám. Közben édesapám miatt Fradi-szurkoló lettem. Tudom, hogy Guszi bácsi 1962-ben azért vonult vissza, mert nem engedték a Fradihoz szerződni. Gyermekkoromban fogalmam nem volt arról, hogy ez miért történt, de később már megtudtam. Később Gyula bácsi elmondta nekem, hogy a Fradiban védett volna a legszívesebben, ekkor még inkább boldog voltam. Annak is örültem, amikor 2008-ban egy meccsen, pár percre, pályára léphetett a Ferencvárosban.
- Tímár Péter filmjében Hidegkuti Nándor mezét húzza magára, és aztán kerül vissza az időben. Miért a legendás kilences mezt választották?
- A kilences misztikus szám volt, hiszen hat meg három az kilenc, nem beszélve arról, hogy három gólt rúgott a londoni meccsen. A dramaturg szerint abban a házban találtam a mezt, ahol annak idején a Vörös Lobogó szertárosa lakott, és a sztori szerint Hidegkuti ajándékba adta neki a trikót.
- Figyelemmel követi a mai magyar meccseket?
- Igen, sőt, néha NB III-as mérkőzésekre is megyek. Ha van időm, akkor tévén is nézem a meccseket, nagyszerű kikapcsolódást jelentenek nekem.
- Mit szólt a magyar válogatott bukaresti és amszterdami vereségéhez?
- A románok elleni vereség jobban fájt, mint a 8-1. Nem akarok fájdalmat okozni senkinek, talán nem is okozok, de Bukarestben "hazaférfiasan" kellett volna játszani, és ez nem látszott. Hazafihoz méltóan kellett volna jelen lenni, sajnos nem éreztem ezt a mentalitást.
A 6:3 60. évfordulója kapcsán megszólaltattuk korábbi két kiváló válogatott labdarúgónkat, Mészöly Kálmánt és Dunai Antalt is, az interjút ide kattintva olvashatod el! Az Aranycsapat két legendás alakja, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula pedig az Évszázad Mérkőzéséről mesélt.