A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség kedden délelőtt nyilvánosságra hozta a FIFA-Aranylabda elnyerésére jelölt 23 játékos névsorát. A nagy esélyesek, mint Ribéry, Messi, Ronaldo és Robben természetesen nem hiányoznak a megnevezettek közül, de szerintünk van olyan, aki érdemtelenül kimaradt. Mondunk is öt példát, tessék figyelni.

1. Juan Mata (spanyol, középpályás, Chelsea)

Bár az idei őszön eddig meglehetősen halovány, a tavalyi évadban gyakorlatilag egymaga cipelte a Chelsea-t EL-győzelemig és bajnoki bronzéremig. A szurkolók hatalmas fölénnyel választották az Év Játékosának, 35 bajnokin 12 gólig és 12 asszisztig jutott, sőt, ezeken kívül másik 90 helyzetet is kialakított csapattársai számára. Csak, hogy összefüggéseiben lássuk: ez utóbbi mutató Messi esetében 45, Ronaldót tekintve 62. 

Mata a középpálya támadó részlegének minden posztján bevethető, kiváló irányító, kreatív szélső, egy az egyben is akkor veri meg az emberét, amikor akarja. Az előző szezonban átlagban 85%-ban passzolt, góljai harmadát a tizenhatoson kívülről szerezte, komplex, kiforrott játékos. Ahogy mondani szokás, jó helyen van nála a labda.

Aki helyett el tudjuk képzelni: Mesut Özil, akinek tavaszi teljesítménye az egészen botrányos és a kiábrándítóan gyenge közötti szűk mezsgyén ingadozott Madridban.

2. Marco Reus (német, középpályás, Borussia Dortmund)

Nem is értjük, hogy felejthették el. Briliáns szezonja volt, második hely a BL-ben és a bajnokságban, 14 bajnoki gól, kilenc gólpassz, a Real 4-1-es lepofozása. 59 helyzet kidolgozásával játszott a Lewandowski-Götze tandem keze alá, de akkor sem esett kétségbe, ha neki kellett befejeznie egy-két támadást. A csatár mögött és a bal szélen egyaránt kiválóan játszott, ráadásul az ő formája őszre sem tört meg, eddig 10 bajnokin 5 gólnál, 4 gólpassznál, és 30(!) kialakított helyzetnél jár.

Aki helyett el tudjuk képzelni: Yaya Touré, akit tavasszal már a City-szurkolók sem imádtak mindig feltétel nélkül.

3. Arturo Vidal (chilei, középpályás, Juventus)

A chilei zsebrakétának fantasztikus éve volt: bajnok lett a Serie A-ban, elődöntőt játszott a kupában és negyeddöntőt a BL-ben, mindezt ráadásul úgy, hogy közben folyamatosan csapata legjobbja tudott lenni. Nem elég, hogy a liga egyik legszívósabb kopójaként bárkit kedve szerint radírozott le a pályáról, még arra is volt ideje/energiája, hogy 31 bajnokin berámolt 10 góljával a támadásokhoz is hozzátegye a magáét. Pirlo formájának visszaesése után pedig mintha a karmesteri pálca is a kezéhez ragadt volna, 63 kialakított helyzete olyan játékosokkal helyezi egy polcra, mint Ronaldo, Hazard, vagy Messi. Levakarhatatlan kullancsként szaladgáló verőemberből mára a liga egyik legkomplexebb középpályásává vált, Conte helyében a Marchisio-Pirlo-Pogba sorból bárkit hamarabb ültetnénk a padra, mint őt. 

Aki helyett el tudjuk képzelni: Xavi, akinek szívünk szerint már legalább két nemesfém labdát ajándékoztunk volna, de nem most. Már nem.

4. Sergio Busquets (spanyol, középpályás, Barcelona)

Egyre nagyobb szerepet kap a Barca középpályán, és ha a karmesteri pálcát egyelőre még nem is ragadta a kezébe, ez azért nem véletlen. Ha kell, megjátszható szabad ember, ha kell, visszaiszkol a védelembe. Ha kell, takarít, ha kell irányít. Ha kell passzol, ha kell indít. Egyszerűen képtelen labdát veszíteni, folyamatosan embert talál a passzaival, a ligaátlaga 92%, egészen elképesztő. A legutóbbi El Clásicón 50-ből 49 kísérlete volt pontos, a Realnak pedig esélye sem volt átkelni az általa dirigált középpályás védekezésen. A csapatának ugyan nem volt különösebben jó szezonja, de egy bajnokságot így is behúzott, nem látunk olyan érvet, ami alapján nem lenne helye a listán.

Aki helyett el tudjuk képzelni: Andrea Pirlo, aki tavasszal még csak-csak tartotta magát mámorító 2012-es formájához, de idén őszre teljesen ütemet vesztett.

5. Mario Mandzukic (horvát, csatár, Bayern München)

BL-t nyert, kupát, bajnokságot, a világ legjobb csapatának kezdő csatára. Fejjel szinte verhetetlen, emellett Cavanival holtversenyben ő a mezőny legkiválóbban védekező csatára is. A tavalyi évadban összesen 15 bajnoki gólt termelt, idén 10 meccsen 7-nél jár, helyzetfelismerése és helyezkedése sok nagyobb nevű támadó fölé emeli. Tökéletes csapatember, nem lopja el a show-t a vezérek elől, egyszerűen mindig ott van, ahol kell, és a végén bepofozza a helyzetet.

Aki helyett el tudjuk képzelni: Eden Hazard, aki szép volt, jó volt, ügyes volt, de még a saját csapatában is akadt nála jobb.

A cikkben segítségünkre volt a Squawka, ezúton is köszönet.