Felejtsük el! Elsőre ez ugrott be szeptember utolsó fordulójáról. Bántó érdektelenség, negatív nézőcsúcs, az ezerhétszázas mérkőzésenkénti átlag húsz százalékkal alulmúlta az eddigi legkevesebb szurkolót vonzó hetedik kör látogatottságát. Különösen annak tükrében érthetetlen ez, hogy egy héttel korábban másfél évtizedes rekordot döntött a derbi a maga huszonkétezres tömegével, s bár a többi hét meccset összesen nem látták ennyien a helyszínen, így is több, mint negyvenezren váltottak jegyet a nyolc élvonalbeli találkozóra. Most a harmada sem jött össze...Hogy miért nem, arra lehet ugyan magyarázatot adni (az előző héten a Fradi az Újpestet fogadta, otthon játszott a Diósgyőr...), a kontraszt azonban túl nagy ahhoz, hogy ez az indok elfogadható legyen. Az MLSZ honlapja egy héttel ezelőtt természetesen meglovagolta az évek óta nem tapasztalt érdeklődést, levonta a konzekvenciát is, miszerint ,,az utóbbi évek átlagánál jóval magasabb nézőszám azt mutatja, hogy a szurkolókat nem rettenti el a stadionoktól a sporttörvényben kötelezővé tett regisztráció, és nagy többségben elfogadták a szezon elején bevezetett intézkedést". Van benne némi igazság, ám ha hozzátesszük, hogy a szövetség által két és fél éve megfogalmazott stratégiai terv szerint jelenleg 4800-as átlagnál kellene tartanunk, akkor bizony nemhogy távolinak, hanem elérhetetlennek tűnik a 2018-ra előrevetített tízezres létszám. Ma már nyilván a csodavárók is józanabbul kalkulálnak, egy-egy ilyen ,,ezerhétszázas forduló" után pedig talán ők is elismerik, hogy 2011 tavaszán valamit nagyon elszámoltak. Hogy van-e értelme az újratervezésnek, lehet-e, érdemes-e egyáltalán ebben a helyzetben hihető számokkal előrukkolni, nem tudom. De nem is ez a fontos. A nívót kellene olyan szintre hozni a klubokban, hogy a szurkolók visszataláljanak a lelátókra, ha ez sikerül, akkor az is elképzelhető, hogy a most nyűgként megélt regisztráció mindenki által természetessé válik.

Apró pozitívumok azért így is akadtak, sőt néhány csapat, és játékos számára a mögöttünk hagyott hétvége a kiugrást, a csúcsot jelentette. A Puskás Akadémia eddig nyolc meccsen mindössze hat gólt szerzett (egynél többet egyszer sem), most viszont egyedüliként a mezőnyben háromszor volt eredményes a derbigyőztes Fradi ellen. A másik újonc, a Mezőkövesd negyedóra híján végig emberhátrányban futballozva pontot vitt el Paksról. A Diósgyőr sorozatban az ötödik bajnokiját nyerte meg, ilyenre 35 éve nem volt példa, a borsodiak ráadásul 467 perce gólt sem kaptak. A Videoton, ha nehezen is, de hozta a kötelezőt Pápán, a meccs hőse az a Nikolics Nemanja volt, aki már tíz találatnál jár az idényben. A fehérváriak csatára ebben a bajnokságban negyedszer duplázott, ezt a produkciót más megközelíteni sem tudta.

Összességében azonban mégsem a kirívóan alacsony nézőszám, és a néhány kiemelkedő teljesítmény miatt marad emlékezetes a kilencedik forduló. Kisebb-nagyobb mértékben, de valamennyi mérkőzés hangulatát átszőtte Akeem Adams esete. Edzők, játékosok, szurkolók klubhovatartozás nélkül egyemberként álltak a 22 esztendős trinidadi válogatott futballista mellé, szóban, vagy molinóra, pólóra festett felirattal üzentek az életéért küzdő labdarúgónak. Megható és őszinte reakció volt ez mindenki részéről, a legfelkavaróbb nyilatkozatot a Honvéd kapusa, Kemenes Szabolcs tette a Sport TV kamerája előtt: „A lelkünknek rengeteget számít ez a siker. Most jön egy rangadó, nincs jobb hangolás a Fradi elleni derbire, mint egy győzelem. Azt viszont el kell mondani, hogy ez a forduló nem biztos, hogy a futballról szólt. Ami történt, pont a Ferencváros háza táján, rányomta a bélyegét mindannyiunk lelki világára. Nemcsak a Fradiéra, hanem a miénkre is, de valószínű az összes élvonalbeli csapatéra. Úgyhogy nagyon jó, hogy győztünk, de ilyenkor jön ki igazán, hogy a legfontosabb az egészség és az élet. Csak utána jön az, hogy ez csak egy játék, sport. Ezúton is jobbulást kívánok csapatunk nevében a ferencvárosi játékosnak. Nagyon bízunk benne, hogy a Fradi túl tudja magát tenni a történteken a jövő hétre, játszhatunk egy igazán vérbeli derbit, és reméljük, addigra Adams állapota is javul majd.”

Miközben Kemenes beszélt, a szemében mintha egy könnycsepp is megcsillant volna. Ez volt az a pillanat, ami ugyan nem festi szebbre az összképet, ám abban mindenképpen segít, hogy ezt a fordulót mégse felejtsük el...